Végre itt a jó idő, és elérkezett az ideje egy nem hétköznapi "csatának"! Ne is tétlenkedjünk, térjünk rá a HORGÁSZATRA! Hogy miért csupa nagybetűvel írtam? A horgászat több mint egy hobbi! Egy életérzés, vagy talán maga az élet? Sokak nem tudják elképzelni a munkával teleszőtt életüket horgászat nélkül, hiszen ez a tevékenység okozza azt az örömöt, ami kizökkenti az embert a szürke hétköznapokból.
Jelenleg egy kis fejér-megyei településen lakom és legtöbbször itt is horgászom, mivel több tó is található ebben a faluban. Ezúttal a Park-tó lesz a téma, illetve egy itteni pár órás horgászat. A dégi Park-tó egy nagyjából 6 hektáros horgászvíz, ahol megtalálható a magyarországi természetes vizekben tanyázó halfajok majdnem mindegyike. A környezet csodás, igazi gyönyörűség ez a kis tó. Az idelátogató horgászok nem unatkoznak, mivel elég sok lakója akad a víznek.
Nagyon sokat gondolkoztam, hogy milyen módszerrel keressem a halakat, nem is tudtam megmaradni egy módszernél. A számomra legkedveltebb két horgászmódszert választottam, feeder- és matchbottal vettem üldözőbe a tó halait. Feederbotom egy Trabucco Antrax River Feeder 360 centiméteres hosszban, illetve heavy dobótartományban, matchbotom pedig egy Spro Vista 390-es volt.
Két külön etetést szerettem volna kialakítani. A feederbotommal nagyjából 50-60 métert céloztam be, úszóra pedig 20 méter körül etettem (mivel itt található egy törés a mederben). A feederes etetésemre parittyával juttattam be az etetőanyagot, ami egy nagyon egyszerű és nagyszerű keverék volt: kukoricadara (nagyjából 2-2,5 kg), 1 kg szemes anyag (jelen esetben búza és kukorica), illetve annyi liszt, hogy eléggé tapadós legyen a mixtúra.
A matchbottal meghorgászott helyre lényegesen kevesebb és alapjaiban eltérő etetőanyagot juttattam be: 6 mm-es tonhalas pellet mellett döntöttem, kicsit feláztatva, gombócolva.
A csali kiválasztásnál mindig nagy gondban vagyok. Talán azért, mert túl sok van, talán azért, mert mindegyik más, nem tudom.
Általában, ha finomszerelékes horgászaton vagyok, élő csalival kezdek. Most sem volt ez máshogy (az úszós készségnél). Feltűztem egy szép szál gilisztát a horogra és vártam az első kapást. Feederbotomon 20-as főzsinór mellett 0,08-as fonott előke volt, amire hajszálelőkés megoldással két szem Magyar betyár oldódó pellet került.
Nagyjából 20 perc kapástalanság után gyönyörű kiemelős kapásom volt az úszós szereléken. Bevágtam neki, és a nagy dévérekre jellemző lomha fejrázást éreztem a botomon. Mindaddig azt hittem, hogy dévér, amíg a part közelébe érve ki nem rohant. Ekkor már tudtam, nem dévért akasztottam. Úgy 10-12 perces fárasztás után sikerült szákba terelnem a nem várt vendéget. Hogy mi volt az?
Amint kitettem a partra a halat és lefényképeztem, visított a nyeletőfék a feederemen. Az amurt gyorsan szákba tettem, jöhet a következő! Ekkor már egy szem gumikukorica volt a horgomon. Erre jelentkezett a feederen ez a gyönyörű „kis” ponty:
Ez a két hal volt a legnagyobb a horgászaton, az amur 3 kg volt, míg a ponty 1,8 kg-ot nyomott. Rajtuk kívül kárászokat és kisebb pontyokat fogtam még.
Összességében 4 órát horgásztam, ez alatt 17 darab halat sikerült zsákmányolni, melyek összes súlya (természetesen tárázás után) 11,13 kg volt.
A nap megkoronázásaként pakoláskor egy vendégem is volt, aki még emlékezetesebbé tette ezt a tökéletes horgászatot.
Tóth Szabolcs (tosza)
