Nyakunkon az ősz, a nagy pontyok és a folyóvízi horgászat szezonja. A Duna vízállása is optimálisnak ígérkezik, így nincs mese, elő kell venni az erős feedereket, amelyek alkalmasak a rohanó vízben élő szilaj halak megfogásához. Az erre alkalmas bot kiválasztását a megfelelő tömegű kosár határozza meg, hiszen az első lépés az, hogy kellő távolságra tudjuk bejuttatni a végszerelékünket. Sipos Gábor barátomat kértem meg, hogy mutassa be azokat a botokat, amelyeket ő is szívesen használ vadvízen.
Döme Gábor: Gábor, melyek azok a feederbotok, melyek érzésed szerint megfelelnek a komoly terhelésnek?
Sipos Gábor: Mindenféleképpen „H” vagy „XH” jelzésű darabokat érdemes választani, ha folyóvízre készülünk. Most négyféle botot hoztam magammal, melyek közül mind bírja a kiképzést! A Nevis Boss, Patriot, Envy és Ryder pálcák mind ilyenek. Ezek 3,90 méter hosszúak, ami általában elegendő nekem a Dunán, mivel indokolatlan 20-40 méternél messzebb dobni.
DG: Mekkora dobósúly-tartománnyal bírnak ezek a botok?
SG: A gyengébbek is bírják a 120-140 grammos kosarak eldobását, de az igazi kőkemény harcos az Envy Feeder, amely a gyári adatai szerint 150 grammos maximális terhelést bír. A gyári adat azonban csak egy dolog, és más az, amit valójában elviselnek ezek a botok.
DG: Ezzel arra célzol, hogy kevesebbet bírnak, mint ami rájuk van írva?
SG: Nem, éppen ellenkezőleg! Jó dobótechnikával és kellő odafigyeléssel, jóval túl lehet lépni a megengedett adatokat, de ezt csak akkor tegyük, ha már ismerjük a botunkat és saját képességeinket. Természetesen a nagyobb dobótömeggel csökken a meghorgászható távolság.
DG: Te melyik botot használod a legszívesebben a felsoroltak közül?
SG: Ezek a botok alkalmasak erősebb, távolabbi pontyozáshoz állóvízen és közeli, nehézkosaras horgászathoz folyóvízen egyaránt. Mindet kedvelem. Amit most kiválasztottam, az a Boss Feeder, mert sem a halak mérete, sem a meghorgászandó távolság, sem pedig a dobótömeg nem indokolt ennél erősebb botot.
DG: Ha jól láttam a termékleírásban, ezt maximum 100 grammos kosárhoz ajánlották a gyártók. Te mekkora nehezékkel fogsz itt pecázni?
SG: Erre a vízre most a 4 oz tömegű, kb. 110 grammos Haldorádó Hard River kosarat választottam, mely megtömve bőven túllépi a bot dobósúlyát, ám mindössze 25 méterre kell bevetnem a végszerelékemet, ami meg sem kottyan a Boss feedernek.
DG: Az erőssége mellett e bot spicctagja meglepően lágy. Nem okoz ez gondot dobás közben?
SG: Egyáltalán nem, viszont a kapás érzékelésében sokat segít. Ahol most horgászom, inkább kisebb méretű halakra: paducra, szilvaorrú keszegre és kisebb márnákra lehet számítani, melyek kapása nem olyan erélyes, mint a nagyobb halaké.
DG: Ahogy látom, szép nagy gyűrűkkel van felszerelve ez a Nevis bot is. Ez segíti a folyóvízi horgászatot?
SG: Igen, főleg a bedobáskor. A dunai horgászat elképzelhetetlen dobóelőke nélkül, mert nem lehet vastag főzsinórral horgászni, hiszen abba sokkal könnyebben tud belekapaszkodni az áramlat. Sokan fonott dobóelőkét kötnek fel, míg mások (köztük én is) vastagabb monofil zsinórral oldják meg ezt a kérdést. Akik az utóbbit választják, azoknak gondolni kell a nagyobb méretű csomóra, mely összeköti a két zsinórt. Ennek bőven át kell férnie a gyűrűkön, hogy dobáskor a kosár ne akadozva repüljön.
DG: Milyen orsót, és arra milyen zsinórt ajánlasz ehhez a bothoz?
SG: Az orsóm a már jól megszokott Nevis Cayman 50-es méretben. A nagy súly kitekerése közben sok orsót láttam már „megnyekkenni”, de szerencsére kedvenc tekerőim bírják ezt a fajta megterhelést is. Zsinór tekintetében Haldorádó Strong Line típust használok 20-as méretben, míg a dobóelőkém kicsit erősebb, 25-ös.
DG: Fárasztás közben figyeltem a bot ívét, amin jól látszódik, hogy az bot első része látványosan hajlik, míg a további bottest keményen, de rugalmasan támasztja azt alá. Te szereted a lágy botokat, nem furcsa egy ilyennel „kardozni”?
SG: Nehezen áll rá a kezem, de a körülményekhez alkalmazkodni kell! Fárasztás közben nem is nagyon van időm a bottal foglalkozni, mert szó szerint „tépni” kell a halat fölfelé. Lágy bottal ez kivitelezhetetlen lenne, míg a túl erős botról a hal leverné magát. Nyilván nagyobb halakhoz, ahol már igazán bele kell állni a fárasztásba, elkélne a még erősebb bot, de azt majd egy másik alkalommal szeretném megmutatni.
DG: Nem tudom, annak szántad-e, de én ezt meghívásnak vettem egy újabb bemutató horgászatra. Köszönöm a részletes „botmustrát”, remélem a következő horgászatig már nem sok víz folyik le a jó öreg Dunán!
