Tavasszal rendeztük meg egyesületünk versenyét az abdai tavunkon. Reggel 6 órakor érkeztünk, feliratkoztunk, kijelöltük a horgászhelyeket és lassan nekiláttunk a sorsolásnak. A helyek kijelölésében én is részt vettem. Ahogy tűztük ki a helyeket, meg is jegyeztem az egyik vezetőségi tagnak, hogy a 3-as állás nagyon akadós, nem szívesen ülnék ide, vagy aki ide ül, az felkötheti a horgait, ha nem akar beszakadni! Sejthetitek, melyik állást húztam ki… Elsőnek húzhattam, a szám a 3. horgászhely volt, a bokros-akadós placc! Nyeltem egy nagyot, morogtam egy picit a bajszom alatt és indultam a helyem elfoglalására.
7 órától fél 8-ig etethettünk, szerelhettünk. A napsütés ellenére esőfelhők kezdtek közeledni felénk. Eléggé nyomott, meleg, párás idő volt. Néha-néha el is eredt pár másodpercre. De ez semmit nem vett vissza a lelkesedésemből. A horgászhelyemnél jobb oldalon egy bedőlt fát szemeltem ki, a bal oldalon pedig egy bokros-nádas részt választottam a meghorgászandó területnek. Ismertem a helyet és tudtam, hogy nagyon akadós, bokros a meder, sok akadóval és egy bedőlt fával. A parton fatövek, a vízben előttem pedig egy, még a bányászatból bennmaradt hordó volt, ami a halaknak nagyon jó menekülési terület. Tudtam, ha esetleg sikerül halakat fognom, első menekülési célpontjuk vagy a fa, vagy ez az akadós terület lesz! Összeszereltem a botokat, letűztem az ágasokat. Felcsaliztam, gyúrtam be etetőanyagot, beetettem és vártam a kezdést jelző dudaszót.
A Haldorádó Magyar Betyár etetőanyagot választottam hozzá illő CSL Tuning Magyar Betyár aromával, egy kevés konzervkukoricával és apró, 4 mm-es halas pellettel dúsítva. Alapozó etetésnek ebből szórtam be pár gombóccal mindkét kiszemelt helyemre és külön rá még kukoricát, valamint egy marék csontit. Az etetőkosárba is ebből a Haldorádós etetőanyag mixből került. Csalinak többféle pelletet és Kukorica Tuningot vittem magammal, ezúttal a Vörös Démon Kukorica Tuningnak, illetve a Fűszeres Halas Hybrid pelletnek szavaztam bizalmat. Egyik horgomra 3 szem kukoricát fűztem fel, a másikra a vízi növényzet miatt 2 darab lebegő pelletet, hogy a halak könnyebben rátaláljanak. A pelletes horgot a jobb oldali fához, a kukoricát pedig balra terveztem bevetni. Botok elrendezve, szék beállítva… én magam pedig a kezdésre várva helyezkedtem el.
07:30-kor elhangzott a verseny kezdetét jelző dudaszó és a végszerelékek berepültek a kiszemelt helyekre. Más dolgom nem maradt, mint várni a kapásra. A jobb oldal ígéretesnek tűnt. Elég sok ugrás volt rajta, míg a bal oldalon óriási csend uralkodott. A botok 3,60 MH Spro Precision Feeder botok voltak 20-as zsinórral és 14-es Gamakatsu F22-es horgokkal szerelve.
Ahogy ültem és izgatottan vártam, hogy történjen valami, olyan 8:30 körül megjelent az egyesületünk elnöke érdeklődni nálam, mi a helyzet. Mondtam neki, hogy még semmi nem volt. Mutattam, hova horgászom, amikor a jobbos botomon egy gyenge húzás jelentkezett. Bevágtam neki, és amire számítottam, be is igazolódott: a halbemenekült a fa alá, néhány másodpercre rá el is szakadt az előkém. Búskomoran kitekertem, gyorsan kötöttem fel új előkét, felcsaliztam és már vetettem is be, de most kicsit beljebb, hogy ha kapás lesz, legyen esélyem elhúzni onnan a halat. Szinte be se dobtam és a damilt se tudtam kispannolni, mikor arra lettem figyelmes, hogy a balos horgomon - amin a Vörös Démon kukorica volt - kapás van: a bot spicce már a vízben volt! Bevágtam neki, és akkor érkezett a meglepetés. A hal csak ment és ment, a bot pedig gyönyörű ívbe hajlott. Meg is lepődtem, mert szerencsémre a hal nem a bokor felé vette az irányt, hanem a nyílt vizet vette célba. Hagytam is menni, hadd fáradjon, amikor pechemre elindult a jobb oldali bedőlt fa irányába. Nem volt más választásom, kicsit húztam a féken és szép finoman elkezdtem pumpálni, a fától elhúzni. Sikerült onnan és a hordótól egy olyan vízterületre terelnem és ott tartanom a szákolásig, ahol semmi akadó nem volt. Kb. negyedórás küzdelem után végre szákba került a pontyocska, ami mérlegelés után visszakerült a tóba. Folyóvízi szákot használok, amibe épphogy belefért. A gyönyörű, egészséges, erős tükörponty 6,40 kg-os volt. Ami szintén meglepetést okozott számomra, hogy etetőanyagnak kolbászos-fűszeres ízesítést használtam, a csalim pedig édes volt, és ennek ellenére így is felvette a csalimat. De hát mikor máskor kísérletezzünk, mint amikor horgászunk? Nemde? :-)
A mérlegelési procedúra után újracsaliztam és visszadobtam oda, ahonnan ez a szépség jött, hátha megérkezik a testvére is! Sajnos aztán a verseny végéig nem volt már jelentkező. Egy kapásom volt még a jobboson, aztán kifújt. Egy biztos, a feederbotokat nem váltanám le semmi másra! A hal fárasztása örök élmény marad. Szinte éreztem minden rezdülését, éreztem, ahogy küzd, ahogy próbál szabadulni a horogtól. Leírhatatlan élményt ad nekem ez a fajta módszer.
11 órakor felhangzott a verseny végét jelző duda. Csak egy pontyot fogtam, de ez a ponty jelentette nekem az első helyet a versenyen. A halnak köszönhetően elnyertem a legnagyobb kifogott halért járó serleget és egy aranyérmet. Természetesen kaptunk még egy hangulatjavító itallal ellátott :-) ajándékcsomagot is egy győri cég felajánlásából. Az egyesülettől pedig az első helyért egy horgászbotot orsóval, damillal.
Ismét egy nap, amikor nem kellett csalódnom ezekben a csalikban, amikor egy újabb hallal és a vele járó fárasztás élményével gazdagodhattam. Bátran merem állítani, ezek a csalik szinte minden vízen bebizonyítják fogósságukat. Próbáljátok ki! Nem fogtok csalódni.
Mindenkinek kívánok hasonló élményekben gazdag horgászatokat és fárasztásokat! Görbüljön! :-)
Nagy Miklós Zsolt (Mike51)
Fotók: Nagy Miklós Zsolt
