Ősz van, az idei nyár is nagyon gyorsan eltelt. Nagyon sok élménnyel, tapasztalattal lettem gazdagabb a legmelegebb hónapok alatt. Mostantól viszont egy teljesen új fejezet kezdődik az ősz beköszöntével, amely időszakot különösen kedvelek a pontyhorgászatban. Szeretném megosztani a kedves olvasókkal, milyen csalogatóanyagokkal, milyen módszerekkel sikerült felejthetetlen élményekre szert tennem az idei nyáron…
Ha tehetném, minden időmet a vízparton tölteném. Az idei nyár sem volt ez alól kivétel, ha időm engedte, hódoltam kedvenc szenvedélyemnek. 2002 óta vezetek naplót minden egyes horgászatomról, és azt mondhatom, hogy évente átlagban 60-70 napot töltök vízparton. Feljegyzéseim alapján viszont tisztán látszik, soha ennyi pontyot nem fogtam, mint az idei évben.
Az elején szeretném tisztázni, hogy cikkemben alapvetően 3 helyszín fog szerepelni és horgászataim leírásakor nem egy horgásznapot kívánok bemutatni. Bemutatom felszerelésem, amivel az esetek 98%-ban „kergetem” a halakat:
Az általam használt 2 feederbottal maximálisan elégedett vagyok, nincs velük megfoghatatlan méretű hal, ezt már többször is bizonyították.
1. helyszín: Mezőhegyes, Fekete-tó
Az első helyszín az eddigi cikkeimben is meghorgászott vízterület. Nem kívánom újból bemutatni, számomra a legelérhetőbb víz, melyben csodálatos, nagytestű halak is élnek.
Horgászataim minden esetben egy pontos alapozó etetéssel kezdem, amit kiakasztott zsinórklipsszel végzek. Azon horgászok közé tartozom, akik szerint egy jó minőségű, aromás etetőanyaggal pontosan végrehajtott etetés a horgászat kulcsa. Persze itt is igaz, hogy ahány víz, annyi szokás. Mezőhegyesen például kifejezetten „édesszájúak” a halak, ami nem azt jelenti, hogy halas jellegű etetőanyaggal nem lehetünk sikeresek, csak az elmúlt évek tapasztalata szerint inkább az édes ízek dominálnak. Ennek tudatában jó fogással kecsegtet, pl. a Mézes Pálinka, Nagy Dévér, Ponty Piros Feeder Master kaja, de a Gold Feeder etetőanyag család valamennyi tagja is bizonyította fogósságát. Pár képkockában bemutatom, hogy kedvenc etetőanyagomat miképpen keverem be:
Kétségkívül ez az etetőanyag adta idei halaim jelentős részét. A vízparton a többi horgász véleményét is szeretem figyelembe venni a horgászat megkezdése előtt. Sokszor szembesülök azon kijelentésekkel, miszerint „Nem eszik a hal”, „Nincs ebben a vízbe hal”… Kifejezetten szeretem ezeket a helyzeteket, ugyanis ez a Nagy Pontyos keverék ilyenkor is teszi a „dolgát”.
Mint már említettem, egyik feederbotommal mindig egy klipszes etetést végzek. Ez rendszerint a rövidebb, 3,6 m-es feederem. A hosszabb, 3,9 m-es botommal minden esetben method módszerrel horgászom. Ez teljesen más stratégiát, végszereléket, etetőanyagot és rendszerint csalit is igényel. A „hosszú”, 35-40 cm-es előkékkel szemben elég 10-12 cm-es, és a csali is legtöbbször pop-up. Bár az előbb bemutatott etetőanyag is elég finom szemcséjű, itt teljesen más állagra van szükség, hiszen itt egy kosárnyi etetőanyaggal kell kapásra bírni a környék halait. Szerencsére a Haldorádó már method etetőanyagnál is lehetővé tette, hogy liszt finomságú, töményen édes keveréket készíthessen bárki. Nyilván már mindenki tudja, melyik etetőanyagra gondolok: ez a Top Method Feeder családból a Carp Berry. E keveréknek és a method módszernek köszönhetem idei legnagyobb pontyomat is. Hatalmas, húzós kapással jelentkezett a hal, a vékony damil és a pici horog miatt hosszadalmas, kemény fárasztásban lehetett részem, aminek minden pillanata örök emlék marad, de az eredmény sem maradt el…
Visszagondolva ezekre a halakra, fárasztásokra, és hogy mit nyújtott nekem eddig a horgászat az életem során, nyilvánvalóvá válik számomra, nincs is ennél szebb sport.
2. helyszín: Szeged, Lencsés-tó
Ez a vízterület lakóhelyemtől 60 km-re található. Kiváló versenypálya nagyon szép ponty-, keszeg- és kárászállománnyal. Fogható amur és lénai tok is, utóbbi megfogása mai napig igazi kuriózum a legtöbb horgász számára. A vízterület mérete 7,5 ha, jellemző vízmélysége 2-2,5 m, viszonylag akadómentes, helyenként iszapos.
Sok jót hallottam erről a vízről, így az idei évben többször is ellátogattam ide. A vonzó halak eléréséhez viszonylag nagy, 60-70 méteres dobások szükségesek, aminek kifejezetten örültem.
A halak méretéhez, valamint táplálkozási szokásaihoz igazítva általában kétféle etetőanyagot viszek magammal. Ostobaság lenne csak édes vagy csak halas kajára bízni magam, ezért mindig van nálam édes is, halas is. Pelletes Fekete, Nagy Ponty Pellet Pack. Biztos megoldás, minden helyzetre.
És az eredmény nem maradhat el… ha mindent jól csinálunk, ilyen szép képsorozatnak örülhetünk:
Mivel egy versenyvízről van szó, nagyon fogósak a pelletek. Imádják a halak az oldódó-lebegő pelleteket. Dobás előtt pár perccel mindig be szoktam áztatni vízbe a csalizásra szánt pelletet, hogy elveszítse kemény külsejét, így sokkal hamarabb érhető el kapás, mivel a hal egy felpuhult lebegő csalival találkozik, ami nem csak a pontyok számára ellenállhatatlan…
Az idei évben kezdtem komolyabban is foglalkozni a method módszerrel. Dobások előtt minden esetben leellenőrzöm, hogy a felkínált lebegő csali helyzetét tekintve miképpen is viselkedik a vízben. Előszeretettel használok különböző soft pelleteket, sokszor a kapástalan időszakokban is csodát tudnak művelni ezek az apró, puha, finom falatok.
[foto,"28.jpg", A pontyok nagyra értékelik az apró, felpuhult, lebegő pelleteket…","e","k"]
Sok szép élményben volt részem ezen a vízen, hamarosan biztosan visszatérek ide, hogy egy kifejezetten édes, keszeges etetőanyaggal tegyek próbát.
3. helyszín: Körös, Peresi-holtág
Az idei nyáron egy hosszú hétvégét tölthettem el a Gyomaendrőd és Mezőtúr között elterülő Peresi-holtágon. A Körös e részéről tudni kell, hogy a halállomány zömét a keszeg, a kárász és kisebb testű pontyok adják. A horgászat előtt a vízen jártas ismerőseim véleményét kértem ki, mivel is érdemes itt próbálkozni?
A válasz egyértelmű volt. A lehető legegyszerűbb etetést és módszert kell alkalmazni, ami jelen esetben főzött kukoricát és búzát jelentett. Szokásomtól eltérően feederbotot nem is vittem magammal, hanem matchbottal próbáltam megfogni a holtág lakóit. Abszolút minimál pecára rendezkedtem be, de valahogy kifejezetten jól is esett így horgászni.
Pénteken este érkeztünk meg, első dolgom volt a kipakolás előtt a kiszemelt hely pontos megetetése, ami a kis távolság miatt nem volt túl nagy feladat. Alig vártam a szombat reggelt, hogy próbát tehessek e csodálatos vízen. Helyi horgászoktól tudtam meg, hogy a hajnali, illetve a reggeli órák a legerősebbek, leginkább ilyenkor érdemes próbálkozni. Szombaton hajnalban a Nap első sugarai már a parton találtak, a szemem is alig nyitottam ki, de halk csobbanásával az úszóm már a tudtomra adta, hogy megérkezett a tökéletesnek vélt helyre, jöhetnek a halak… A csalizást egy szem kukoricával végeztem el. Majd vártam… Élveztem a csendet, a friss levegőt, miközben az úszóm lassan, de határozottan a nád felé vette az irányt. Gyors bevágást követően már az első hallal küzdhettem.
A sikeres kezdés után bíztam a további kapásokban, ami a következő egy órán belül be is következett. Bevágás után a hal hihetetlen sebességgel a nyílt víz felé vette az irányt. 2-3 perces fárasztást követően meglepve láttam, hogy méretéhez képest volt nagyon jó erőben. A ponty súlya 1,20 kg volt, de ismerjük a mondást, „ki a kicsit nem becsüli…”.
A reggel több pontykapást már nem hozott, kizárólag kárászt, keszeget sikerült fogni, azt viszont szinte számolatlanul. Ahogy a Nap egyre magasabbra emelkedett, úgy csökkent a kapások száma. Bár vízközt a legmelegebb órákban is szépen lehetett fogni a keszeget, egész nap nem sikerült több pontyot fogni. Pedig szinte minden csalival próbálkoztam. Elégedetlenségre nem volt okom, este gyönyörű naplementében gyönyörködhettem, közben magamat nyugtatva azzal, hogy hajnalban próbálkozom tovább.
Talán még korábban kezdtem a horgászatot, mint az előző reggel, hiszen tudtam, hogy dél körül lejár a horgászatra szánt idő. Még szinte sötét volt, amikor az első pár marék kukorica-búza az etetett helyre került. Az etetéstől számított pár percen belül egy feltolós kapásra vághattam be…
Sajnos a reggeli ponty után kapásszünet következett, és igazából a halak jelenléte se volt túl meggyőző. 8 óra körül sikerült fognom még egy kilósforma pontyocskát, és ezzel be is fejeződött a pontyfogás.
Ez a horgászat tökéletesen bebizonyította, hogy nem feltétlenül kellenek nagy pontyok és nagy amurok ahhoz, hogy egy horgászat szórakoztató legyen. Bár ezek a halak nem voltak kapitálisak, és még csak nem is volt olyan a horgászat, hogy kapás kapást ér, mégis szórakoztató volt, és szerintem ez a lényeg. A halak a testükön végigfutó hibátlan pikkelyeikkel és nem utolsósorban a vadságukkal engem maximálisan meggyőztek.
Amikor ezeket a sorokat írom, már javában elkezdődött a hideg vízi pontyhorgászat. Nem titok, ez az egyik kedvenc időszakom. Az őszi hónapok senkit se tántorítsanak el attól, hogy elmenjen horgászni! Célom, hogy a környék főbb vizeit meghorgásszam, és ha arra érdemes, akkor megosszam a tapasztalataimat a kedves olvasókkal. Addig is fogásokban gazdag horgászatot kívánok mindenkinek!
Írta: Bugyinszki Gábor
Fotók: Héjja Bernadett
