Talán már sokszor „lerágott csont”, de számomra a legnagyobb kihívás mindig az új vízterületek sikeres meghódítása. Megfejteni az ismeretlent, legyen szó bármilyen vízterületről is, sosem egyszerű feladat. A nyári időszak sosem tartozott a kedvenceim közé, így a rekkenő hőséggel tűzdelt, forró nyári napokon fogott halak mindig egyfajta „extra bónusznak” számítanak nekem. Idén ezt az időszakot is hasznosan szerettem volna kihasználni, így igyekeztem minél több, számomra ismeretlen vízterület felé venni az irányt és sikeresen megoldani az aktuális helyzeteket. Ezek közül szeretnék most megosztani veletek egyet, amelyben megismerkedhettek egy új, talán kevésbé ismert helyszínnel is.
A számomra addig ismeretlen helyszín, ahol próbára tettem magam és az általam képviselt technikát, a Forráskúti Topogó Horgásztó volt. Ez egy kb. 4 hektár kiterjedésű, rendkívül igényesen kialakított, intenzíven telepített magántó. Az ilyen típusú vizeken, ahol szinte hemzsegnek a halak, gyakorlatilag bárki tud halat fogni, akár egy rövidebb horgászat alkalmával is. Ám az igazán jó eredmények eléréséhez és a nagytestű halak megfogásához már nélkülözhetetlen a kellő felkészültség és tapasztalat. Sokan pont ott hibáznak, hogy „lenézik” ezeket a tavakat, majd amikor a horgászatra sor kerül, jön a nagy csalódás, hisz a nap végére mindössze egy-két átlagos méretű hal kerül a szákba. A horgászat egy kőkemény sport, ahol mind fizikálisan, mind mentálisan nagyon „egyben kell” lenni ahhoz, hogy az ember folyamatosan jó eredményeket tudjon elérni. A nyár már igencsak a vége felé közeledett, de rendkívül melegek voltak még a nappalok, ezért úgy döntöttem, hogy a horgászatot késő délután kezdem el és másnap addig maradok, ameddig értelmét látom.
Szeretem az ilyen tavakat, ahol kulturált környezetben horgászhatok, ráadásul rendkívül jól halasított is, így a jó fogásra is reális esély kínálkozik. A késő nyári időszakban gyorsan beesteledik, így mire minden a helyére került, már csak a vörösen izzó, lenyugvó Napban gyönyörködhettem. Imádok ilyenkor a vízparton lenni, ekkor érzem igazán, hogy „otthon” vagyok.
Ahogy besötétedett, tulajdonképpen a tó teljesen kiürült, mindössze egy csapat horgászott tőlem távolabb. Általában én is jobban kedvelem a nappali órákat, de időnként megéri rápróbálni az éjszakára is. Ezt az éjszakát is kár lett volna kihagyni…
Az éjszaka folyamán több átlagos méretű pontyot is sikerült a szákba terelnem, amik remek hangulatot adtak a horgászatnak. Egy igazán pörgős pecába csöppentem, amit az éjszaka közepén egy darabosabb hal koronázott meg.
Reggelre szépen kirajzolódott, hogy melyek azok a csalogatóanyagok, amikkel eredményes tudok itt lenni, így már könnyebb dolgom volt a folytatásra nézve. Éjszaka rendesen lehűlt a levegő, így jóleső érzés volt, mikor az első napsugarak megérkeztek.
A hűvös reggel is tartogatott meglepetést, előbb újfent egy átlagos méretű, majd utána egy darabosabb ponty is a szákba került.
Érezhető volt, hogy a hideg éjszaka után ismét egy rendkívül meleg nap lesz, így csak egy kérdés maradt megválaszolatlan: sikerül-e a rekkenő hőségben is halat fognom?
A délelőtt „csendesen” telt, a tó is megtelt horgászokkal, ami egyértelműen megnehezítette a halfogást, hisz óriási lett a táplálék konkurencia. Ez az „üres” időszak tökéletes arra, hogy bemutassam az általam használt felszereléseket és az eredményesen alkalmazott praktikákat.
A kapások teljesen megszűntek, már majdnem két óra hossza eltelt kapás nélkül, kezdtem azt érezni, hogy ideje befejezni a horgászatot: „sok szép halat megfogtam, majd legközelebb…”, gondoltam magamban. Talán a legmagasabban járhatott a Nap az égen, borzasztó meleg volt, így egy utolsó frissítés mellett döntöttem, hátha összejön még egy szebb potyesz. Kitartásom meghozta az eredményét, a legnagyobb kánikulában görbült meg a botom spicce.
Ezután már nem volt kedvem hazamenni, újra felcsillant a remény, így végigültem a napot és sok élménnyel lettem így gazdagabb. A kora délutáni órákban ismét felpörögtek az események, gyakran ugrasztott ki a napernyő kellemes árnyékából egy heves kapás.
A nap végén egyetlen dolog miatt lehettem csak szomorú, hogy ez a hosszúra sikeredett horgászat véget ért. Különleges horgászat volt ez egy különleges helyszínen. Nagyon sok halat sikerült megfognom, amelyek között volt néhány igazán nagytestű is. A pakolás közben a tó „átadta búcsúajándékát”, ami ismét egy termetes ponty volt.
A pakolás után, a tóparton visszavezető úton lettem figyelmes egy szép fogásra, ami mellett nem tudtam csak úgy szó nélkül elmenni. Egy szép süllő került a szákba, ami a tó rendkívül sokszínű halfaunáját kiválóan jellemzi.
Ismét sikerült egy kiváló helyet felfedeznem, majd remek fogásokban lehetett itt részem, így egy tökéletes horgászatot könyvelhetek el, ahol ismét rengeteg új tapasztalatot szereztem. Talán ez a legfontosabb jelenleg, hisz ezek az új tapasztalatok - sikerek és kudarcok - azok, amik előrébb visznek, amelyektől egyre jobbá és felkészültebbé válhatok. Ez a szép tó a jövőben is horgászataim egyik állandó helyszíne lesz, így nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek!
Írta: Borbiró Ádám
Fényképek: Libor Erika
