Akik rendszeresen látogatják a Haldorádó Horgászportált, sokat olvashattak már a híres Akasztói Horgászparkról és az itt élő, úgyszintén híres, gyönyörű sziki pontyokról. Rengeteget olvastam és hallottam már én is erről a helyről, de eddig még nem jutottam el ide horgászni. Ennek legfőbb oka, hogy lakhelyemtől több mint 110 km-re fekszik ez a csodás létesítmény. Ahogy telt-múlt az idő és egyre több helyen megfordultam már, valahogy mindig ott motoszkált a fejemben a „kisördög”, hogy Akasztón nem voltam még, pedig jó lenne kipróbálni…!
Az ismeretlen ismerős, Akasztó
Ahogy említettem már a bevezetőben is, rengeteget hallottam és olvastam az Akasztói Horgászparkról, mielőtt eljutottam volna ide horgászni. A vízterület teljesen ismeretlen volt számomra, mégis nagyon sok információ állt a rendelkezésemre, számtalan ötlet, megannyi működő praktika, amiket már Döme Gábor nemegyszer bemutatott az írásaiban és filmjeiben. Mindig különleges érzés számomra ismeretlen vízterületen horgászni, imádom az új kihívásokat. Az újdonság varázsa mellett volt még egy oka, hogy pont erre a vízterületre esett a választásom, ez pedig nem volt más, mint, hogy itt akartam tesztelni azokat az újdonságokat, amikről az előző írásomban már olvashattatok. Ez a vízterület tökéletes „tesztpálya” minden szempontból. Több különböző jellegű és méretű tó közül választhatnak az ide érkező horgászok, így mindenki megtalálja a saját horgászmódszeréhez leginkább illőt. Az én horgászatomnak a régi Extra-tó adott otthont, ebben a tóban élnek azok a nagytestű sziki pontyok, amik messze földön híresek. Ez a tó kifejezetten a nagyhalas horgászat „szerelmeseit” várja. Hatalmas nyomás van az itteni tavakon, tulajdonképpen teljes telt ház van folyamatosan. Nem volt ez másként akkor sem, mikor én horgásztam itt, egy talpalatnyi szabad hely sem volt.
Az előzetes stratégia és a csalogatóanyagok
Természetesen most is - mint mindig -, ide is teljes, kész tervvel érkeztem, pontosan elterveztem, hogy mivel és hogyan fogok horgászni. Véleményem szerint ez rendkívül fontos és persze az sem árt, ha van „A”, „B”, esetleg „C” tervünk is. Kétféle etetőanyag keveréket akartam tesztelni, amik az új Gold Corn Cream adalékkal vannak tuningolva, és amik kiválóan működtek a többi meghorgászott vizemen is. Akik olvasták az előző írásomat, „találkozhattak” már ezekkel a keverékekkel. Az egyik mix a tesztelés során kifejlesztett, leghatékonyabb keverékem volt, amely a következőkből áll össze:
- 0,5 kg Gold Feeder Secret Carp
- 0,5 kg Gold Feeder Lemon Carp
- 0,4 kg Hidegen sajtolt kukoricacsíra pellet
- 1,5 evőkanál Gold Corn Cream (vízben oldva)
A másik e horgászaton használt keverék 1 doboz Pellet Pack Turbó Fagyos Ponty volt 1 evőkanál, vízben oldott Gold Corn Creammel keverve. Ezen etetőanyagok pontos bekeveréséről olvashattatok már, most nem húzom az időt ennek részleteivel.
Kereső horgászattal akartam a halakat kapásra bírni, ehhez két különböző, ám jellegét tekintve nagyon hasonló végszereléket alkalmaztam. Az egyik a Method Flat Feeder kosárral szerelt végszerelék, a másik pedig egy fix method végszerelék volt. A fix szerelékemmel a nagyobb méretű, fűzött csalikat használtam, míg a csúszóra szerelttel csak a különböző ízesítésű SpéciCorn csalikat. Nem volt túlbonyolítva a stratégia, bíztam benne, hogy a legegyszerűbb megoldás lesz a legjobb.
Amikor az eltervezett stratégia nem működik
Mire a felszereléseimet összeállítottam és elrendeztem mindent, a mellettem ülő horgászok már fogtak egy-egy szép pontyot, így sikerült betekintést nyernem, mi is várhat rám a későbbiek folyamán. Alig töltött a bedobott végszerelékem talán 5-6 percet a vízben, máris heves kapással jelentkezett életem első sziki pontya. Kemény küzdelem vette kezdetét.
Hosszú csatát vívtunk egymással, ilyen hosszú ideig én még nem fárasztottam egy halat sem, közel 15 percbe került, mire először megmutatta magát. Szerencsére a kisméretű horog jól akadt, így bírta a hosszú fárasztást, és sikerült a halat a szákba terelnem. Végre a kezemben tarthattam az első akasztói pontyomat.
Bíztam benne, hogy a folytatás is hasonlóan jó lesz, közben folyamatosan figyeltem a többi horgászt, hátha látok valamit, amit tudok hasznosítani. A reggeli hideg, zord időt rendkívül kellemes meleg váltotta fel, pedig már október volt, igazi őszi horgászidő lett. Az első megfogott halam után elég sokat kellett várnom a következő kapásra, de végül meggörbült a botom spicce.
A két szép megfogott halam után tulajdonképpen bármivel is próbálkoztam, nem tudtam kapást kicsikarni. Már majdnem dél volt, a nap fele lassan eltelt, de nemhogy kapást nem tudtam elérni, még csak halra utaló jelet sem láttam a horgászhelyem közelében. Érdekes dolog ez, hisz sokan úgy gondolják (tévesen), hogy az ilyen „agyontelepített” tavakon, rendkívül egyszerű a halfogás. Ezen a napon is beigazolódott, hogy ez nem igaz, sőt! Be kellett látnom, hogy az előre eltervezett stratégia nem működik, és annak érdekében, hogy halat tudjak fogni drasztikus változtatásra van szükség. No de mi is legyen az?!
A siker záloga az etetés
Nagy töprengéseim közepette egy véletlen és balszerencsés mozdulat következtében „sikerült” a kis stégről belecsúsznom a vízbe. Ezen igazából már meg sem lepődtem, ez nálam gyakori jelenség, ritkán megyek haza egy horgászatból szárazon. Viszont ez most kivételesen hasznos volt. Feltűnt, hogy rendkívül mély a tó széle, hisz a köldökömig ért. Ez adta az új ötletet és rögtön beugrott az a másfél perces filmajánló videó, amit pont itt, ezen a tavon forgattak. Sajnos ekkor még a teljes film nem volt látható, pedig nagy hasznát vettem volna. A lényeg, hogy úgy döntöttem, kialakítok egy etetést a partközeli zónában, alig pár méterre a stég előtt és innen próbálok meg halat fogni.
Az etetést gyorsan elvégeztem, majd mindkét végszerelékem kosarába a megmaradt Secret Carp - Lemon Carp etetőanyag keveréket töltöttem és „belógattam” magam elé az etetésre. A csalizás módján nem változtattam, ugyanazokkal próbálkoztam. Bő negyedóra elteltével apró buborékok törtek a felszínre és egy-két tolóhullámot is észre lehetett venni. A halak megérkeztek az etetésre és csipegették a finom falatokat. Nem sok időbe telt, és a botom spicce is meggörbült. Szinte hihetetlen volt, hogy működik ez az elgondolás, a parttól alig pár méterre hatalmas pontyot sikerült akasztanom.
Mielőtt visszadobtam volna a végszerelékemet, ismét dobtam néhány marék kukoricacsíra pelletet az etetésre, hisz ezek az óriások gyorsan felfalják a finom falatokat. Egyértelműen sikerült egy helyre, magam elé beállítani a halakat, hisz újabb és újabb kapások jelentkeztek, amiknek rendszerint egy közös fénykép lett a vége.
A pontyok mellett sikerült két szép kárászt és keszeget is fognom, amik színesítették a horgászatomat. Ahogy a nap a vége felé közeledett, elkezdtem összepakolni, már csak az egyik végszerelékem volt a vízben. Szerencsére a nyeletőfék be volt kapcsolva az orsón, így meghallottam az újabb kapást, és a botom sem végezte a vízben.
Az őszi időszak egyik nagy hátránya, hogy hamar besötétedik, így kevesebb idő marad a nappali horgászatra. Sajnos ez a nap is hamarabb véget ért, mint szerettem volna. Nagyon elégedett voltam a 6 db megfogott nagytestű pontyommal, a szép keszegekkel és a kárászokkal. Úgy érzem, jobban nem is sikerülhetett volna az első akasztói horgászatom. A nap folyamán a Method Flat Feeder kosárral szerelt végszerelékem bizonyult jobbnak, a 10 db halamból 9-et ezzel fogtam. A legjobban működő csali a SpéciCorn volt fokhagyma és eper ízesítésben, illetve a Bevonatos Oldódó Csalizó Bojli Zöld Bors ízesítésben. Érdekes, hogy miért pont ezek a csalik működtek igazán jól, hisz nagyon sok kiváló csalogatóanyagot kipróbáltam.
E fantasztikus nap után nem maradt más hátra, mint a maradék felszerelést összepakolni és irány haza. Amellett, hogy új és csodás élményekkel gazdagodtam, sikerült egy új helyszínt is felfedeznem, ami a jövőben gyakran fog otthont adni a horgászataimnak. Nagyon tetszett ez a hely, nemcsak a tavak, hanem az egész Akasztói Horgászpark.
Írta: Borbiró Ádám
Fényképek: Libor Erika, Borbiró Ádám