Katus Gyula ritkán hagyja otthon feederbotját. A botzsákjában mindig pihen egy beélesített, finom végű botocska. Ha nincs túl sok idő a horgászatra vagy nem akar túl nagy felhajtást, akkor sem maradnak kihasználatlanul az értékes percek vagy órák. Számtalanszor bebizonyosodott már, hogy a "mellékesen" bevetett horgászeszköz eredményesebb volt, mint amire tudatosan készült.
Ifjú Katust meghívtam a városunk (Kiskunhalas) határában elterülő intenzíven telepített magántóra a Tóth-tóra, hogy bemutassa rakós botos pontyfogó tudományát. A 3,5 hektár nagyságú, patkó alakú tó, ideális terep a finomszerelékes horgászat kedvelői számára. Számtalan sikeres verseny helyszíne volt már, az átlag 2,5-3 méter mély, akadóktól mentes víz, amely közel 100 mázsa pontyot és egyéb értékes halat rejteget. Kedvenc tesztpályámon, hamar választ kapunk a kipróbálásra váró etetőanyagok és horgászeszközök használhatóságát tekintve.
Amíg ifjú Katus a rakós botos horgászattal és a precíz előkészületekkel volt elfoglalva (erről a Sporthorgász újság májusi számában olvashatnak majd részletesen), édesapja elővette 4,2 m hosszú "márna ölő" feederbotját. Ha ez a bot mesélni tudna!
A végszerelékét vettem tüzetesen szemügyre. "Öreg" Katus horgászatában mindig is az tetszett, hogy hihetetlenül egyszerűen, de rendkívül hatékonyan fogja a halait. Soha nem bonyolítja túl a dolgokat, feleslegesen nem cifrázza. ő egyszerűen csak annyit mondott erre: "a legrövidebb út az egyenes".
A végszerelékén is tökéletesen tükröződik előbbi mondása, amely most nem a dunai márnáknak, hanem a finoman kapó tavi pontyoknak készült. A főzsinórja 0,18 mm vastag, ennek a végébe kötött egy végfület, amelybe 70 cm hosszú Drennan Feeder Gum-t horkolt forgókapocs nélkül. A két végfül egymásba fűzve, legalább olyan stabil (ha nem jobb), mintha forgóba kötné. Erre felhúzott egy 30 cm hosszú, egyenes gubancgátló csövet, melynek karabinerébe 30 g-os zárt drótos feederkosarat akasztott. A gumi végébe, ekkor kötött bele egy nagyobbacska (8-as számú) forgókapcsot. Másik végébe a 0,12-es horogelőke és 12-es számú Kamasan horog került. Ennek hossza pont akkora volt, mint az anti-tagle cső. A mellékelt rajzon jól áttekinthető, miről is van szó.
Érdekelt, hogy mi a véleménye Gyulának a zárt (drótos) illetve nyitott (rakéta) kosarakról. Szerinte, mikor melyiket kell bevetni?
A nyitott kosár előnye, hogy gyorsan kioldódik belőle a keverék és hamar kifejti csalogatóhatását. A közelében tartózkodó halak figyelmét azonnal felkelti. A zárt kosarakat akkor részesíti előnyben, amikor több időt, akár 30-90 percet is kell várni a halra.
Ha ismeretlen vízterületen próbálkozunk és nagy rá az esély, hogy várni kell, ráadásul nincs is étvágyánál a hal és csak cincálással (a szerelék mozgatásával, part felé csévélésével) lehet kapásra bírni őket, jobb a drótos feederkosár. Ebből nehezebben oldódik ki az eledel, de időnkénti mozgatással, a lassan kiváló szemcsék egy csíkot hagynak maguk után. Megrajzolják az utat a rátévedő halnak. Ha jó irányba indulnak, hamarosan eljutnak a kosárhoz, amiben még mindig van néhány ízletes falat és persze ott van a felcsalizott horog is.
Mi kerüljön a kosárba? Természetesen saját keverék: fele-fele arányban FEEFER és SZUPER PONTY. A darabos, durva szemcsézetű sok felszálló anyagot tartalmazó kaja jól tapad és meglepően sok élőanyagot is elbír. Intenzív aromája, felkelti a legfinnyásabb halak érdeklődését is. Gyula mester, miközben mesélt tekert néha egyet az orsó karján. Az első kettő bedobást, hal nélkül megúszta. Újra csalizott és úgy tűzte fel a csontkukacokat, a vékony húsú horogra, hogy annak hegye, éppen csak érintette bőrüket. A kicsi "kampóra" így 8 szem csontit tudott feltuningolni, amiből semmi sem látszódott. A kukacok is különösen elevenek maradtak így. Hatalmas dobás következett és 15 perc után elkezdte a cincálást. Talán negyedik vagy ötödik orsó tekerésen volt túl, amikor váratlanul megremegett a botspicc. Feszült figyeltünk, de a folytatás elmaradt.
Látod, ott vannak, de a horgot mégsem vették észre. A testükkel érintették a zsinórt. Ez már biztató! - mondta Gyula mester.
Újabb határozott zsinórcsévélés majd alig néhány másodperc után, egyértelmű spiccgörbítés volt a válasz. Na végre felfedezték a csalit is. A jó kondiban levő ponty nem adta könnyen magát, a hideg víz ellenére keményen küzdött.
A rövidre szabott, nem egész 3 óra horgászat alatt Gyula 4 szép pontyot könyvelt el "mellesleg", míg Gyuszika a rakóssal bíbelődött. Bár az sem volt eredménytelen, igaz nehezebben indult be a halfogás, de végül túltett édesapján. Ilyenek ezek a mai fiatalok!
