A hosszúra nyúlt tél után sokáig az alig ébredező március sem hozta meg a várva várt tavaszt. Azonban ahogy közeledett a hónap vége, egyre ritkábbak lettek az éjszakai fagyok, és akárcsak az utcákon lévő kelletlen latyakos hófoltok, a jég is eltűnt a vizekről. Habár ekkor még szinte állandó volt a borús, esős időjárás, legalább már újra lehetőség adódott horgászni, ezért én sem késlekedtem a soron következő pontyportyával!
Információ a vízterületről
Szolnok belvárosától 3 kilométerre fekszik a Millér Horgásztó, pontosabban horgásztó-rendszer, mely igen kedvelt a környékbeli pecások körében. 2017. április 14-én nyitotta meg újra kapuit ez a víz, ugyanis Király Kristóf személyében új üzemeltető vette kezelésbe. A változás minden tekintetben pozitív volt, mivel mostanra frissített, szép és egészséges halállománnyal, illetve gondos, rendezett környezettel várja a tó a horgászni vágyókat. Két tavon nyílik lehetőség horgászatra, ezek közül a nagyobbik 4,8 ha alapterületű, amiben kizárólag sporthorgászat folyik. Ezt vettem célba március végén.
Horgászhely kiválasztása
Tavaly két alkalommal már horgásztam ezen a tavon, viszont mindkét látogatás során a tó első részén foglaltam helyet. Az egyik ilyen horgászat Sipos Gábor barátommal és kollégámmal történt, még a nyáron, amiről akkor két írásunk is készült, „Közös nevező 1. és 2. rész” címmel. Ezúttal egy egészen új helyet akartam kipróbálni, aminek nemcsak a felfedezés vágya volt az oka, hanem a hely kedvező lehetőségei is ideális választás ígéretét sejtették. A tó legutolsó, 40-es számú helyét szemeltem ki, ahol jobb oldalról egy sűrű nádfal húzódik az állás közvetlen közelében.
Ezt párhuzamosan meghorgászva remek haltartó helyek találhatók, illetve szemközt van néhány kisebb nádszigetecske is, amik környéke szintén gyakori tartózkodási helye a pontyoknak. Itt átlagosan 1,5-1,8 méter a vízmélység, ami sekélyebb, mint a korábban megismert szakaszok. Ez tavasszal kifejezetten előnyös, mivel a sekélyebb vízoszlop mindig hamarabb melegszik, ám ekkor még nem igazán beszélhettünk jelentősebb növekedésről. Elsősorban ennek a területnek szántam tehát a főszerepet ezen a pontyportyán.
Időjárás és vízhőmérsékleti adatok
Finoman szólva sem volt könnyű menet ez a horgászat, ugyanis a nap egészét csípős hideg jellemezte. Az olykor-olykor megélénkülő északi szél ezt tovább erősítette, viszont az állandó borult, szürke felhőréteget nem fújta arrébb, csupán a délután vége tájékán bukkant elő egy-egy kósza napsugár. Akárcsak a levegő, a víz is kellemetlenül hideg volt, a partközeli zónában csupán 7,2 Celsius-fokot méretem.
Felszerelés összeállítása
Nem készültem célzottan sem óriás halakra, sem rekorddobásokra, de nem volt kérdéses, hogy erre a horgászatra kedvenc Master Carp Pro Long Cast felszereléseimet viszem magammal. Ez ideális volt a kigondolt módszerhez, illetve nagyon kedvelem is ennek darabjait, hisz jól kézre állnak, mindig szívesen horgászom velük és számomra ez a legfontosabb!
1. felszerelés
Bot: By Döme TEAM FEEDER Master Carp Pro 3,90 Long Cast
Orsó: By Döme TEAM FEEDER Long Cast LCS 5500
Zsinór: By Döme TEAM FEEDER Long Cast Line 0,20 mm + Haldorádó Braxx Long Cast 0,20 mm a bot kétszeres hosszában
Végszerelék: Az egyik legkedveltebb és egyben legegyszerűbb technika keresőhorgászathoz a method módszer. Ezt lehet kedvelni vagy kerülni, de eredményességét látva nem vonható kétségbe a hatékonysága, ezért egyik botomon egy Long Cast Method Feederes szereléket állítottam össze XL-es, 55 grammos mérettel.
2. felszerelés
Bot: By Döme TEAM FEEDER Master Carp Pro 4,20 Long Cast
Orsó: By Döme TEAM FEEDER Long Cast LCS 5500
Zsinór: By Döme TEAM FEEDER Long Cast Line 0,20 mm + Haldorádó Braxx Long Cast 0,20 mm a bot kétszeres hosszában
Végszerelék: Erre a botomra másik nagy kedvencem, a klasszikus Pellet Feederes rendszer került. A fonott előkezsinórra egy 35 grammos Haldorádó Pellet Feeder kosarat szereltem, felette egy L-es gumiütközővel, alá pedig egy praktikus Guru Speed Bead gyorskapcsot kötöttem. Az ebbe rögzített Haldorádó Braxx Pro 0,14 mm-es horogelőkém hosszát 12 cm-re állítottam be, horgom pedig elsőszámú favoritom, a Gardner Covert Dark Mugga volt. Ezt 8-as és 10-es méretekben használtam mindkét végszereléken, az aktuális csalik méretéhez igazítva, 10 mm-es normál Csalitüskével.
Csalogatóanyagok kiválasztása:
Többféle etetőanyaggal, csalival és természetesen ízvariációval készültem erre a horgászatra is, mert általánosan hibának gondolom azt, ha valaki csak egy lapra teszi fel a „játékot”… Erre ez a nap is jó példa volt, mert amire előzetesen leginkább számítottam, most nem hozta meg a várt hatást, viszont némi kevergetés és próbálkozás után sikerült megtalálni egy olyan összeállítást, ami később stabilan hozta a pontykapásokat. Ennek egyik alappillére a vibrálóan gyümölcsös és természetes módon előállított alkoholt tartalmazó Ready Method Spring, a másik komponens pedig a jó öreg Mézes Pálinka etetőanyag, aminek a sok éves érdemeit, azt hiszem, nem kell bemutatni, főként, ha hideg vízi pontyhorgászatról van szó. Az előbbi egy előre nedvesített, komplett, kész kaja, ezért ezt felbontás után csupán át kell törni rostán, míg az utóbbit külön kevertem be, picit szárazabbra, mint az ideális, majd ezt is lerostáltam és az így kapott homogén állapotában adagoltam a Springhez.
Íme, a Millér-tavi receptem, mely tökéletes hideg és felmelegedő vizekre:
1 csg Ready Method Spring
0,5 csg Mézes Pálinka
A csalikat illetően szintén egyértelműen megmutatták a pontyok, hogy aznap az édes ízeket részesítették előnyben. Ezek közül az Mézes Pálinkás Oldódó Lebegő Pellet maximálisan harmonizált a kosárba töltött etetőanyaggal. Érdekes módon inkább a dobozkában lévő nagyobb, 16 mm-es pelletek voltak kelendőbbek, ezekre jellemzően gyorsabban, jobban reagáltak a halak. A hideg vízben ezek az aranyszínű csalik szép lassan és állandó aromakiáramlás mellett folyamatosan oldódtak, így egy szemmel több pontyot is meg tudtam fogni, amíg az szét nem törött, vagy esetleg fárasztás, szákolás közben le nem esett a csalitüskéről. A másik befutó a BlendeX Pop Up Big Carps Eper + Méz csali volt, ami véleményem szerint e termékcsalád egyik legjobb hideg vízi változata! Ebben a tégelyben szintén 12 és 16 mm-es golyócskák találhatók vegyesen, melyek közül ugyancsak a nagyobbakat használtam. Ennek azonban lényegesen nagyobb a felhajtóereje, mint az Oldódó Lebegő Pelleté, ezért minden esetben kissé megfaragtam a csaliszemeket, hogy optimálisan balanszírozott pozíciót vegyenek fel a horoggal. Az így kapott, szokatlan formájú csalik egyébként gyakran fogósabbak is, mint a szabályos alakú szemek!
Irány a Millér Horgásztó!
Nagyon vártam már a passzív hetek után, hogy újra vízparton lehessek, ezért szerettem volna minél korábban indítani a napot. Ez több-kevesebb sikerrel valósult meg csupán, mert hát mikor is tréfálná meg az embert az autója, ha nem akkor, amikor sietne… Mindenesetre sikerült elhárítani a fennakadást, és kicsivel napkelte után Józsi barátommal elindultunk a célba vett horgászhelyre. Mihelyst megérkeztünk, elkezdtük behordani a felszereléseinket, ami a tó legtávolabb eső állására nem volt épp könnyű feladat. Ekkor azért eszembe jutott, mennyivel könnyebb volt anno leülni a tó elején… Viszont valamit valamiért! Annál jobb érzés volt, amikor minden a helyére került és végre kezdődhetett a horgászat! A fotelomban hátradőlve és a spicceket fürkészve olyan hiányérzet vált semmissé bennem, ami mellett már nem is zavart a borús, hideg idő. :-)
Az első kapásra kicsit többet kellett várni, mint reméltem, bő egy óra is eltelt az első dobástól számítva, mire egy gyengécske, húzós spicchajlítással végre jelentkezett az első éhes potyó. A Mézes Pálinkás Oldódó Lebegő Pellet talált gazdára, ráadásul ezt a csalit pár perccel azelőtt dobtam be, még oldódni sem volt ideje igazán, és máris megtetszett egy tükrösnek.
Nem is nyúltam hozzá, miután szabadon engedtem a halat, csupán megigazítottam a hajszálelőkét tartó szilikon csövet, megtöltöttem a kosarat és már repülhetett is vissza a helyére! Egészen közel dobtam a korábban említett szemközti kis nádszigethez, alig több mint egy méterre csobbant a kosaram a száraz növényzet peremétől. Ez jó eséllyel kecsegtet, viszont ha valaki itt horgászik, nem árt, ha éber marad és gyorsan reagál a kapásokra, mert a hal hamar át tudja fűzni magát és zsinórunkat a nádcsomókon, ahonnan kivenni már nemigen fogjuk egyiket sem!
Dél körül járt az idő, amikor már túl voltam az ötödik megfogott pontyomon. Nagyon elégedett voltam ezzel, hiszen a kezdeti próbálkozások után szépen sikerült eltalálni a pontyok aktuális ízlését, és a hideg víz ellenére folyamatosan táplálkozásra tudtam bírni őket.
Ebéd előtt egy újabb formás tükörponty csavarta el rövidebbik botom spiccét. Gyorsan útjára engedtem, majd a visszadobás közben meghallottam a másik felszerelésem nyeletőfékjének hangját. Ebben az évben eddig nem volt fékszólaltató kapásom, ezért valóságos zene volt füleimnek a lassacskán beinduló ciripelés. Gyorsan letettem a kezemben lévő botot, és rögvest ugrottam a másikért! Alapvetően jó kedvem volt, mert végre horgászhattam, az örömömet tetézte, hogy jó pár szép pontyot is sikerült fognom addigra, viszont abban a pillanatban leírhatatlanul jó érzés fogott el, amikor megéreztem, hogy a horogra akadt hal bizony jóval erősebb és súlyosabb, mint az eddigiek! Lassú, lomha, határozott mozgása nagy pontyot ígért, bennem pedig a szétáradó adrenalin minden idegszálamat a fárasztásra összpontosította.
Nagyon szerettem volna megfogni a túlsó végen küzdő termetes halat, ami eleinte bő 10 méter zsinórt is lekért az orsómról, mire vissza tudtam fordítani. A következő percekben komótosan oldalazott, néha megállt, majd ellenállást nem tűrve irányt váltott. Egyszer a jobb oldalt terülő nádast vette célba, amitől úgy próbáltam eltántorítani, hogy a parton ellentétes irányba sétáltam néhány lépést, hogy minél szélesebb szögből húzhassam el a veszélyt jelentő száraz nádtorzsák elől. Szerencsére bevált a terv, és a ponty kiért a partközeli zónába. Ekkor pillantottam meg, hogy egy gyönyörű, sötét árnyalatú tőponttyal van dolgom, ami bizony méretben sem marad el attól, amit feltételeztem. Sikerült ugyan a felszín közelébe húzni, de a pipáltatás előtt sietve visszatört pár métert és hosszú percekig tartotta a mélységet. Végül a három alkalommal kellett a levegőre húznom a fejét, mire úgy tűnt, hogy kellően elfáradt és megszákolható. Felugrottam örömömben, amikor a merítőháló körbefonta a nagy ponty hosszúkás testét, s biztossá vált: MEGVAN!
A termetes ponty visszaengedése után kisebb szünet következett, majd kb. 40 perc elteltével újra kapásom volt. Ismét egy szép, harcias tőponty volt az elkövető, ami méretben ugyan elmaradt az előzőtől, de olyan állhatatosan küzdött, ami egy nagyobb fajtársának is becsületére vált volna!
Mint kiderült, ez volt a nap búcsúhala, mert a délután maradék időszakában már mozdulatlanok maradtak a spiccek.
Összegzés
Mit is mondhatnék, fantasztikus nap volt gyönyörű halakkal! Nehézkesen indult, és az időjárás is barátságtalan volt mindvégig, mégis megérte a hidegben próbálkozni, mert a jutalom nem maradt el! Összesen 8 db pontyot sikerült fognom, melyek mindegyikét a bemutatott édes-gyümölcsös-alkoholos etetőanyag receptnek és az ezzel harmonizáló csaliknak köszönhetem. Mikor Te, kedves olvasó ezt az írást böngészed, már rég nem márciust írunk, s remélhetőleg a vizek is szép lassan melegszenek, így egyre jobb és több lehetőség adódik horgászatra. Ha tetszett, próbáld ki a Millér Horgásztavat, illetve a ma megismert praktikákat, melyeket nyugodt szívvel ajánlok a felmelegedő vizekre is! Sok sikert kívánok! :-)
Fotók: Farsang József
