Ha nincs lehetőségem többnapos horgászatra, akkor szívesen meglátogatom az Akasztói Horgászpark és Halászcsárda extra tavát. Nagyon kedvelem ezt a tavat, mivel minden kifogott halat vissza kell engedni, pikkelyes barátainknak bőven volt idejük kitanulni azokat a fortélyokat és trükköket, melyekkel ki tudják kerülni a horgászok csalijait. Itt szinte nincs két egyforma horgásznap, mindig valami újjal kell próbálkozni az eredményes horgászat érdekében, de most új csalikkal és ötletekkel „felfegyverkezve” indultunk neki idei első kísérletünknek. Ha kíváncsiak vagytok, hogyan is sikerült, akkor csak kattintsatok tovább, és minden kiderül!
Szokás szerint reggel már nyitás előtt érkeztünk, hogy biztos szabad legyen az általunk kiválasztott horgászhely, mely két nagyobb és egy kisebb nyiladékból áll, így mindhármunknak kényelmes helyet biztosított. A vízhez érve sajnos gyorsan szembesültünk a halak inaktivitásával (itt normál esetben rengeteg ugrást lehet látni, főleg a reggeli órákban), sajnos a déli szél nem igazán kedvezett a halfogásnak. Kezdtem aggódni, hogy csak napozni jöttünk.
Az alapozó etetést nem bonyolítottunk túl, fejenként öt dobást végeztünk kiakasztott zsinórklipsszel, és csupán Haldorádó Pelletes Fekete etetőanyag volt az etetőkosárba belegyúrva. Csaliként próbáltunk egymástól eltérő megoldásokat választani, így hamarabb kaphattunk pontos képet a halak aktuális ízléséről. A tavalyi tapasztalatok alapján majdnem minden horgon kukoricával csaliztunk, természetesen más-más formációban, hiszen akkor, a nagy kánikulában csak ezzel lehetett kapást kikényszeríteni. A várt eredmény sajnos elmaradt, ezért elkezdtünk variálni. Már az élő anyag is előkerült utolsó lehetőségként, mikor Ernő barátom pellettel csalizott medium feeder botjának spicce határozottan elkezdett görbülni, jelezvén az elcsábult hal érdeklődését, melyet ő sem nézett sokáig tétlenül. A bevágást követően érezhető volt, hogy a hal nem az apróbbak közé tartozik, de a közepesen lágy bot tette a dolgát és tíz perc alatt felőrölte első pontyunk erejét. A szákolást követően segítettem kiakasztani a hal szájából a horgot és láttam a még hajszálelőkén fityegő Oldódó Maxi pelletet Tüzes Ponty ízesítésben.
Én is gyorsan átcsaliztam egyik botomat hasonlóképpen, míg a másikra ugyanezt a csalit tettem, csak ananászos ízesítésben. Gondoltam, hátha az is elnyeri uszonyos barátaink tetszését. Gyorsan megszerettük ezt a csalit, hiszen nagyon könnyű vele horgászni. Fúrást nem igényel a fűzést könnyítő furat miatt, csak át kell nyomni rajta egy hagyományos fűzőtűt (így a repedéstől sem kell félni), majd egy stopperrel megütköztetni. Az így felcsalizott végszerelék már repült is befelé a gyors kapás reményében, melyre nem egész tíz percet kellett várnom, és végre én is fáraszthattam egy jó erőben lévő tőpontyot. Ezek a sziki halak fantasztikus kondícióval bírnak, nagyon nagy élmény finomszerelékkel fárasztani őket.
Tibi megszólal: „Eszik itt a hal, csak tudni kell, hogy mit!”, miközben ő is átcsalizott az eredmények láttán, de ő jobb szélen horgászott, ahol valahogy nehezebben akartak elindulni a kapások. Már közeledtünk az ebédidőhöz, mikor megakasztotta első darabosabb halát egy szép tok formájában, mely még a nádast is megjárta a szabadulás reményében. Örömünk határtalan volt, mivel ebben a tóban még egyikünknek sem sikerült fogni közülük Hamarosan - igazolva hozzáértését - megküzdött egy 11,16 kg súlyú tőponttyal, melynek kiváltképpen örült, hiszen ez volt élete első tíz kilogramm felett pontya.
Innentől kezdve, hogy megtaláltuk a halak számára oly kedves csalit (melynek hatását dipeléssel is fokoztuk), bizony már elég egyszerűnek tűnt a „horog be - hal ki” taktika, mely egyre több érdeklődőt vonzott, hiszen nem sokan büszkélkedhettek fogással ezen a napon. Ebéd után Ernő pickerbotjára érkezett egy kapás, ám a fárasztás közben elsült a másik botja is, melyet megkért, hogy vegyek kezelésbe. Bevágtam neki és azonnal éreztem, hogy ez sem apróság: mintha elakadtam volna, úgy állt meg kezemben a bot, majd a fék is lassan, de határozottan jelezte, komoly az érdeklődő. Barátom már rég végzett a halával, mikor én még mindig nem is láttam ellenfelem, így egyre izgatottabb voltam, vajon mekkora is lehet. Több mint 10 perc fárasztás után láttam meg először a halat, majd további 10 percembe telt, mire megszákolhattuk a nap második tíz kg feletti pontyát, mely - elmondhatom - nem adta könnyen magát.
Öt óráig fogtunk még néhány pontyot, majd fáradtan kezdtünk a pakolásnak, átbeszélve közben a tapasztalatokat, melyek fontosak lesznek a következő próbálkozásunk alkalmával is. Nem bántam, hogy kifele menet cipelni kellett a csalis táskát is, mert sokat köszönhettünk neki!
Ebből a horgászatból is jól látható, mennyire fontos a többféle csali jelenléte és a hajlandóság a változtatásra, hiszen ha mi is csak az előző tapasztalatokra vagy a „ha éhes, úgyis megeszi” elvre hagyatkozunk volna, akkor valószínűleg megúsztuk volna kapás nélkül, mint a szomszédunk, aki három bottal nem tudott kapásig eljutni. Ehelyett kifogtunk majdnem húsz darab öt kilogramm feletti pontyot - melyből kettő átlépte a 11 kg-ot - és egy gyönyörű tokhalat. Így lesz egy rosszul kezdődő horgászatból happy end! :)
Írta: Haskó Tamás
