Bekövetkezett az, amitől féltünk. Akkor kezdett a tél ráerősíteni, amikor már mindenki a tavaszt várta. Hiába kampányoltunk mi a Pontyhorgász Napokon a jó idő mellett, az éjszakai fagyok és különböző halmazállapotú csapadék felrázott minket abból az álomból, hogy már itt a tavasz! Január végére szinte az összes állóvízen jégpáncél fogadta a horgászokat. Bár nem volt borzalmas nagy zimankó, a tavak felszínét újra és újra összerántotta a fagy. A fent említett hétvégén már nagyon viszketett a tenyerem, és vágytam egy amolyan finomtechnikás, könnyű pecára. Nem titok, hogy a háromnapos pontyos ünnepen a legtöbben a Secret Carpnak szavaztak bizalmat. Ezt a cikket nekik ajánlom, abban bízván, hogy hasonlóan élvezetes, pörgős pecában lesz részük.
A Sisa Józsi nevéhez fűződő etetőanyag prezentálása már a 2014-es Haldorádó újdonságokat bemutató filmben megtörtént, így szerkezetére, összetételére nem szeretnék több szót fecsérelni. Beszéljünk inkább arról, ami minket, horgászokat érdekel, a felhasználhatóságáról! Arról, hogy nem kell a meleg napsugarakra várni ahhoz, hogy bevessük az új etetőanyagunkat, hiszen már jégolvadás után is szerezhetünk magunknak néhány örömteli órát.
A zacskóból kiöntve nagyon kellemes, gyümölcsös-édes illatot áraszt az etetőanyag. Vegyes méretű szemcséi jól elkülönülnek egymástól, és minden egyes elemében a barnás-pirosas szín dominál. Elsősorban ponty és ezüstkárász horgászatához lett kifejlesztve, de természetesen egyik békés hal sem menekül el tőle.
A Gold Feeder etetőanyag család minden egyes tagját versenyhorgászathoz fejlesztettük, így hétköznapi horgászatok során hatványozottan ki tudjuk használni minden előnyét. Bekeverése nem egy bonyolult mutatvány, de mindenképpen érdemes odafigyelni, mert önmagában ez sem csodaszer. Jókor, jó helyen, jól kell használni ezt az etetőanyagot, és akkor biztosra vehetjük a sikert.
Erre a horgászatra szinte semmi időm sem volt felkészülni, úgyhogy csak a tóparton tudtam bekeverni a kaját. Nedvesítését két ütemben végeztem. Nem sokat, mindössze egy kiló szárazanyagot szerettem volna kezdésnek elhasználni. Az 1/3-át egy pici Fagyos Ponty CSL tuninggal ízesítettem meg, így biztosítva azt, hogy a halak nagyobb távolságról is odataláljanak a horgászhelyemhez. A CSL aroma viszonylag gyors, fenéken történő terjedésével ezt biztosítja.
A maradék etetőanyag megnedvesítéséhez pedig egy másik idei újdonságot használtam, ami nem más, mint a Fluo Flavor Red Fruit aroma, aminek remek illatán és ízén kívül más stimuláló hatása is van, mégpedig az, hogy pirosra színezi a vizet. Remélhetőleg ez a vizuális inger azt fogja eredményezni, hogy a tiszta vízben a halak bátrabban úsznak a kosár közelébe, hiszen a zavaros víz egyet jelent nekik a táplálékkal és az elbújás lehetőségével.
A hideg vízi horgászatok során felértékelődik a felszerelés szerepe is. Az érzékeny spiccű bot ilyenkor létkérdés! E nélkül a horgászat nemhogy szórakoztató nem lesz, de valószínűleg eredményes sem. Bizonyára a kapást látni lehet az erősebb botokon is, de a jó ütemű bevágáshoz kell az, hogy folyamatában lássuk az eseményeket.
Nagy segítség nekem ilyenkor a Nevis Competition bot, mely egy igazi multifunkcionális pálca. Nem véletlen, hogy a boton a „4 in 1” felirat olvasható. A 3 méteres pickerbottól a 3,90-es lágy feederbotig, mindent megkapunk egy csomagban. Ebben az esetben én a 3,60-as változatát raktam össze, melynek orsótartójába egy 40-es méretű Nevis Snipe tekerő került. Ezzel az összeállítással a legkisebb halak kapását is észre lehet venni, de ha véletlenül termetes potykával hoz össze a sors, akkor sem kell kétségbe esni. A 0,5 unciás spicc már attól meggörbül, ha rászáll egy légy, úgyhogy semmi sem marad láthatatlan, ami a zsinórunk másik végén történik. A bottest rugalmassága és az orsó fékjének megbízhatósága viszont elég tartalékkal szolgál, így nem kell tartani a 12-es előke szakadásától sem.
Nagy csodákat azért nem vártam ettől a naptól. Jégolvadás után - sőt inkább közben - már az is nagy dolognak számít, hogy egyáltalán horgászhatok. A kiszemelt hely az egy ezüstkárászoktól hemzsegő kis tavacska, melyben azért élnek pontyok is, de utóbbiak felbukkanása a néhány fokos vízben elég kilátástalannak tűnik. A kárászok azonban mindig éhesek, és még ha méretük igencsak kicsinek is mondható, igen jó szórakozást nyújthatnak ínséges időkben.
Örökös kérdés, hogy hideg vízben érdemes-e etetni. Ez mindig helyzettől függ, úgyhogy mérlegeljünk csobogás előtt. Mivel ismertem a helyszínt - hiszen biztosra mentem -, számítottam arra, hogy az apróságok jól fognak reagálni a csontiban gazdag alapozó etetésre, így az első 10 dobást gyors egymásutánban végeztem el.
Szinte már az első csalizás kapást hozott. A leheletfinom spicc nagyon látványosan jelezte, hogy valaki érdeklődik a csalim iránt. Lassú, bátortalan akció volt, aminek meg is lett az eredménye. Szétcincált csontimaradványokat kaptam vissza a víztől.
Kezdetben ez nagyon bosszantó volt, azonban minél többször dobtam vissza ugyanarra a helyre és juttattam be egyre több csontit, úgy váltak egyre bátrabbá a kárászok. Egy idő után annyira felpörgött a peca, hogy a szerelék vízbe érése után azonnal kapásom is volt.
A hihetetlen lágy bottal még ezen apróságok fárasztása is jólesett a kényszerű téli szünet után. A hideg nem múlt el nyomtalanul, és ezt kivételesen nem a saját bőrömön éreztem, ugyanis az állandósult csepergő eső ellenére a levegő kellemesen enyhe volt. Szegény halak viszont olyan hidegnek bizonyultak, hogy úgy éreztem, mintha egy darab jégkockából próbálnám a horgot kibányászni.
A kárászok zöme röptetős volt, csak nagy ritkán kellett merítőért nyúlnom, és akkor is inkább csak formaságból. A felszerelés bírta volna a megterhelést, ám a vékony húsú horog könnyen kihajolhat egy termetesebb haltól.
A csalizással túlságosan sokat nem kellett bajlódnom, egy-két szem csonti bőven elegendőnek bizonyult, bár néha a cifrázás végett tettem fel két szál szúnyogot is a picike horogra. A kis mohók azonnal rávetették magukat, így ha lett volna potyka az etetésemen, akkor sem lett volna ideje a csali közelébe férkőzni. De sebaj, a sűrű fillér jobb, mint a ritka forint!
Horgászatom kisebb-nagyobb megszakítással olyan öt órát vehetett igénybe, és hiába dobáltam a 20 grammos Round Feederrel néhány percenként, másfél kiló szárazanyag és kevés aroma elegendő volt az egész napi szórakozásomhoz.
Hamarosan itt a jó idő, melegszenek a vizek és remélhetőleg idén is eljutok majd néhány ismeretlen vízterületre. Habár ezek a „biztos horgászatok” is roppant szórakoztatóak, mégis vágyom már az ismeretlent, hisz az ám az igazi móka!
Írta: ifj. Sipos Gábor
