Először egy baráti beszélgetés alkalmával hallottam későbbi horgászatom helyszínéről, de akkor hamar elhessegettem magamtól még a gondolatát is, mert nem vagyok híve az „ássunk egy gödröt, és rakjuk tele nagy pontyokkal mindenhonnan, majd jöhetnek a sporik és foghatják a nagy pontyokat számolatlanul” hozzáállásnak. Nem, köszönöm én maradok a természetes vadvizeknél… Aztán nyár elején ismét szóba került egy beszélgetés alkalmával, és bizonygatták nekem, hogy ez nem olyan víz… IGAZ, hogy telerakták nagy pontyokkal, de a környezet és a körülötte lévő természet vadsága háborítatlan maradt. Ezzel már beültették a bogarat a fülembe - egy utat megér, körülnézek.
Egy gyors telefonos egyeztetéssel kezdtem: Imre bácsi - a halőr - igen készségesen útbaigazított, hogy hol található a tó, és elmondta, hogy ha őt nem találom ott, akkor csak nyugodtan nézzek körül.
Tényleg igazat mondtak, a tó környezete egy igazi, háborítatlan kis vadvíz benyomását kelti.
Gyorsan lefoglaltam az egyik parti állást, és hazafelé már az elkövetkező horgászaton gondolkodtam. Úgy terveztem, hogy 24 órát töltök horgászattal. A tervezett horgászat időpontjára a meteorológusok viharos szelet jósoltak - ez talán nem baj, csak eső ne essen, mert földúton kell megközelíteni a vízterületet!
Nagyon korán, még sötétben érkeztem a vízterülethez, elfoglaltam a kiválasztott horgászhelyet, ami a tó végén az utolsó hely volt.
A Haldorádó termékei közül a Fűszeres Hal nevű termékekre esett a választásom. Úgy terveztem, hogy készítek egy alapozó etetést 1 kg Fűszeres Hal és 3-4 liter főtt kukorica felhasználásával, amit csónak segítségével juttatok be a dőlőbójám köré, etetőkosárba pedig a Pellet Pack tartalmát szántam.
A kipakolást és a készülődést még sötétben kezdtem el. Közben a velem szemközti nádasból hirtelen egy szarvasbika kezdte el kora szeptemberi nászát bőgni. Egy pillanatra abbahagytam a pakolást és a bikára kezdtem figyelni. Aki halott már szarvasbőgést közelről, az tudja, hogy milyen érzés az, amikor a természet a maga vadságával megszólal. Egy kis idő múlva tőlem balra, az erdőből válaszolt a második bika mély, erőteljes hangon, majd ezt követve a hátam mögül, a kukoricatáblából a harmadik bika is megszólalt. Számomra csodálatos érzés volt ez a szerenád, nem gondoltam volna, hogy ilyen, érintetlennek tűnő környezetet találok, ahol a napfény első sugarainál a szarvasbikák háborítatlanul bőgnek.
Szarvasbőgés közepette folytattam tovább a kipakolást, az időközben megérkező csónak segítségével pedig elhelyeztem a dőlőbójámat és a meghorgászni kívánt helyeket megszórtam etetőanyaggal. Engedélyt kértem, hogy a kisebb pontyokat egy fotó erejéig bezsákolhassam. A szerelékem maradt a régi jól bevált erőgumi + rövid fonott előke kombinációja.
Egy gyors csalizás: az egyik szerelékre Fűszeres Hal Red Tuning Pellet + Fűszeres Hal Hybrid Pop Up Pellet, míg a másikra Kék Villám Red Tuning Pellet + Tenger Kincse Hybrid Pop Up került. A szerelések gyorsan a helyükre kerültek, megkezdtem a horgászatot.
Az első kapásra nem kellett sokat várni, a bedobástól számított pár percen belül megjött, és elemi erővel tépte a zsinórt a dobról lefelé. Éppen a botoktól kicsit eltávolodva próbáltam a horgászállásomat kialakítani, amikor megszólalt a nyeletőfék. Erre nem számoltam… ilyen hamar? Egy laza behúzással fölvettem a kontaktust, pár pillanat erejéig megvolt a hal, de aztán távozott. Ez nem valami jó előjel. Kitekerem a szerelést, újracsalizok, és már lendítem is vissza a helyére. Nem telt el öt perc sem, megismétlődött az eset: elemi kapás, bevágás, pár pillanatig megvan a hal, de aztán lemarad. Kitekerem a szerelést, megnézem a horgot, de nem találok hibát… nem értem!
De egy hirtelen ötlettől vezérelve a máshol működő 6-os horgot (nem szívesen) lecserélem 2-es méretűre. Felcsalizom, nézem, forgatom… nekem nem szimpatikus, de nincs más választásom, nem hoztam köztes méretet. Gyorsan az etetett helyre juttatom a csalit, én pedig nekilátok, hogy a kamerát készenlétbe helyezzem. Pár percen belül a lecserélt horgos szereléken ismételten elemi erejű kapás - a pakolás ismét abbamarad - bevágás, megvan. A part közelében egy kicsit szelídíteni kell, de hamar megadja magát. 2-kg, ha megvan. Amilyen gyors volt a kapás, olyan gyorsan dobom is vissza a szerelést az etetett helyre. A másik boton még egy mozdítás sem volt, ez furcsa, nincs a két szerelés között 8-10 méter. Egy gyors csalicsere, azon is, majd lendítem is vissza. Ismét nekifogok fölállítani a kamerát, de a lecserélt horgos boton füstölős kapás. Bevágás, megvan! Kíméletes fárasztás, szákolás, és már mehet is a társa mellé a 3 méteres versenyszákba. Ez ismét gyors volt. Folytatnám a kamera felállítását, de egy újabb erős kapás megint a botom mellé parancsol - bevágás, fárasztás, mehet ő is a társai mellé.
Mielőtt folytatnám a kamera beüzemelését, körülnézek az etetett helyeken. Szabályosan forr a víz, az etetések körül! Közben ismételten kapás, a forgatókönyv az előzőekkel megegyező - a következő hal is a szákban végzi.
Mivel nem akarom a halakat a szákban sokáig tartogatni, úgy döntök, hogy egy gyors fotó erejéig még megtartom őket, majd mehetnek szabadon. Előkészülök a fotózásra, de közben egy erőteljes kapásra kell koncentrálnom. Bevágás, megvan, ő is a szákban, végzi. Folytatnám az előkészületeket, de ismét kapásom van. Ez a hal is megvan! Egy pillanatra megállok és körülnézek, ezt nem akarom elhinni, mintha egy jól megtervezett paródia szereplője lennék. Nem tudok egy adott dolgot úgy elvégezni, hogy ne legyen kapásom, ezért a szerelést most nem dobom vissza… de a még bent maradt boton is kapásom van, ez a hal is szákba kerül.
Gondolkodom, mennyit is fogtam idáig… nem tudom! Egy gyors fotó a matracon, és a halak már szabadok is.
Órámra pillantok: 7:25, és már 9 db pontyot fogtam - ez gyors volt!
A szereléseket gyorsan visszajuttatom a helyükre és elfoglalom a helyem a botok mellett. Ami egyszer beindult, azt nagyon nehéz leállítani… Egy szendvics elfogyasztásának háromszor álltam neki. Gyors helyzetfelmérés után megint fotózáshoz készülök. Úgy emlékeztem, 6-7 db ponty van a szákban, a matracon tudatosult csak bennem, hogy ezúttal 11 db pontyot fogtam. Ez igen, 10 óra múlott még csak! Mi lesz itt holnap reggelig?
A kapások és fárasztások az 1-3 kg közötti pontyokkal kicsit kezdenek unalmassá válni. Ez a baj velünk, hogy nekünk semmi nem jó. Ha kapás van, az a baj, ha nincs kapás, az a baj…
Látogatót kaptam Imre bácsi személyében, akivel egy kicsit elbeszélgettem a tóban lévő halak telepítéséről. Négy éve már, hogy nem telepítettek a tóba pontyokat, a kisebb pontyokat mind a helyi szaporulat adja. Kerültek bele bőven 10 kg fölötti dunai nyurgák, 10-15 kg közötti és 20 kg fölötti, más vízterületek teljes lehalászásából származó tavi harcosok. Az látszik, hogy hal van benne bőven, csak most már szelektálni kéne kicsit…
Taktikát változtattam. Az egyik szerelés maradt az etetett helyen, míg a másik szerelést a tőlem balra található, kicsit dzsungeles kíméleti területre dobtam, ahol több nagyobb pontyugrást láttam. Kevés etetést alkalmaztam, ami inkább pelletet tartalmazott, ezt csúzlival jutattam be.
Az időjárás azon a napon teljesen kiszámíthatatlan volt, egyik pillanatban hétágra sütött a nap, a másikban hatalmas erejű széllökések korbácsolták a vizet. Folyamatosan a kíméleti területet kémleltem, kerestem a nagyobb pontyok árulkodó jeleit. Közben az etetett helyről szépen szedegettem a kisebb pontyokat. Egyszer csak a kíméleti terület felől nagyobb pontyok fordulásaira lettem figyelmes. Gyorsan kitekertem a szerelést és a mozgások irányába lendítettem. Feszült, várakozással teli időszakot éltem át, de kapást nem sikerült kicsikarnom.
Ezután áttértem a Magyar Betyár Red Tuning Pellet + Nagy Ponty Hybrid Pop Up csalikombinációra. A kapásra nem kellett sokat várni, a hal először a spiccet hajtotta kiflibe, majd szépen, komótosan megindult. Bevágás után érzem, ez már jobb hal, de hamar megkönnyebbül a bot. Ezt nem akarom elhinni, már megint a horog… de nem a horog a hibás, valami elvágta a fonott előkét. Ezen a szerelésen is lecserélem az eredeti horgot Haldorádó Pellet Hook 2-esre. Gyors csalizás után dobom is a szerelést a kíméleti terület felé. Alighogy leteszem a botot a helyére, kapásom van! Ez igen - a szájába sikerült dobnom! A bevágás ül, ez is jó halnak mutatkozik, csak ne legyen semmi gond a fárasztás közben… Öt perc elteltével sikerült először a felszín közelébe erőltetnem.
A parthoz 4-5 méternél közelebb nem sikerült hoznom, ami zsinórt elvettem tőle, azt a következő pillanatban visszavette. Kicsit kezdett az egész egy macska-egér párharcra emlékeztetni. Szépen dolgozott a Shimano Hyperloop bot, lassan, pillanatról pillanatra felőrölte a ponty maradék erejét is. Sikerült a felszínre fektetni, majd egy gyors mozdulattal megszákoltam. Éppen kíméletesen a matracra fektetem, miközben a másik boton is kapásom van. A pontyot gyorsan zsákba raktam, hogy a másik bottal tudjak foglalkozni. Rutinszerű fárasztás után szokásos méretű (1,5-2 kg közötti) pontyot tehettem a szákba. Ezután folytattam nagyobb pontyom mérlegelését és fényképezését, majd búcsút intettem a 6,75 kg-os halnak.
Újracsalizás után a szerelések ismét a helyükön voltak. A szákban a pontyok megint kezdtek sokan lenni, ezért egy gyors fotó erejéig „meghívtam” őket a matracra. 9 db pontyot számoltam - ez igen, még gombócban is sok…
A kíméleti területről ismét kapásom van. A hal szépen kiflibe hajtja a botot, majd egy erőteljes mozdulattal megindítja a zsinórt a dobról lefelé. Bevágás, megvan! Pár perces huzavona következik, de ő is megadja magát, végül rövid időre matracra fektetem és lefotózom. Hibátlan, egészséges kis tőponty volt.
A nap hátralévő részében több kapást nem tudtam kicsikarni, ami nem tűnt bíztató előjelnek az éjszakára. Gyorsan megvacsoráztam, majd nekiláttam kialakítani az éjszakai szállásomat. Az ágyamat közvetlenül a botok mellé helyeztem el, majd fölállítottam a napernyőt és ráhúztam a moszkitóhálómat. A parti helyet éjszakára piros, villogó fénnyel jelöltem meg, habár az egész vízterületen egyedül voltam. A világítópatronok is a hamar elfoglalták éjszakai helyüket a botok spiccein.
A sötétség beálltával a felesleges holmikat bepakoltam a gépkocsimba és elfoglaltam éjszakai szállásomat. A szarvasbikák folytatták a reggel abbahagyott szerenádot. Nem bántam meg, hogy tettem egy próbát ezen a vízterületen. Ha nagy pontyot nem is sikerült fognom, kapásom volt bőven, nem unatkoztam. 31 db pontyot sikerült matracra csalogatnom. Nagyon megtetszett a vízterület, ha a munkahelyi elfoglaltságaim engedik, akkor ellátogatok még ide. Hasonló gondolatok közepette álomba merültem.
Rövid alvás után hirtelen fölébredtem… a botok rezzenéstelenül merednek előre. Órámra pillantok: 23 óra van… de valami nagyon furcsa lett körülöttem. Hallgatózom, de nagy a csend, nem hallok semmit, HÁT EZ AZ, a bikák is abbahagyták a bőgést, itt valami készülőben van. A távolból villámlás és dörgés követi egymást, de nem tulajdonítok neki jelentőséget, messze van. Próbálok aludni, de nem jön álom a szememre, eközben a vihar egyre közelebb jön hozzám. Nem szeretnék megázni, ezért az ágyat és az ernyőt gyorsan összepakolom, és már az autóba is rakom, mire a vihar szele elért. Az autóból kémlelem az eget, és nem látok semmi biztatót. Közben a vihar ideért és hatalmas erővel csapott le a vízterületre. Egy gyors helyzetfelmérés: „ha a másnapi találkozómra időben oda akarok érni, akkor lehet, hogy most kellene elindulnom, amíg tudok, mert ha a földút átázik, akkor lehet, hogy tovább kell maradnom”.
Eldöntöttem: pakolok, irány haza! A szerelékeket gyorsan kitekerem, de nem valami jó érzés villámlások közepette karbonszálas pálcákkal hadonászni az ég felé. A botokat csak úgy, a többi csomagom tetejére pakoltam, majd irány a köves út. Mire elindultam, már az utat sem nem láttam a szakadó esőben… csak érjek ki a köves útra! „NEM SZÉGYEN A FUTÁS, DE NÉHA KELL”. Végre sikerült kiérnem az útra, közben az eső megállás nélkül szakadt. Útban hazafelé elhatároztam, ide még biztosan visszatérek - nagyon megtetszett a vízterület.
Írta: Balogh Lajos
Fotók: Balogh Lajos
