A profi horgászversenyzés – még, ha sokan ezt nem is tudják – ugyanolyan sport, mint a többi. Komoly felkészültséget, sok gyakorlást és még több koncentrációt igényel. Azok, akik bármilyen sportot űztek valaha, tudják, hogy mindennek a csúcsa az, ha az ember magára húzhatja a címeres pólót és képviselheti hazáját szerte a világban. Nos, nekünk, versenyhorgászoknak előbb a hazai ranglistán kell minél előkelőbb helyezést elérnünk. De hogy mi is az a MOHOSZ ranglista, és miért olyan fontos ez nekem? Az alábbi írásból ez is kiderül!
Mi is az a MOHOSZ Feeder ranglista?
A MOHOSZ ranglista azt a célt szolgálja, hogy csak azok kerülhessenek be a Magyar Válogatottba (különböző szakágakban), akik huzamos ideje kiegyensúlyozottan jól teljesítenek. A ranglistába ezért három egymást követő évben megrendezett Magyar Bajnokság végeredménye számít bele. A Magyar Bajnokságot minden évben kétlépcsős rendszerben rendezik, hiszen van egy elődöntő és egy döntő. Ez kétszer négy fordulót jelent, így tulajdonképpen a ranglista 3 x 8, tehát 24 forduló eredményét értékeli.
A Magyar Bajnokság döntőjébe került 40 versenyző úgy osztozik a pontokban, hogy a 40. helyezett 1, míg az első helyezett 40 pontot kap. A ranglista számítás szerint az adott évi OB eredmény duplán, míg az azt megelőző két év szimplán számít az értékelésben. Hogy érthető legyen, íme, az én pontjaim alakulása a ranglistában:
2018. évi Magyar Országos Bajnokság 4. hely, 37 pont.
2019. évi Magyar Országos Bajnokság 2. hely, 39 pont.
2020. évi Magyar Országos Bajnokság 3. hely, (38 pont) 76 pont, ugyanis az aktuális év duplán számít
2020. évi ranglista pontjaim tehát: 37 + 39 + 76 = 152 pont
Hogy áll össze a válogatott keret?
Az adott évi ranglista első 10 helyezettje alkotja a következő évi válogatott keretet. Mivel azonban a Feeder Világbajnokságra utazó keret mindössze 6 fő, a Szövetségi kapitány (Szénási Béla) előjoga, hogy az Országos Versenyhorgász Bizottság (OVHB) jóváhagyásával összeállítsa a csapatot.
4 év alatt 3x
Most, hogy már mindenki számára világos, hogy mi is az a ranglista, ideje rátérni arra, hogyan is sikerült ezt nekem öt év alatt négyszer is megnyerni. Az első ranglista győzelmemet 2016-ban sikerült elérnem, igaz, akkoriban még más rendszer volt. Abban az évben még különböző márkakupákon és az akkor még egylépcsős Magyar Bajnokságon lehetett pontokat gyűjteni. Ennek eredményeként 2017-ben részt vehettem első világbajnokságomon Portugáliában.
2017-ben még a régi rendszer szerint alakult a ranglista, és sajnos nem sikerült az első 3-ban végeznem a ranglistán, ennek ellenére kijutottam 2018-ban Ostellatóba, a világbajnokságra, ahol a Magyar Csapat az előkelő 5. helyen végzett.
2018-ban már az új ranglista rendszerben, tehát kizárólag a Magyar Bajnokságok eredményei szerint sikerült az élen végeznem, így elsőként jutottam be a 2019-es Dél Afrikai VB-re induló keretbe, amit sikerült a Magyar Csapatnak megnyerni. Egy ilyen óriási siker után még „éhesebb” lesz egy versenyző, és eltökélt szándékom volt, hogy ott akarok lenni a 2020-as Feeder világbajnokságon is, amihez mindenképp az első 3-ban kellett lennem a ranglistán.
Jól jelzi a feederes élvonal erősségét, hogy míg néhány éve a ranglistán a 10 pontos különbségek sem voltak ritkák versenyzők között, addig idén 152 ponttal tudtam nyerni, engem 149 ponttal Sivák Mátyás követett, míg a harmadik Bakó Péter lett 148 ponttal. Hihetetlenül szoros, na de éppen ez a lényeg. Ez a ranglista rendszer az egyetlen objektív válogatási lehetőség, és eddig a nemzetközi eredmények tükrében úgy tűnik, hogy életképes a rendszer.
2020
A 2020-as év első fele nagyon felemás volt számomra. Első sokk volt, hogy a járványügyi helyzet miatt a Nemzetközi Szövetség az összes világversenyt törölte. Jó néhány évembe telt, mire fix helyet harcoltam ki magamnak a válogatott keretben, így nagyon letört, hogy ez a szokatlan helyzet elvesz egy, sőt a Method VB-vel együtt, két nagy lehetőséget tőlem. A második pofont az idei Method OB selejtezője jelentette, ahol is a továbbjutás helyett egy nagyon nagy kiesés lett a dologból. Egyszerűen olyan rossz taktikát választottam, amely nem működött. Aki indul horgászversenyen, tudja jól, hogy ez benne van a pakliban, így viszonylag könnyen elengedtem ezt a traumát.
A 2020-as Feeder OB előselejtezőjét a Látóképi-tározón rendezték, de ez a víz nem az volt, mint amit az előző évi döntőben megismerhettünk. Itt 7 pontot gyűjtve meglepően jó pozícióban jutottam tovább, és mindössze 2 pontra volt a bajnoki cím.
A döntőt ebben az évben új pályán, a Gyomaendrődön található Fűzfás-zugi-holtágon rendezték. Nehezen megoldható víz ez, amely hemzseg a törpeharcsáktól, de nagyon szép keszegállománnyal is bír. Végül 100%-ig biztonsági horgászattal mindössze 9 pontot gyűjtöttem. Az elődöntő 7 pontjával így 16 ponttal zártam a 2020. évi Magyar Bajnokságot, amely a dobogó harmadik fokára volt elegendő.
Sokan élték volna meg csalódásnak, hogy az elmúlt években szerzett második, harmadik, negyedik és ötödik helyek mellett most sem sikerült megnyerni a bajnokságot, de én erre is büszke vagyok, és egy csepp hiányérzetem sincs az ebben a szakágban eddig elmaradt Magyar Bajnoki cím ellenére sem.
Ami pedig hab a tortán, hogy ismét a MOHOSZ Feeder Ranglista élén végeztem, immár negyedszer. Azt hiszem, hogy ez egyelőre egyedülálló a magyar horgászsport történetében.
Hogy lehet a világ egyik legerősebb mezőnyében 4x ranglistát nyerni?
Meggyőződésem, hogy az elmúlt évek sikereit annak köszönhetem, hogy nem mindig akartam nyerni, legalábbis nem azonnal. Ez azért kicsit furcsán hangzik, így kifejtem. Mint említettem, a Magyar Bajnokság is többfordulós, a ranglista meg aztán pláne. Talán meglepő, de soha nem ülök be úgy egyetlen versenyre vagy OB fordulóra, hogy nekem meg kell nyerni a szektort. A cél számomra mindig az, hogy a ranglistán minél előrébb végezzek, és ehhez nem kell más, mint kiegyensúlyozott, jó teljesítmény. Nem kellenek óriási szektorgyőzelmek, de nem férnek bele az elszállások sem. Biztonsági horgászattal az első háromban lenni, általában ez a cél. Nyilván, ha összejön az 1-es, az a legjobb, de kockáztatni csak akkor szoktam, ha már nagy a baj. Inkább egy biztos 3-as, mint egy rizikós technikára alapozott szektor 1-es, ami könnyen lehet 8-as is, ha valami homokszem kerül a gépezetbe.
Aztán valahogy mindig úgy hozta a sors, hogy a biztonsági, megfontolt taktikára épített horgászatok is elegendőnek bizonyultak és hosszú távon megtérültek. Aki nyomon követi a versenyhorgászatot, az tudja, hogy talán a legtöbbet „itthon hagyott” válogatott kerettag én voltam. Hosszú évekig voltam parkoló pályán, hiába voltam benne a ranglista első 10-ben. Hogy miért? Egész egyszerűen azért, mert azok is bent voltak a keretben, akik már bizonyítottak nemzetközi versenyen. Akkor tudtam először kijutni VB-re, amikor ranglistát nyertem (mert kötelező volt kivinni), aztán következő évben, mikor csak ranglista 8. lettem, nem jutottam volna ki, ha egyik versenyzőtárs nem mondja vissza a szereplését. Így aztán nekem egyértelművé vált, hogyha világversenyre akarok utazni, arra csak akkor van esélyem, ha az első háromban végzek a ranglistán. Számomra a professzionális versenyhorgászat erről szól, kiegyensúlyozottan, hosszú távon jól teljesíteni, mert egyetlen győzelem semmit nem ér, ha a következő eredmény egy nagy elszállás.
Hogy áll össze a megfelelő taktika?
Az előző bekezdés után joggal merülhet fel a kérdés, hogyan áll össze az a jó taktika, aminek nincsenek buktatói, pontosabban kevesebb buktató van benne? A versenyeket mindig edzések előzik meg, amelyen csapatban dolgozunk annak érdekében, hogy gyorsabban haladjunk. A Haldorádó Feeder Team amúgy sem túl nagy, de a finomszerelékes versenycsapatunk még kisebb. Mindössze két állandó versenyző van a csapatban, akik indulnak a Magyar Bajnokságban. Döme Gábor és jómagam.
Hogy miért? Egész egyszerűen nincs többre szükség, hiszen így is rengeteg olyan információ ömlik ránk az edzés hetében, hogy az már kezelhetetlen. Aki pedig elvész ebben a sok infóban, az nem tudja a saját gondolatait, saját taktikáját követni, csak úszik az árral. A megfelelő taktika kidolgozásában nagy szerepet kapnak a versenyzőkön kívül a „hátterek” is, akik ugyanolyan fontos tagjai a csapatnak, mint maguk a versenyzők. Csapi Karesz és Simon Zoli ugyanis teljesen tisztában van azzal, hogy az edzéseken hol, melyik szektorban mennyi halat fognak, így jól látja, hogy a felkészülésünk jól áll, vagy tévúton vagyunk. A háttérnek így tulajdonképpen egész héten sok munkája van, ami a versenynapokra csúcsosodik ki.
De mi pontosan a háttér feladata?
Számtalanszor elhangzik az, egy-egy verseny után, hogy a háttér így, meg a háttér úgy. Abban azonban biztos vagyok, hogy sokan rosszul gondolják mi is a háttér feladata. Meggyőződésem, hogy nem túlzok azzal a kijelentéssel, hogy nekem van a hazai mezőnyben az egyik legjobb hátterem Simon Zoli személyében. Vele nemcsak a versenyzés, a munka köt össze, hanem régóta jó barátok vagyunk, ami a sikeres együttműködésünk alappillére. Egyikünk sem „könnyű eset”, versenyen gyakran van „hiszti”, szóváltás, kisebb viták, ami számunkra normális, hiszen mindketten szenvedélyesen vágyunk a jó eredményre.
Versenyidőben egy-egy rosszul megválasztott, radikális váltás könnyen okozhat bukást. Az idei döntőt egyértelműen a kisebb méretű keszegek fogásának rendeltem alá annak ellenére, hogy a tréningeken már jól látszott, hogy vannak, akik meg tudják fogni a nagytestű dévéreket, kárászokat és pontyokat is. Én nem mertem ebbe belemenni, mert számomra nagyon rizikós volt az, hogy akár 2-3 órán keresztül is kapás nélkül üljek, mire odaáll a nagy hal az etetésre.
Végül a négy fordulóból az első háromban jól működött a dolog, és ha nem is simán, de mindig a szektor elején állva végül 1-2-1 pontokat szereztem. Aztán jött az utolsó forduló, ahol egy kicsit megdőlt a taktikám. Jobbra tőlem Walter Tamás parádésan nagyhalazva fogta sorban a dévéreket, kárászokat, pontyokat, míg balra tőlem Bakos Bálint is szépen megoldotta a termetesebb halak megfogását. A verseny elejétől kezdve vezettek előttem, sőt volt, hogy mindössze a szektor végén kullogtam. Ennek ellenére sem adtam fel a tervem, hiszen a háttérből jöttek az infók, hogy miként állnak a konkurens versenyzők. A versenyidő felére realizálódott, hogy a cél a szektor 5. hely, mert akkor biztosan megvan a bronzérem. Lehetett volna kockáztatni az ezüstért, de akkor lehet, hogy még a szektor ötösről is lecsúszom, akkor pedig az összetett versenyben visszaesek a negyedik helyre. Zoli végig képben volt, folyamatosan egyeztettük, hogyan is „dolgozzak” tovább. Csak így lehet a nem túl előnyös pozíciókból is kihozni valamit.
Hogy lesz valakiből „sikeres” versenyhorgász?
A sikeresség mindenkinek mást jelent, így nehéz ezt pontosan megfogalmazni. Tulajdonképpen hétvégenként szerte az országban több tucat horgászversenyt rendeznek, így aki elég kitartó, az begyűjthet évi több serleget is. Ez is egyfajta siker, ám az ilyen versenyeket nem tekintem kiélezett szituációnak, ugyanis semmiféle következménye nincs, ha nem ér el eredményt az ember. Megrántja a vállát, és megy tovább az élet. A Magyar Bajnokság ettől (is) más, és szerintem valahol itt kell keresni a választ a „ki is profi horgász?” kérdésre. A Nemzeti Bajnokságban minden hibáért súlyos árat kell fizetni! Aki akár egyetlen fordulóban is hibázik, máris nehéz helyzetbe kerül a bajnoki címért folytatott csatában, nem is beszélve a Nemzeti Válogatottba kerülésről. A magyar mezőny nagyon erős, egy szemvillanás alatt ki lehet esni a keretből, aminek a következménye, hogy legalább két év jó szereplés kell a visszakerülésre. Aki a versenysportot komolyan gondolja, annak a legnagyobb érték a címeres mez és az, hogy világbajnokságon vehet részt. Ennél nincs feljebb. Ehhez azonban háromévnyi kőkemény munka szükséges, és 24 fordulóban kell bizonyítani úgy, hogy a teher végig ott van a vállon. Joggal merül fel a kérdés, hogy meddig lehet a csúcson maradni? Meddig lehet hiba nélkül horgászni a Bajnoki fordulókon? Ebben a sportban bármikor jöhet a pofon, ami a földre taszít.
Tervek, célok
Egyértelmű célom, hogy minél tovább maradjak a Nemzeti Válogatott tagja. Szeretnék Magyar Bajnok is lenni, de ahhoz óriási szerencsesorozat is kellene. Amit viszont mindenképp szeretnék megvalósítani, hogy az elmúlt évekhez képest maradjak az első 10-ben a Magyar Bajnokságban és a Ranglistán is. Ha ez sikerül, akkor a többi is jönni fog.
Az elmúlt években így végeztem a Magyar Bajnokságban: 2013 Velence – 5. hely, 2014 Szolnok – 3. hely, 2015 Szeged 12. hely, 2016 Balatonújlak – 3. hely, 2017 Velence – 5. hely, 2018 Szeged + Kunhegyes – 4. hely, 2019 Deseda + Látókép – 2. hely, 2020 Látókép + Gyomaendrőd – 3. hely. Egy biztos, ha kockáztatni kell azért, hogy Magyar Bajnok legyek, vagy maradjak a Nemzeti Válogatott tagja, számomra nem kérdés a választás. Jó itthon is meghallgatni a Himnuszt, de a világot magunk mögé utasítva cseng igazán szépen!
Method Feeder Ranglista
Ahhoz, hogy teljes képet kapjon az olvasó a hazai feederbotos versenyhorgászat alakulásáról, érdemes megemlíteni, hogy nemcsak finomszerelékes, hanem a method szakágban is van ranglista. Ennek oka, hogy immár 5. éve van Method Feeder Országos Bajnokság, így vannak hozzá eredmények minimum 3 évre visszamenőleg. A 2018-ban megszerzett Bajnoki címemnek és a 2017. évben elért 4. helyezésemnek köszönhetően megnyertem a 2018. évi Method Feeder Ranglistát, és a tavalyi 13. helyezésemmel kiegészítve a sort 2019-ben 133 ponttal ismét megnyertem!
Számomra még mindig felfoghatatlan, hogy 2018-ban és 2019-ben mindkét Feeder szakágban megnyertem a MOHOSZ ranglistát. Ez számomra akkora eredmény, amely azelőtt elképzelhetetlen volt. Azonkívül, hogy büszke vagyok ezekre az eredményekre, ezek komoly visszajelzések is nekem arról, hogy az elhivatottságnak, alázatnak, és befektetett munkának van eredménye. Van, akinek ez gyorsan megadatik, míg van, akinek csak hosszú évek alatt.
A Method Feeder Ranglista elsőség is sokat ért, hiszen bekerültem abba a csapatba, amely 2019 novemberében az Olaszországban megrendezett „1st INTERNATIONAL FISHERIES CHALLENGE” versenyen képviselhette hazánkat. Sőt, ezen a versenyen a Magyar Válogatott győzedelmeskedett, így egy év alatt kétszer állhattam a dobogó legfelső fokára nemzetközi csapatversenyen.
Egyedül nem megy!
Talán elcsépelt mondat, viszont minden szava igaz. Annyira erős a hazai mezőny, hogy egyedül kimagasló eredményt szinte lehetetlen elérni. Félreértés ne essék, az élmezőnyben már senki sincs egyedül, hisz legalább a top 30 versenyző mögött komoly stáb és olyan vállalkozás áll, amely lehetővé teszi a versenyzőnek, hogy csak a horgászatra koncentrálhasson. Ilyen szinten ez már profi sport. Nagyon sok személyt kellene felsorolnom, akik segítettek az utóbbi években, azonban elsősorban a Haldorádó Team Kft.-nek tartozom köszönettel, hiszen biztosítják a munkámhoz szükséges feltételeket.
A horgász versenysport helyzete Magyarországon
Jó néhány éve versenyzem és bevallom, sokszor voltam úgy, hogy nincs értelme az egésznek, jobb ezt abbahagyni, mert egy „halandó” sosem kerülhet be a Magyar Válogatottba. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a világversenyek nagy részben önfinanszírozásúak voltak, tehát a horgász magának fizette, hogy képviselheti a hazáját. Szép lassan azonban átalakult ez a dolog, és mára a MOHOSZ olyan támogatást biztosít a versenyzőinek, hogy azoknak immár kizárólag az eredményes horgászattal kell foglalkozniuk. E mellé még párosul az a ranglista rendszer, ami már tényleg kizárólag az eredmények tükrében rangsorolja a versenyzőket. Így válik lehetségessé az, hogy szinte bárki odakerülhet, ahová a képességei és eredményei szerint való. Leírva csupán néhány sor ez, azonban akik végignézték az elmúlt évek fejlődését, ami a versenysport megítélését és népszerűsítését illeti, azok látják igazán a változásokat. A MOHOSZ globális szerepe mellett érdemes megemlíteni a Horgászsport Szakszövetségi Iroda vezetőjének, Ambrus Tibornak, valamint Polyák Csabának (sportszervezési Szakügyintéző) a munkáját, akik összefogják a szakágakat és profi módon bonyolítják le a bajnokságokat, továbbá a versenyek méltó propagálásában is részt vesznek. Talán ez utóbbinak köszönhető, hogy egyre nagyobb figyelmet kapnak a hazai és nemzetközi horgászversenyek, és magának a horgász versenysportnak is jobb a megítélése.
Hogyan érdemes belekezdeni?
Akiknek megtetszett a komoly versenyzés, azok közül sokan kérdezik tőlem, hogyan kezdjenek bele? Elsőre ugyanis ijesztőnek tűnik a profi versenyzés felszerelésigénye, azonban a feeder szakág azért is vonzó, mert ebbe viszonylag kis befektetéssel bele lehet vágni, nem is beszélve a methodozásról. Nyilván a kiegészítők – a versenyláda, szák, haltartó, bot, orsó – is komoly tételt jelentenek, azonban ezeket elég egyszer megvenni. Érdemes tehát olyan felszerelésbe beruházni, amely hosszú távon kiszolgálja a „gazdáját”. Amennyiben többet szeretnél tudni a horgászversenyzés világáról, keress bátran a Sipos Gábor Haldorádó Feeder Team Facebook oldalamon, ahol személyesen is segítek elindulni a versenyzés rögös útján.
Írta: Sipos Gábor
Fotók: Sipos Gábor, Haldorádó archívum, MOHOSZ
