Tegnap bemutattuk a Nevis újszülöttjeit, a Solution és Competition feederbotokat. A mostani részben a bátran prémium kategóriájúnak nevezhető versenybotot, a Competition-t fogjuk tovább vizsgálni. A száraz, gyári adatok böngészése a nyár beköszöntével már nem tűnik annyira csábítónak, sokkal inkább érdekel e különleges bot használhatósága. Ez a kifinomult pálca és csapattársam is a vízparton vannak igazán elemükben, így nem volt más választásom, követtem őket oda is!
Nem nehéz kitalálni, hogy ezt a botot versenyszerű feederezéshez tervezték. A kiélezett helyzetek, váratlan szituációk megkövetelik a tökéletes horgászbotot. Amikor minden hal számít, és minden egyes másodpercen értékes pontok múlhatnak, akkor nem lehet hibázni!
Döme Gábor: Gábor, tudom rólad, hogy rajongsz a pörgős, aktív keszeghorgászatért. Neked, aki szereted kihasználni a versenyidő 100%-át, hogyan tudja ez a bot megkönnyíteni a dolgodat?
Sipos Gábor: Igen, megszállott vagyok, ez nem vitás. Számomra nincs annál bosszantóbb, mint mikor a legrosszabb pillanatban kipattan a horog a hal szájából, rontok egy kapást, vagy éppen bevágáskor a bónusz halba beleszakad az előke. Ezeken a hibákon értékes helyezések múlhatnak. Ez a bot a variálhatósága miatt minden helyzetre megoldást nyújthat. Úgy tudok alkalmazkodni, hogy nem kell temérdek botot cipelnem magammal a többnapos versenyekre, mert a NEVIS Competition Feeder 4 in 1 botokból egy ötös botzsákba pont 20 különböző pecát tudok belezsúfolni!
DG: Igen, ez nagy előny, hiszen szépen megtelik a csomagtartó a fölösleges pakkok nélkül is. Említetted a halvesztést, hogyan csökkenthető minimálisra ez a jelenség e bot segítségével?
SG: Versenykörülmények közt sokszor kell elővenni a legkisebb horgokat, legvékonyabb előkéket. Nehéz a távoli horgászatot ezekkel összeegyeztetni. Mire 35-40 méterről kihúzzuk a halat, van, hogy elhagyjuk útközben. Elég egy pillanatnyi koncentráció hiány, amikor belazulhat a zsinór, és már ki is akadt a kis horog a halunk szájából. Ez a lágy pálca szinte mindig görbül, ha van valami a horgon, legyen az akármilyen apró! Talán a rakós botok spiccének gumizásához tudnám azt a rugalmasságot hasonlítani, amivel ez a feederbot rendelkezik.
DG: Nem zavaró ez a lágyság akkor, ha termetesebb hal akad a horgodra, nem lassítja meg nagyon a horgászatot a hosszú fárasztás?
SG: Nem, épp ellenkezőleg! A hivatalos versenyszabályzatban meghatározott hosszúságú (minimum 50 centis) előke miatt gyakran előfordul, hogy a ponty kapását csak akkor észleljük, amikor az már lendületet vett… Ha nem elég rugalmas a botunk, akkor egy ilyen botgörbítős kapás után nem a merítőhöz, hanem az előketartóhoz kell nyúlnunk! Hatványozottan igaz ez partközeli horgászatnál, mikor még a főzsinór nyúlása sem tud minket megmenteni az előkeszakadásától. A termetes halak ellenállását egyébként a lágy, mégis karakteres bottest talán még hamarabb is „megtöri”, mint egy szigorúbbnak tűnő merevebb bot.
DG: Ha már a horogelőkénél tartunk, Te milyen vastagságúakat ajánlanál ehhez a bothoz?
SG: Ez a pálca alkalmas arra, hogy akár 0,08 mm vékony előkét használhassuk. Hihetetlen lágysága és gyorsasága miatt egy pillanat alatt reagál a termetesebb halak minden mozdulatára. Arra azonban érdemes figyelni, hogy nagyon vékony méretben a legtöbb előkezsinór már olyan lágy, hogy dobásnál feltekeredhet. Etetőkosaras horgászathoz a speciálisan feederezéshez kifejlesztett előkéket preferálom, például a Visitor zsinórt. Ennek csomótűrő képessége és jó értelemben vett merevsége magasan az átlagos zsinórok felett van.
DG: Olyan kis törékenynek tűnik ez a bot, dobásnál és halfárasztásnál is extrém látványt nyújt az ív, amit leír. Mégis, mekkora tömegű kosarakat lehet ezzel biztonságosan eldobni?
SG: Mivel multifunkcionális botról van szó, a kosár mérete attól függ leginkább, hogy milyen hosszban használjuk a feederbotot. A gyári adatok szerint 75 gramm az ideális dobósúlya, de most vonatkoztassunk el ettől egy picit. A leglágyabb összeállításban a legkisebb, 10 gramm összsúlyú, kisméretű kosarakat is könnyedén dobhatjuk pontosan, viszonylag távolra is. Mindemellett ahogy „durvábbra” kalibráljuk a botot, úgy emelhetjük a kosár tömegét és a meghorgászott távolságot is. De, hogy konkrét választ is adjak, én a 25-30 méteres távot 10-20 grammos „Round Feeder” kosarakkal szoktam megoldani, míg az ennél bentebbi (45-50 méter) pecához már a 30 grammos méretet válaszom. Nyilván ehhez már a 3,90-es hossz és a 2 oz-s spicc kell.
DG: Tehát, ha jól értem, akkor ez az egy bot képes a 10 méteres, és akár az 50 méteres távot is könnyedén, professzionális módon meghorgászni?
SG: Igen, és mindezt úgy, hogy akármelyikre is van szükség, nem fogjuk azt érezni, hogy kényszermegoldást alkalmazunk, hiszen bármilyen összeállításban is használjuk a Competition botot, olyan, mintha az adott technika, speciálisan arra gyártott eszközét tartanánk a kezünkben. Egyedülálló a maga nemében!
DG: Arra azért kíváncsi lennék, hogyan oldod meg ezt egy orsóval, hiszen különböző zsinórvastagság kell 15 méteres dobásokhoz és 50 méteres suhogtatáshoz?!
SG: Ne felejtsd el, hogy a bothoz két nyéltag is jár, így a hosszabb kivitelre nyugodtan lehet egy picit nagyobb dobátmérőjű orsót tenni vastagabb főzsinórral, dobóelőkével, míg a rövid nyéltagra elég egy 40-es kis „tekerő” vékony monofil zsinórral.
DG: Úgy látom, mindenre van megoldás! Mégis, milyen vastag főzsinórokban kell gondolkodni?
SG: A közeli pecához, kis kosarakhoz elég lehet a 0,16-0,18 mm, viszont a nagyobb tömegű kosarak hajigálásához már elkél a 0,20-0,22 mm-es monofil főzsinór is. Alapvetően a bot rugalmasságának és az első osztályú SiC gyűrűknek köszönhetően nagyon kíméletes a zsinórhoz. Még sok dobásnál sem „szálkásítja” ki a spiccgyűrűvel sokszor találkozó részt, mivel a bottest teljes egészében elnyeli a suhintáskor keletkező energiát. Ez a tulajdonsága jól jön azokon a versenyeken, ahol 3 percenként kell újradobni.
DG: Mint például a velencei evezőspályán, ahol a tenyérnyi keszegeket kell aprítani. Ez a helyszín elég népszerű a versenyzők körében. Ha oda indulnál, milyen összeállításban alkalmaznád ezt a botot?
SG: Igen, ez a pálya legendás a fárasztás közben elvesztett halak mennyiségét tekintve… A tavalyi Feeder Országos Bajnokságon is bebizonyosodott, hogy aki nem képes kellően rugalmas botot találni, az az átlagnál több halat fog elhagyni menet közben. A kicsi, vékonyhúsú horgokhoz ideális a Competition feeder, és meggyőződésem, hogy átlagnál jóval kevesebb halvesztéssel lehet meghorgászni a pályát ezzel a bottal. A 35-40 méteres dobástávolság és a nehezebb kosár miatt mindenképpen 3,60-as hosszban használnám ott ezt a pálcát, mégpedig a 0,5 oz-s spiccel, hogy a legérzékenyebb kapásokat is lássam.
DG: Ha jól látom, most is 3,6 méteres hosszt választottad?
SG: Igen, jól látod. Semmi sem indokolta azt, hogy 40 méternél messzebb pecázzak, viszont sok minden szólt az annál rövidebb dobások ellen. Viszonylag nagyobb méretű keszegekre és kárászokra számítok, így az 1 oz-s spiccet választottam. Hétköznapi horgászatkor az ennél lágyabb spicc nem okoz semmiféle előnyt, viszont sérülékenyebb, így azt csak téli horgászatoknál vagy éles helyzetekben veszem elő.
DG: Végezetül lenne valami jó tanácsod azoknak, akik ilyen bottal szeretnének horgászni?
SG: Akik e botnak szavaznak bizalmat, azoknak tudomásul kell venniük, hogy egy precíziós műszert választottak. Minden elemében a profi horgászatot segíti elő, éppen ezért olyan, mint a forma egyes versenyautók. Néhány eleme annyira kifinomult, hogy ebből kifolyólag nagyon sérülékeny is! E bot vékony, hosszú spiccei a garantálják azt, hogy a kapás érzékelése a lehető legjobb legyen. Vigyázzunk ezekre a törékeny alkatrészekre, még csalizásnál se engedjük belazulni a zsinórt, nehogy az rátekeredjen a spiccre, mert hamar összekuszálhatjuk, ami a spicc töréséhez vezethet! Ha viszont megszokjuk a kifinomult technikát, olyan nélkülözhetetlen társra lelünk ebben a botban, amit egy fárasztó verseny végét jelző dudaszó után sem lesz kedvünk letenni!
