Vegyes érzelmekkel érkeztem a tópartra: a hetekig tartó szokatlanul csapadékos és az évszakhoz képest nagyon hűvös idő miatt kicsit bizonytalan voltam, vajon pikkelyes barátaink mennyire lesznek étvágyuknál? A naptár szerint nyár van, de a hűvös, esős napokon elkél a kiskabát. Amikor meg végre kisüt a nap, megfő a horgász feje a napon. Vajon milyen hatással lehet ez pontyokra? Ebből a rövid írásból talán ez is kiderül!
Egyéb elfoglaltságaimnak eleget téve kicsit később érkeztem a helyszínre, az Akasztói Horgászparkba, így először besétáltam szétnézni, hogy találjak magamnak egy szabad horgászhelyet, mert bizony, aki későn érkezik, az itt nem mindig talál üres állást. Előzetes félelmeim kezdtek beigazolódni mikor megláttam, hogy a két Extra-tavon nem horgászik összesen tíz ember. Választásom az új Extra-tó elejére esett: a túloldali ritkás gyékény mozgására felfigyelve abban bíztam, hogy itt rá tudom beszélni kedvenceimet egy finom kis ebédre. Jegyváltás közben megerősítették a meglátásaimat, valóban nagyon rosszul evett a hal, szinte csak elvétve érkezett hír fogásról, ami itt egyáltalán nem megszokott!
Bepakolás után összeállítottam a felszerelésemet, melyekkel kereső horgászatot terveztem az előttem elhúzódó gyékényfal szélét megcélozva, bíztam az itt „motoszkáló” pontyok táplálkozási hajlamában. A Haldorádó kínálatában frissen megjelent belső zsinórvezetésű pasztaólmokkal készültem, melyre FermentX etetőanyagot gyúrtam. Ettől nagyon sokat vártam, bíztam benne, hogy az erős, agresszív illattal és markáns ízzel rendelkező, gyors oldódású anyag felkelti még a finnyás halak érdeklődését is. Kedvenc horgomat kötöttem hatos méretben, mely a PB kínálatából a Jungle Hook - ezt már régóta használom és nagyon kedvelem, sok szép halat sikerült fognom vele. Csalinak egy szem tejsavas kukoricát használtam egy Tecnopufival kikönnyítve. Bedobást követően elrendeztem a felszerelésem: szeretem, ha minden a helyén van, és nem kell fárasztás közben azon gondolkodnom, hol is van vajon a merítő, vagy hogyan jutok el a pontymatracig merítővel, bottal a kezemben.
Talán egy óra telt el a bedobástól, amikor a bal oldali jelzőm sípolni kezdett, de mire felemeltem a botot a tettes már a gyékényben „robogott” esélyt se adva nekem, hogy megfoghassam. Sajnos le is akadt… „Na, ez jól kezdődik!”, gondoltam magamban, ilyen ritka kapások közepette nagy luxus a hibázás. Gyors csalizást követően ismét minden a helyére került, nagyon vártam az újabb érdeklődőt. Innentől szorosabbra vettem a felügyeletet, közvetlen a rod-pod mellett vártam a kapást, amely hamarosan meg is érkezett. Ezt a halat már sikerült időben elfordítanom, így a nyílt vízterületen kényelmesen kifáraszthattam. A szép tükrös fotó után visszanyerte a szabadságát, én pedig nagyon örültem a fogásnak.
A szerelék visszadobása előtt percekig kerestem, figyeltem a növények rendszertelen mozgását és oda dobtam szerelékem a gyors kapás reményében. Mivel nem volt sem jobbról, sem balról közvetlen szomszédom, bőven akadt helyem a technika gyakorlására. A módszer működött, egymást követték a fogások és halvesztésem sem volt több, ami mindig külön öröm számomra. Sajnos a halakkal együtt a felhők is megérkeztek. Több horgász az első égdörgéseket követően pakolni kezdett, ám én még próbáltam dacolni az elemekkel, bíztam az újabb fogásokban.
A soron következő kapás nagyon óvatos volt, alig akart elérni a swinger a botig. Óvatosan ráemeltem, erre a hal határozott, az eddigieknél hevesebb kirohanást mutatott. Nagyon nehezen tudtam csak elfordítani a növényzettől és még további tíz percig fárasztottam, mire becsúszott a hatalmas pikkelyes a merítőbe. Nagyon boldog voltam, hiszen egy tíz kg feletti tőponty tisztelt meg jelenlétével. További két pontyot sikerült kifárasztanom, mikor éreztem, most már nincs tovább, sürgősen pakolnom kell, mert a vihar már a közelben tombolt.
Fájó szívvel pakoltam be az autóba, de a hazaindulást követően szinte azonnal leszakadt az ég némi jégesővel fűszerezve, így nem bántam meg, hogy a hazamenetel mellett döntöttem. Végül is összesen hat darab halat sikerült szákba terelnem, melyekből egy átlépte a tíz kilogrammos álomhatárt is - azt hiszem, egy ilyen rövidke horgászat alkalmával ez több, mint amit elvárhatna a horgász. A Haldorádó FermentX itt is bizonyította fogósságát még ebben a változékony, kapásszegény időszakban is! Hamarosan visszatérek, hogy újból megküzdhessek a gyékény lakóival!
