A pelletek rendkívüli népszerűségét már nem vonja kétségbe senki. Használjuk etetéshez, de horogra is tűzhetjük. A pelletek hasonlatosak Gombóc Artúr csokoládéjához. Van belőle lyukas, kerek, édes, sós, jó illatú, büdös, kemény, puha, és még sorolhatnám. Vannak olyanok, amelyek észrevétlenül bukkannak fel, majd ugyanígy el is tűnnek, és vannak olyanok, amelyek sokáig vezetik a horgászoknál a slágerlistát. Hogyan lehet ennek a listának az élére kerülni?
A Haldorádó termékek között is felbukkantak a pelletek. Nem volt kérdés, hogy van helyük a kínálatban, csupán azt kellett szem előtt tartani, hogy ezek a pelletek valamiben különbözzenek, a piacon található többi pellettől. Ezt az egyediséget a különleges aromák eleve biztosítják. Bátran mondhatjuk azt, hogy a Haldorádó aromák illatai már-már védjeggyé váltak, korábban nem nagyon találkoztam mézes-pálinkás, kapros-fokhagymás kombinációval. A pelletek sorát a Haldorádó Tuning Pelletek nyitották. Akik azt gondolták, hogy az üveges kukoricákat, etetőanyagokat, aromákat, csalizó pelleteket már nem követi ebben az évben semmi újdonság, azoknak csalatkozniuk kellett, de nézzük szépen sorjában!
Szerencsésnek érzem magam, mert a Haldorádó révén sok barátra tettem szert, akiktől nagyon sokat tanultam-tanulok, és tagja vagyok annak a kis csapatnak is, akik a forgalomba hozatal előtt véleményezhetik-kipróbálhatják az új termékeket. Lassan már több mint 7 éve dolgozom együtt a Haldorádóval, és ez idő alatt sok újdonság - a horgászbotoktól az etetőanyagokig -fordult meg a kezeim között.
Ezek egy része felkerült az áruház kínálatába, mások még további finomításra várva „parkoló pályán” várják, hogy elnyerjék végső formájukat. Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon mi lehet a Haldorádó termékek sikerének a titka? Nemrég láttam egy filmet, amely úgy érzem, megválaszolja ezt a kérdést. A film címe Mi kell a nőnek? A főhős egy marketingszakember (Mel Gibson), aki egy véletlen baleset „mellékhatásának” köszönhetően látja a nők gondolatait. Bármerre jár, mindig tisztán hallja, amit a nők gondolnak. A munkája során ezt az adottságát remekül ki tudja használni.
Tudja, mi kell a nőknek, mire kell figyelnie, mi az, ami elsődleges szempont a hölgyeknél a vásárlás során, rájön, hogy milyen reklámkampánnyal rukkoljon elő, hiszen maguk a hölgyek „árulják” ezt el neki. Kicsit visszafordítva a horgászatra a filmet, ahhoz, hogy egy termék sikeres lehessen, tudni kell azt, hogy mi kell a halaknak, és azt is, mi kell a horgászoknak. Ez utóbbi látszólag egyszerű kérdés, hiszen az kell a horgászoknak is, ami a halaknak. Látszólag igen, de a horgászoknak azért mégiscsak több kell. Ezt látta meg jól a Haldorádó kis csapata, és nem csupán arra figyelt, hogy a halak kényes ízlésének megfeleljen, hanem szem előtt tartotta a horgászok igényeit is.
Sokat beszélgettem Gáborral arról, hogy mire van szüksége a horgászoknak hazánkban. Látszólag már minden van, óriási a választék, mégis sikerült mindig valamiben pluszt nyújtani. Gondolok itt példának okáért a Haldorádó Kukorica Tuningra. Az, hogy a normál szemek mellé kerültek nagyméretű kukoricaszemek és tigrismogyoró, máris kiemelte ezt a terméket a „tömegből”. Egyszer Gábor a következőket mondta: „Tudod, én horgászból lettem horgászboltos és „szakíró”. Horgászként, mivel szerencsére rengeteget horgászom, tudom, mi kell a halaknak, és boltosként látom azt is, mire van szüksége a horgászoknak. Ezt a kettőt igyekszem szem előtt tartani, mikor új ötleteken töröm a fejem.” Lehet, hogy csupán ennyi lenne a tuti recept? Attól tartok, ez csak egy kis része, de véleményem szerint fontos része.
A nemrégiben megjelent új termékek is ezt az előbb vázolt gondolkodásmódot tükrözik. Én most a legutóbbi versenyem tapasztalatain keresztül szeretném bemutatni azt, hogyan működnek éles helyzetekben azok a termékek, amelyek a polcokra kerültek.
A verseny helyszíne egy sokak által ismert tó, a Verba tanya volt. Aki figyelemmel kíséri a horgásztóról írt beszámolókat, fórumhozzászólásokat, azoknak nem árulok el titkot azzal, hogy ez egy intenzíven telepített, gyönyörűen karbantartott horgásztó. Rengeteg hal található benne, hétvégeken sokan látogatják, mégis pont ezért nem egyszerű versenyezni rajta. A sok horgász sok-sok csemegét szór be a halaknak. A bojlisok komoly mennyiségű golyót, pelletet szórnak a vízbe, de az etetőrakétával bejuttatott kukorica és egyéb szemes termény mennyisége sem elhanyagolható. Két szempont jellemző a horgászokra: vagy a mennyiségre, vagy a minőségre helyezik a hangsúlyt. Van, aki az olcsóbb csalogatókból szór komoly mennyiséget, mások inkább bíznak pár marék minőségi termékben. Eredményesség tekintetében ez is, az is jó lehet. Azt azonban, hogy egy versenyen mi kell a halaknak, csak a mérlegelésnél tudhatjuk meg. A magam részéről inkább a „kevesebbet, de azt pontosan és jó minőségben” elv híve vagyok. Egy verseny akkor ér igazán valamit, ha előtte fel tudok rá készülni. Éppen ezért barátommal kettő napot szántunk a halak aktuális ízlésének feltérképezésére. Ez alatt a két nap alatt kellett meghatározni az etetőanyag mellett a csali repertoárt is. Az etetőanyaggal kapcsolatban szerencsére gyorsan sikerült megtalálni a megfelelő megoldást. A „szóró” etetésre szánt csemegekukoricát, és Timár Mix Carp pelletet az egyik kedvencemmel, a Haldorádó Mézes Pálinka aromával locsoltam be. (A Haldorádó termékeinél nekem az is fontos szempont, hogy bármelyik más cég termékeivel keverhetőek.) Az aromázást elég volt a felhasználás előtt 30 perccel megtenni, ez idő alatt is szépen átjárta a szemeket az illat és íz.
Az etetőanyagom egy korábban már bemutatott hallisztes etető volt, amiről tudtam, hogy jól működik még frontos időjárásban is. Az élő anyagot csonti formájában oldottam meg, aminek egy részét megragasztva, más részét pedig simán terveztem rácsúzlizni az etetésre. A módszerek közül a rakós bot és a matchbot jöhetett szóba. Hogy melyiknek juthat főszerep, az a kisorsolt helytől is függ. A csalik közül többféle megoldásban gondolkodhattam, de korábbi tapasztalataim néhány dologra figyelmeztettek. Egy korábbi horgászatomon a Haldorádó Kukorica Tuningot próbáltam. A teljes repertoárból aznap a halak a Mézes Pálinkát és a Kék villámot kedvelték. Érdekes volt, hogy folyamatosan próbálgattam a különböző ízeket, és míg a délelőtti órákban kizárólag a mézes-pálinkásra volt érdeklődés, úgy délután csak a „büdös-halas” kombinációra volt kapásom. Ha kizárólag pontyot szerettem volna fogni, akkor az azonos ízzel kezelt pelletet kellett horogra fűznöm. Ritkábban volt ugyan kapásom, de darabosabb hal akadt a horgomra. Egy másik alkalommal homlokegyenest más íz volt a favorit, így azt, hogy adott időben melyik aromára „buknak” a pontyok, csak próbálgatással tudtam megfejteni. A Haldorádó aromák és az ezekkel kezelt horogravalók között azonban minden esetben megtaláltam a halak szája ízének megfelelőt. Az ízeket ugyanis a tesztelések során úgy válogattuk össze, hogy a halak által legkedveltebbek, a „toplistások” megtalálhatóak legyenek a választékban. Tanulságul elraktároztam, hogy ha nincsen kapásom, akkor első körben az ízekkel, különféle aromákkal kell kísérleteznem.
A próbálgatást megkönnyítendő folyamatosan olvastam a vízhez kapcsolódó hozzászólásokat, és ezekből kigyűjtöttem, hogy a versenyt megelőző hetekben milyen ízeket kedveltek a pontyok. A frankfurti kolbász került az első helyre. Gyorsan számot vetettem a lehetőségekkel, és megnyugodva konstatáltam, a táskámban ott lapultak az új Haldorádó Finom Pontypelletek, amelyek közül a Magyar betyár névre keresztelt fűszeres kolbászos variációnak ezek szerint lehet keresnivalója. A verseny idején ezek a pelletek még nem kerültek forgalomba, de pont az előző napon megjelent újság hirdetésében már találkozhattak vele a horgászok. Én is csak „fű alatt” próbálgattam őket, így számomra nem volt ismeretlen az újdonság, a halaknak azonban igen. Egy intenzíven horgászott vízen, ha valami újdonság, az eddig megismert falatoktól eltérő a halak számára, akkor nagy érdeklődésre tarthat számot.
Mint írtam, a halak nagyon jól ismerik a pelleteket, megszokták, megszerették ezt a kalóriadús táplálékot. Jómagam is előszeretettel használtam ezeket a puha falatkákat, elsősorban rakós botos pontyozásaim alkalmával. Az évek során megfigyeltem, hogy mindig más-más pellet a sláger. Egy időben a kemény, High Oil (magas olajtartalmú) pelleteket ették, máskor az apró szemű, egészen puha, epres íz hozta a legtöbb halat. Minden csoda pár hétig-hónapig tartott, így érdemes volt az ízeket variálni. Néha a legmeghökkentőbb kombinációkra volt kapás. A versenyt megelőző edzésen kíváncsian vártam, mit szólnak a halak egy merőben új, az eddig megszokottól eltérő pellethez, ami ízében már slágergyanús a tavon.
Miben más ez a Haldorádó Finom Pontypellet, mint az általuk eddig megismert csalik? A legszembeötlőbb tulajdonsága az, hogy míg a legtöbb pellet kemény, addig ez puha. Ujjal könnyedén szétmorzsolható, a horgon mégis rendkívül jól tart. A horogállósághoz nem kell szárítgatni, sőt kimondottan óvni kell a kiszáradástól. Megfelelő méretű horogra könnyedén feltűzhető, nem kell mindenképp hajszálelőkére rögzíteni, a dobásokat így is jól viseli. Az általam eddig használt puha (soft) horogpelletek zöme méretüket tekintve apróbb - hiszen elsősorban a rakós botos horgászoknak készülnek -, formájuk klasszikus, „pellet” forma. A Haldorádó Finom Pontypellet azonban más, formája is eltér a megszokottól. Nem szabályos granulátumra, hanem elnyújtott hengerre emlékeztet.
Az általam használt puha horogpelletektől még egy fontos dologban tér el, ez pedig nem más, mint a méret. A legtöbb horogpellet méretét tekintve borsónyi, míg a Haldorádó Finom Pontypellet hozzájuk képest nagy falat. Aromájuk a már korábban megismert illatokat idézi, kivételt a fűszeres-kolbászos jelent. Ha ujjaink között szétmorzsoljuk, szemmel is jól látható az összetevők sokfélesége. A pontos recept persze féltve őrzött titok, de ha csak ízlelőbimbóinkra hagyatkozunk is, néhány alkotóelemre ráismerhetünk. Mindent egybevetve, méltó ellenfele a már hírnevet szerzett külhoni horogpelleteknek. Horogra rögzítése többféleképpen történhet: lehet közvetlenül a horogra tűzni, de szilikon karikán, szilikon csonk közbeiktatásával, vagy akár hajszálelőkén is felkínálhatjuk. A következő fotók mindent megmutatnak, amit tudni érdemes erről a nem hétköznapi halcsemegéről.
Hadd térjek azonban vissza a konkrét edzésnaphoz! A mintakollekcióból a Magyar Betyár névre hallgató fűszeres-kolbászosat vártam befutónak, így ezt tűztem a nagyméretű pontyos horogra. Az etetésemre ekkorra már szépen beálltak a kárászok, compók, de pontyot nem sikerült még fognom. A felcsalizott horgot nem az etetésre, hanem attól balra, bő 5 méterre tettem le. (Korábbi megfigyelés ez is, hogy a pontyok jobban szeretnek az etetés peremén csemegézni, a tömeget kerülik.) Az úszó éppen csak beállt, máris elhúzta valami. A gumi messzire szaladt a top szettből, jelezve, megérkezett a várva várt pontyocska. A szájában bizonyítékul ott fityegett a kolbászos csemege.
Mellettem horgászó barátomnak beszámoltam a váltás sikeréről, mire ő is rápróbált egy újdonsággal az etetésre. Attila is hasonlóan járt. A kolbászos menü nála is pontyot hozott. Ez már nem lehet véletlen, hiszen előtte ő is, én is inkább az apraját húztuk. A nap folyamán szándékosan váltogattuk a csalikat, és amíg az élő anyag a compókat, kárászokat hozta, addig az újdonság erejével ható Haldorádó Finom Pontypellet - nevéhez hűen - a bajszosoknak kedvezett, és remekül lehetett segítségével szelektálni a termetesebb példányokat.
A másnapi versenybe ezt úgy építettem be, hogy amíg volt kárász és compó előttem, csonticsokorral csaliztam, majd ha bekövetkezett a pontyokra utaló csendesség, egy szem Haldorádó Finom Pontypellettel csalizva kivártam a darabosabb halat.
A fárasztás során ezek rendszerint szétdúlták az etetést, így egy-egy ponty megfogását újabb etetés, csontizás-kárászozás követte, míg megnyugodtak a kedélyek. Ekkor újra eljött a pellet ideje, és megismétlődhetett a korábbi jelenet. A versenyen módosítanom kellett a taktikán, teljes egészében nem volt szabad bevállalni a pelletes horgászatot, mivel a versenyen szaporább volt az „apraját” fogni, de sokat lendített a mérleg nyelvén az a néhány „pelletes” ponty, amit az előző nap tapasztalatai alapján sikerült becsapnom. Az újdonság ereje hatott a halakra, és a fűszeres-kolbászos íz is nyerőnek bizonyult. A versenyen végül is sikerült szép eredményt elérnem, amiben nagy szerepe volt segítőmnek, Fortunának, és még sok-sok apróságnak. Ezek között volt egy olyan újfajta csali, amit előtte még senki sem használhatott versenyen. Gyanítom, hogy legközelebb már nem csak az én táskámban sorakoznak majd ezek a puha finomságok, és ne felejtsük el, lehet, hogy legközelebb már az epresre csábulnak el kedvenceink! Kísérletezzünk, variáljunk, próbálgassunk új és új lehetőségeket felkutatni! A Haldorádó tesztcsapattal én is ezt teszem. Bízom benne, hogy sok horgász megelégedésére. Azon pedig ne csodálkozzon senki, ha hamarosan újabb Haldorádó termék tűnik fel, van még néhány meglepetés a tarsolyunkban.
(X)
Írta: Polyák Csaba (csabio)
Fotók: Polónyi Attila, Polyák Csaba
