Úgy gondolom, sokan együtt éreznek velem, ha azt mondom, már hetek óta bizsergett a kezem, hogy végre horgászbotot foghassak és a halak nyomába eredhessek a vízparton. Habár januárban már voltam egyszer horgászni, sajnos a spiccek mozdulatlanok maradtak, így most, január végén különösen elszántan vágtam neki a horgászatnak. Mindenképpen pontyot akartam fogni még ebben a hónapban. Nem volt egyszerű peca, de ilyen hidegben mit is vár az ember, minden hal ajándék. Lényeg a lényeg: görbült a bot!
Ahogy említettem, ma mindenképpen halat akartam fogni, ezért konkrét stratégiával készültem a horgászatra. Két bottal pecáztam egyszerre. Az egyiket kiakasztottam 50 méterre és próbáltam nagyjából mindig ugyan oda dobni vele 10 perces ütemben. A másik bottal abszolút keresőhorgászatot végeztem, 30 percenként egy teljesen új helyre dobtam.
3 órán át erőltettem a taktikát, amit kitaláltam, mire feladtam a próbálkozást és váltottam.
3 teljesen különböző jellegű etetőanyag volt nálam, illetve 22 féle különböző csali. Ezeket váltogattam egész délelőtt, mire elegem lett. Több mint 20 féle kombinációval dobtam a vízbe szerelékeimet újra és újra egy hal reményében, de sajnos eredménytelenül.
Ekkor döntöttem úgy, hogy abbahagyom a rendszeres újradobásokat és megpróbálok minél távolabbra bedobni, majd bent hagyni a szerelékeket ezúttal legalább 30 percig.
Jó idő volt, de azért kifejezetten jólesett a meleg tea a várakozás közepette. Ennél jobban semmi sem melegíthette volna át kezeimet, ráadásul nagyon finom is volt!
Már közel 40 perce volt bent az egyik szerelék, amikor végre finom mozdításokat vettem észre a spiccen. Alig-alig rángatta valami a zsinór másik végét, de azért csak bevágtam – és milyen jól tettem! Az első pillanattól kezdve éreztem, hogy egy termetesebb hal van a horgomon. Sőt, először azt hittem, elakadtam, annyira nem akart mozdulni ellenfelem. Tulajdonképpen olyan érzés volt, mintha egy követ vonszoltam volna ki a vízből. Szinte egyáltalán nem tanúsított ellenállást a hal.
Mivel nem volt ellenállás, a fárasztás alig tartott 5-6 percig. Tulajdonképpen nem is volt fárasztás, hisz alapból alig mozgott a hal. Annyira meg volt dermedve, le volt lassulva a hideg víztől, hogy tulajdonképpen magától a szákba úszott. Nagyon örültem, mikor végre kiemeltem a vízből, mert lássuk be: januárban ilyen halat fogni nem mindennapi dolog.
Nagyon boldog voltam, hogy megtört a jég, sikerült végre halat fognom. Itt már látszódott, hogy ma nem megy az ütemes peca, muszáj minden kapást kivárni. Nos, a továbbiakban is így tettem, 45 percenként frissítettem a csalikat.
Már kezdtem azt hinni, hogy csak szerencsém volt azzal az egy ponttyal, mikor újra meggörbült a spiccem, de ezúttal igencsak látványosan. Sikerült egy újabb szép halat fogni.
Ez már több mint meggyőző volt. Kétszer húzták el ugyanazt a csalit, pedig nem ugyanazzal a bottal fogtam a halakat. Véletlen lenne? Talán, de ettől még egyértelmű volt, hogy újradobok ezzel a csalival.
Már pakoltam össze az asztalkámon, amikor újra meggörbült az egyik botom spicce. Megint ugyanaz a kombináció tetszett meg az érdeklődőnek. Ezek után azt gondolom, hogy ez egyértelműen nem lehet véletlen. Sajnos az utolsó pontyról készült kép homályos lett, de a visszaengedését megörökítettem.
Ezek után jogos a kérdés: mi volt az a csali, ami ennyire tetszett a halaknak? Magam se gondoltam, hogy ez lesz a nap megoldása, de a mangós Tornado Wafter mentette meg a pecát. Ez a csali kifejezetten jó nyáron, meleg vízben, illetve imádják az amurok, de ma hideg vízben is bizonyított. Csak ezt húzták.
Újabb ékes példa, hogy érdemes próbálkozni és addig-addig keresgélni, amíg valami meg nem tetszik a halaknak.
Már kezdett lemenni a nap, mikor hazaindultam. Nagyon jó és tapasztalatokban gazdag horgászatot zártam, illetve külön öröm, hogy sikerült egy bakancslistás pontot kipipálni: sikerült januárban pontyot fognom, ráadásul nem is egyet. Ne feledjétek, soha nem szabad feladni. A kitartó munka előbb-utóbb úgyis meghozza az eredményt!
Írta: Bank Bálint
Fényképek: Bank Bálint
