Mindig is vonzottak a nagy, természetes vízterületek. Alapvetően valami minél nagyobb kihívást rejt, annál inkább mozgatja fantáziámat. Nos, a most célba vett vízterület garantáltan felcsigázza minden horgász kalandvágyát. Bámulatosan nagy, majd 600 négyzetkilométernyi vízfelület, páratlanul gyönyörű környezet, számtalan lehetőség és annál is több nehézség várja itt az embert, amelyek sokasága közt megfelelő felkészültség nélkül csak kapkodhatjuk a fejünket. Ugyanakkor a Balaton egy kiaknázatlan aranybánya mindazoknak, akik nem riadnak vissza a horgászat küzdelmesebb formájától. Mindenkinek szíve joga meghatározni, mennyit hajlandó tenni egy-egy hal megfogásáért, viszont abban biztos vagyok, hogy akinek itt sikerül, az egy életre a szívébe zárja az élményt. Az itt szerzett tapasztalataim és sok hasznos információ vár minden érdeklődőt a következő sorokban. Készüljetek hát, mert a magyar tenger felé vesszük az irányt!
Információ a vízterületről:
A Balaton nemzetközi hírű természeti kincsünk, Magyarország és egyben Közép-Európa legnagyobb tava, hazánk földrajzának meghatározó eleme. Ez a csodálatos vízterület Budapest mellett az ország turisztikai, idegenforgalmi szempontból leglátogatottabb vonzáskörzete. Évről évre több százezer ember látogat el ide üdülés, pihenés, sportolás, valamint horgászat céljából, noha ezek száma lényegesen csekélyebb a turistákénál. Biztos vagyok benne, hogy valamilyen mértékben mindenki hallott már ezekről a tényekről, viszont ha horgászni indulunk, nem árt tisztában lenni a vízrendszer pontosabb adataival. A Balaton három régió (Nyugat-, Közép- és Dél-Dunántúl) és három megye (Somogy, Veszprém, Zala) határán fekszik. Északi partján a Bakony erdő borította hegyei emelkednek. Keleti medencéjét a Tihanyi-félsziget választja el a tó többi részétől. Déli partjánál medre sekélyebb, ezért nyaranta hamarabb felmelegszik. A víz típusa tektonikus eredetű, sekély vizű ároktó. Vízrajzát tekintve a tó víztérfogata 1800 millió m³, ami átlagos csapadékú időszakban mintegy 2,2 év alatt „cserélődik ki”. Vízgyűjtő területe 5180 km², fő táplálója a Zala folyó, de számos kisebb patak is folyik bele. Vízszintje nyaranta a párolgás miatt csökken, ősszel és télen a csapadék miatt pedig emelkedik. A vízszintet jelenleg az 1976-ban elkészült siófoki zsiliprendszer révén mesterségesen szabályozzák a tengerszint feletti 104 méteres szint körül. A Balaton 77 km hosszú, szélessége 1,3 és 14 km között ingadozik, átlagosan 7,8 km, felülete pedig 594 km². Legnagyobb mélysége 11 méter, míg átlagos mélysége 3-4 méter közé tehető. A vidékére jellemző állat- és növényvilág hihetetlenül sokrétű, akárcsak maga a Balaton. A vízben és közvetlen közelében több mint 1200 állatfaj él. A tó növényvilágának nagy részét algafajok teszik ki, de gyakoriak a békaszőlők, a sások, emellett a part mentén kiterjedt gyékényesek és nádasok találhatók. Az állatvilágot Európa számos madara, illetve mintegy 50 féle hala mellett nagyrészt rengeteg egysejtű, édesvízi szivacs, rákok, kagylók, valamint a halak táplálékát is jelentő rovarok képviselik. Mindez pedig még mindig csak töredéke annak, ami a magyar tengerről dióhéjban elmondható. Számtan dokumentáció fellehető, amelyek célzottan mutatják be az itteni lenyűgöző vízi világ karakterének minden vonását, ám egyik sem hasonlítható azzal az ámulattal, ha ezt magunk élhetjük át, saját bőrünkön tapasztalhatjuk!
Horgászhely kiválasztása:
Anno, még egészen kisgyermekkoromban ismerkedtem meg a Balatonnal, mikor a családommal a déli partszakaszra mentünk nyaralni. Az eltelt évek során ez állandó szokásunkká vált, s a Balaton mára szinte egybeforrt a családi nyaralás fogalmával. Az úszás, strandolás azonban csak ideig-óráig tudta lekötni figyelmemet, minduntalan ott motoszkált a fejemben a halfogás gondolata. Megrögzött horgászember lévén mindig becsempésztem a csomagok közé legalább egy pecabotot és egy kisládikányi aprócikket, hogy amíg a többiek pihennek, én „kilóghassak” egy-két órára horgászni. Ez általában a mólokon való úszós horgászatokra, illetve egyik nagy kedvencemre, a balinpergetésre korlátozódott. Idővel aztán az eredmények sem maradtak el, viszont ennél többre vágytam…
Mostani látogatásom időpontjáig csak a korábbi nyaralásokon szerezett elhanyagolható tapasztalattal rendelkeztem, ami önmagában sem volt éppen sok, ám mivel a Balaton egy számomra teljesen ismeretlen pontjára, a Tihanyi-félszigetre terveztem horgászatomat, száz százalékban kijelenthető volt a nulla tapasztalat és helyismeret. Miért esett a választásom mégis a Tihanyi-félszigetre? Egy kedves barátommal, Szőllős Szabolccsal konzultáltam a horgászatot megelőzően, aki már járt ezen a környéken a múlt év nyarán.
Akkor az úgynevezett tihanyi Gödrös környékén horgászott, amiről segítségével megtudhattam, hogy természetes táplálékban gazdag, viszonylag mély vizet rejtő szakasz, ráadásul szinte teljes hosszában igényesen kialakított, kellemes parti állások kínálnak lehetőséget a horgászatra. Nem is volt szükségem ennél többre, rögvest megjött a kedvem hozzá. Elhatároztuk, együtt vesszük üldözőbe a Balaton pontyait.
Időjárás és vízhőmérsékleti adatok:
Azt hihetnétek, hogy ismét az kedvezőtlen időjárást sikerült kifognom, ám a látszat ezúttal csal. A horgászatot megelőzően napi rendszerességgel kémleltem az időjárás-előrejelzéseket, amelyek meglehetősen vegyes képet mutattak. Két egymást követő hétvége közül választhattam meg balatoni túránk időpontját. Az első hétvége az évszaknak megfelelő júliusi kánikulát ígérte verőfényes napsütéssel, ellenben a rákövetkező héten már egy erőteljes hidegfront betörését prognosztizálta a meteorológia. Sokat gondolkodtam, melyik lenne alkalmasabb a pontyfogásra, és végül taktikánk szisztematikus alapjaként az utóbbi mellett döntöttem. Noha biztos, hogy a kellemes „strandidő” kényelmesebb lett volna, viszont számos alkalommal megtapasztalhattam már, hogy a rekkenő hőséget követő és csapadékot hozó hidegfront első napjai rendkívül jó fogási esélyt tartogatnak szinte minden esetben. Ez aznap sem történt másként…
Felszerelés összeállítása:
Felszereléseim kiválasztása során a meghorgászni kívánt vízterület sajátosságaihoz igazodtam. Nagy távolságú, nyílt vízi pontyhorgászatra készültem, ahol a vad halak erejével kell számolni. Erre a célra Nevis Envy Feeder botpárosomat tartottam ideális választásnak. Jó néhány vadvízi rengetegen végigkísértek már, esőben, sárban, fagyban, illetve hozzájuk fűződik egyéni pontyrekordom megfogása is, így nem csoda, hogy bizalmam a mai napig maximális feléjük.
Hozzájuk tökéletes társként használom hosszú ideje a Nevis Boss Feeder 60-as orsóit. A botokhoz hasonlóan rengeteget bizonyították rátermettségüket és nagyfokú precizitásukat, amivel állandó helyet kaptak eszköztáramban. Felszerelésem kedvenc bordás kosaras távdobó végszerelékeimmel vált teljessé, melynek elemei a technológia fejlődésével néhol módosulnak, de a működési elv állandó marad.
1. felszerelés:
- Bot: Nevis Envy Feeder 3,90 XH
- Orsó: Nevis Boss Feeder 60
- Zsinór: Nevis Legacy Feeder Line + a bot kétszeres hosszának megfelelő Daiwa Tournament 8X Braid fonott dobóelőke
- Végszerelék: A fonott előtétzsinóron csúszott egy 35 grammos Haldorádó Pellet Feeder kosár, amely fölé egy L-es méretű Haldorádó gumiütközőt fűztem, alá pedig egy Guru Speed Beads gyorskapcsot kötöttem. Horogelőkém minden esetben 12 cm hosszú Haldorádó Braxx Pro fonott előkezsinór volt 0,16 mm-es átmérőben. Az erre kötött horog kedvenc típusom, egy 10-es méretű Gardner Covert Mugga volt, amit hajszálelőkével és csalitüskével egyaránt használtam.
2. felszerelés:
- Bot: Nevis Envy Feeder 4,20 XH
- Orsó: Nevis Boss Feeder 60
- Zsinór: Nevis Legacy Feeder Line + a bot kétszeres hosszának megfelelő Daiwa Tournament 8X Braid fonott dobóelőke
- Végszerelék: A 3,90-es feederboton alkalmazott végszerelékkel megegyező.
Etetőanyagok kiválasztása:
Természetesen a legfogósabb etetőanyag megtalálását sem bíztam a véletlenre. Több eltérő ízvilágú és összetételű etetőanyagot készítettem be a táskámba, viszont volt egy komplex, elképzelésem az aznapi első számú keverékről. Úgy terveztem, hogy erre fogom alapozni taktikámat, és tőle csak a legszükségesebb esetben térek el.
A kukoricapogácsa a leggyakrabban használt adalékanyag, ami megfordul a horgászboltok polcain. Ez a kukoricaolaj préselése után fennmaradt melléktermék fantasztikusan erős kukorica ízt hordoz magában.
Eközben előkészíthetjük a mixtúra második alappillérjét képező adalékot, a Haldorádó Vad Ponty etetőanyagot. Ez egy sokak számára már jól ismert, kifejezetten a természetes vizek, vad halai számára kifejlesztett etetőanyag bővelkedik a válogatott kukoricaszármazékokban, magvakban, mikro pelletekben.
A keverék utolsó, elengedhetetlen eleme az idei újdonságok közt megjelenő Fluo Energy család Devil Buster fantázianévre keresztelt etetőanyaga, ami egy sokkal finomabb őrlésű, kisebb szemcséket tartalmazó összeállítás. Jellegét a rendkívül intenzív, fokhagymás-mandulás aroma adja, ami jelen esetben hihetetlenül ütős kombinációt alkotott a Vad Ponty finom savanykásságával, miközben a háttérben megmaradt a naturális kukoricás alap íz és illat
Ez egy rendkívül tartalmas, kukoricaszármazékokban, magvakban gazdag mixtúra, ami rendkívül karakteres, intenzív édeskés-fanyar illattal rendelkezik. Állagát tekintve közepesen durva őrlésű komponensekből áll, és a speciális adalékanyaggal tökéletes homogenitást kölcsönöz neki.
Balatoni pontyos etetőanyag-keverékem a következő alkotóelemekből állt:
Haldorádó Vad Ponty - 1kg
Haldorádó Fluo Energy: Devil Buster - 0,8 kg
Haldorádó TTX (Kukoricapogácsa) - 0,8 kg
Haldorádó Aroma Tuning: Vad Ponty - 250 ml
750 ml víz
Mivel csalizzunk?
Több különböző csalikombinációt próbáltam a nap során, folyamatosan kísérletezve a színekkel, ízekkel, formákkal, valamint a felkínálási magassággal. Mindezek közül egyértelmű volt, hogy a fenéktől finoman elemelt, balanszírozott csalik sokkal hamarabb gazdára találtak, mint a fenéken fekvő vagy az attól több centiméterre meglebegtetett társaik.
Három olyan kombinációt emelek ki a sorból, melyek látványosan adták a halakat:
A harmadik csalikombináció felfedezése volt a legérdekesebb… A kapások szüneteiben folyton kémleltem a vizet, és több, a kövek közé sodródott kagylótetemet találtam. Ebből született az ötlet, hogy ha a pontyok az ilyen büdös jellegű táplálékkal is rendszeresen találkoznak, érdemes erre hasonlító csalit is felkínálni nekik. Ehhez az igazán kalóriadús, halolajban, és proteinben gazdag Haldorádó Red Halibut Carp Pelletet tartottam a legmegfelelőbbnek Fekete Tintahalas változatban.
Irány a Balaton!
Sűrű, sötét éjszaka telepedett még a tájon, mikor Szabival megkezdtük utunkat. A virradat már bőven a kilométerek sokaságát taposva talált minket az autópályán. Volt is belőlük bőven, hiszen lakhelyünk és Tihany közt több mint 200 kilométer a távolság. Általában igyekszem a lehető leghamarabb az adott horgászhelyre érni és az igazán jó helyek közül választani, ám aznap ez a szándékom nem igazán látszott megvalósulni. Épphogy elmúlott 6 óra, mikor Tihany községbe értünk, majd megérkeztünk a megcélzott partszakaszra. Sejtettem, hogy a helyi horgászok is jelen lesznek, viszont nagy meglepetésünkre olyan sokan próbáltak szerencsét aznap, hogy sokáig egyetlen árva szabad helyet sem láttunk a kialakított állások mellett gurulva. Végül a hajókikötőhöz közeledve sikerült megtalálnunk a szó szerint utolsó szabadon álló helyet, amit (hellyel-közzel…) meghorgászhattunk.
Nem volt min gondolkodnunk, ezért gyorsan kipakoltuk ide felszereléseinket, majd Szabi kivitte az autót az erre kijelölt parkolóba. Időközben bekevertem az etetőanyagokat és előkészítettem a botokat, viszont a helyünket körbetalpalva fel kellett ismernem a tényt: itt bizony nehezen fogunk elférni mindketten… Sajnos szűkös volt az állás négy hosszú feederbot kényelmes elhelyezéséhez, és ami ennél sokkal inkább zavart, hogy a mögöttünk álló öreg tölgyfa ágai vastagon a horgászhelyünk fölé nőttek, ezzel rendkívül megnehezítve a biztonságos dobást. Ahogy Szabi visszaért, tanácskozni kezdtünk, hogy mitévők legyünk. A helyzetet átgondolva végül két lehetőséggel gazdálkodhattunk.
Észrevettem, hogy a kőbástyánk melletti kövezésnél meglehetősen sekély a víz, és viszonylag egyenletes az aljzat. „Itt akár fel is állíthatnám a felszereléseimet…”, mondtam Szabinak. Noha nem készültem ilyesfajta körülményekre és gumicsizmát sem hoztam magammal, de mit történhet? Maximum lábszárig vizes leszek, viszont cserébe teljesen akadálytalan, tengernyi terem lesz a szabad mozgáshoz, dobásokhoz. Nem lesz ezzel semmi gond! Abból kell főzni, ami van, és különben sem vagyok én cukorból, hogy egy ilyen apróság eltántorítson!
Az elhatározásomat hamarosan tettek követték, és máris felszereléseimmel a hónom alatt masíroztam le a betonfalon egyenesen a vízbe. Ha a horgászeszközök felállítása olimpiai sportág lenne, aznap biztosan dobogón végeztem volna… Húsz percnek sem kellett eltelnie, s máris minden készen állt a halfogásra.
Eleinte nem tudtam, milyen távolságon sikerül megtalálni a pontyokat, ezért nem készítettem alapozó etetést. Előbb szerettem volna egy olyan pontra lelni, ahonnan több értékelhető kapásom érkezik, majd utána megetetni azt, hogy nagyobb eséllyel koncentrálhassam oda a halakat. Az első félórában ebből sajnos semmi nem valósult meg. Akkurátusan figyeltem a spicceket, de azok mozdulatlanságra voltak ítélve.
Éppen egyik szerelékemet tekertem ki frissítés céljából, mikor hirtelen a másik orsóm agresszív zizegése ragadta el figyelmemet. Hoppá! Rögtön letettem a kezemben lévő pálcát, de mire a másikért nyúltam, a vad fékhúzás abbamaradt, a bot spicce pedig teljesen kiegyenesedett. A biztonság kedvéért bevágtam, de mintha csak levegőbe ütöttem volna luftot, és az etetőkosár súlyát sem éreztem. Nem is volt rajta. Értetlenül álltam a dolog előtt, de mire kitekertem, világossá vált: a hal húzása során valami elvágta az aljzaton súrlódó zsinóromat. Nem épp erre vágytam, de örültem, hogy legalább volt kapásom, és viszonylag hamar. A szerelékek visszadobása után kísértetiesen hasonló eseményt éltem át. Igaz, ekkor legalább egy pillanatra éreztem súlyt bevágáskor, mielőtt a zsinór elpattant. No, ez így nem mehet tovább, sürgősen változtatni kell!
Időközben sikerült megismerkednünk egy kedves helyi sporttárssal, Gyuri bácsival, aki a szomszédos álláson pecázott. Eszmecserénk során rengeteg hasznos információt osztott meg velünk, amelyek a lehető legjobbkor jöttek. Elmondta, hogy a mi állásunk előtt kb. 100-110 méterre kiterjedt kagylótelepek és éles kövek találhatók, illetve néhol kisebb-nagyobb hínármezők. Ez minden nehézségemet megmagyarázta! Ezen információ birtokában hamar kialakult bennem az új taktikáról alkotott elképzelés, miszerint visszaveszek a dobástávból, és pontosan 90 méterre alakítok ki egy koncentrált etetést, amit mindkét botommal folyamatosan vallatni fogok. Így a veszélyes tereptárgyakat rejtő zóna elé horgászhattam, amivel duplán köthettem össze a kellemest a hasznossal, mert a halak természetes táplálékát jelentő kagylók előtt kínálhattam fel csalijaimat. Ezzel kvázi a terített asztal szélére tehettem a saját finomságaimat.
Alig múlt el húsz perc, és máris örülhettem az etetésről érkező első kapásnak. Gyönyörű, hármas forma balatoni tőpontyot szákolhattam az akció végén, amely nagyon izgalmas fárasztás élményét nyújtotta. Végre megvolt az első ponty! Nagyon biztató volt a helyzet, működni látszott az új taktika. A hal visszaengedése után szűk egy órán belül két további hasonló méretű társa követte.
Mire delet ütött az óra, már 7 db megfogott ponty gazdagította statisztikámat, és Szabinak sem teltek eseménytelenül az órák, hiszen neki is volt már 3 db. Abszolút várakozásunkon felüli volt az eltelt időszak. Ahogy eljött az ebédidő, úgy szűnt meg a kapások sorozata, mintha csak a halak kivették volna a déli pihenőt. Tapasztalataim szerint a Balatonhoz hasonló nagy kiterjedésű vizeken szinte minden esetben kisebb-nagyobb rajokba verődnek a pontyok, és gyakran territoriális jelleggel járják a tavak, folyók egyes szakaszait, ahol táplálékhoz juthatnak. Egy ilyen vándorlási periódus passzív ciklusa kezdődhetett el nálunk is, ezért mindent elkövettem azért, hogy hamar visszacsalhassam őket. Az alapozó etetés kialakítása óta a halak aktivitásától függetlenül 3-5 pótló dobást ejtettem meg (Ezt egész nap is tovább folytattam.), most viszont ezt megnöveltem 15, kosárral bejuttatott bő öklömnyi gombócra. Biztos voltam benne, hogy ennek egy részét az apróhalak tüntetik majd el, de így a később visszatérő pontyoknak is készültem vonzó élelemmel.
Amíg a halakra vártam, remek lehetőség adódott kicsit jobban szétnézni és felderíteni csodálatos környezetet. A mögöttünk húzódó tölgyerdő káprázatosan szép, ritka természeti kincsek otthonául szolgál. Néhány apró lakóját sikerült is lencsevégre kapnom.
A délután óráiba lépve újra kapás jelentkezett feederbotomon. Gyengécske, szöszmötölős mozdításoknak suhintottam oda, ami egy kilogramm-közeli dévérkeszeget eredményezett. Ez volt a nap első kifogott keszegféléje, melynek kifejezetten örültem. A dévérek általában a pontyok előhírnökei szoktak lenni. Ahol megjelennek, ott hamarosan a bajszosok felbukkanására is számítani lehet.
Ennek reményében engedtem útjára, s lelkesen vártam a továbbiakat. Épp a rezgőspicceket fényképeztem (talán magamban még szuggeráltam is, hogy éppen akkor mozduljanak), mikor egy nagyon gyors, nagyon agresszív botgörbítős kapásnak vághattam be. A megakasztott hal 20 méternél is többet rántott le az orsóm dobjáról első vágtájában. „Hű, ennek a fele sem tréfa!”, szólaltam fel Szabi felé meglepődve.
Tudtam, hogy már bőven a kritikus, kagylós szakasz felett járhat, ezért a vízben állva a fejem fölé emeltem íjként görbülő botomat, hogy a zsinóromat valamelyes távol tudjam tartani a veszélytől. Jó súlyt éreztem a zsinór végén, és ellenfelem is mindvégig kőkeményen harcolt életéért. Nem sejthette, hogy csak egy fotó erejéig szeretnék megismerkedni vele. Majd negyedórás fárasztást magunk mögött hagyva egy gyönyörű, igazi vad pontyot sikerült megmerítenem. Azonnal tudtam, ő az eddig kifogott legnagyobb balatoni pontyom.
Örömöm határtalan volt, hiszen egy csodálatos, horgot még soha nem látott tőpontyot tarthattam a kezemben. Gyorsan megmértem a súlyát, amelynél 6,75 kilogrammig számolt digitális mérlegem. A vízbe visszahelyezve hosszú percekig csak oda-vissza mozgattam, hogy minél jobban visszanyerje erejét, és biztonságosan úszhasson tova a kövek között.
A délután további szakaszában sikerült visszacsábítani horgászhelyünk elé a pontycsapatot, és nagy örömünkre sokáig ott is tartani. Váltakozó ütemben ugyan, de folyamatosan tudtuk fogni a pontyokat. Ráadásul mindegyik halunk pompás, tökéletesen egészséges, hibátlan vadvízi példány volt. Egyikőjük száján sem láttam semmilyen sebet, amit korábban horog okozhatott volna, szinte 100%-ig biztos vagyok benne, hogy aznap találkoztak először horgásszal.
Sajnos itt ritkaságszámba megy, hogy valaki visszaengedi a kifogott halat… Sebaj, tőlünk garantáltan megkapta minden hal az új esélyt! A halfogással csak úgy repültek az órák, hamar eljött a horgászatra szánt idő vége. A nap már lenyugváshoz készülődött a szürke felhőkkel festett horizont mögött. Mindketten kellemesen elfáradtunk, és sajnos számolnunk kellett az előttünk álló többórás hazaúttal is. Szótlanul, elégedett mosollyal az arcunkon pakoltuk össze felszereléseinket. Tudtuk, ma végérvényesen belevésődött szívünkbe a Balaton neve…
… a lenyugvó nap gyengécske fényének táncát figyeltem a hullámokon, s közben azon elmélkedtem, milyen hihetetlenül csodálatos horgászatot sikerült átélnem. Megszámolni sem tudom, hányszor másztam le és fel a két méter magas betonfalon, vagy hányszor próbált kibicsaklani vizes bakancsomban karfiolossá ázott lábam a csúszós köveken, mégsem bántam meg egyetlen itt eltöltött percet sem. A horgászat élménye mellett minden kényelmi szempont csupán másodlagos, és a nap végére már nem is akartam többet kívánni, mint a mögöttem álló valóságot.
Összegzés:
Általában nem szoktam naiv ábrándokat kergetni. Amikor aznap felkeltem és elindultam horgászni, tisztában voltam vele, hogy az ország leghatalmasabb természetes állóvizén fogok szerencsét próbálni, és értékelhető helyismeret vagy csalikat, etetőanyagokat érintő tapasztalat nélkül vajmi kevés az esélyem kiemelkedő eredményt mutatni. Nem álmodoztam, de ahogy azt tőlem megszokhattátok, mindent megtettem annak érdekében, hogy kihozzam a horgászatból a maximumot. Ez látványosan meghálálta magát. Olyan remek és halban látványosan gazdag napot zárhattam, amellyel a világon bárhol elégedett lettem volna ennyi idő alatt. A Balatontól azonban olyan ajándék volt ez, amit soha nem felejtek el! Összesen 19 db kapásom volt, amelyből 17 halat sikerült megfogni. Ebből 1 db volt dévérkeszeg, a többit pedig pontyok alkották. Érdekes volt, hogy ezek mindegyike tőponty volt. A pontyok átlagsúlya 2,5-3 kg között mozoghatott, legnagyobb halam pedig pontosan 6,75 kilogrammot nyomott.
Remélem, jól éreztétek magatokat a soraim között barangolva, és a magyar tengeren szerzett élményeim mellett sikerült hasznos információt átadnom. Ha tehetitek, látogassatok el Ti is erre a gyöngyszemre és fogjatok legalább ennyi halat! :-)
Írta: Putz Tamás
Fotók: Szőllős Szabolcs, Lengyel János, Putz Tamás, Google Earth
