Talán nem vagyok egyedül azzal a gondolattal, hogy a legtöbb horgász kedvenc évszaka a nyár, vele együtt a kánikula, amikor nem ritkák a nappali 35-40 Celsius-fokos melegek sem. Ilyenkor az emberek többsége a legközelebbi strandra menekül, ám az elszánt horgászok ilyenkor is vallatják a vizet. Nem tettem én sem máshogy, nagy csodákat reméltem a horgászattól… Ebben a hideg időszakban, talán hoz némi melegséget az élménybeszámoló írásom.
Én is szeretem a nyarat, főleg amikor horgászatra is telik. A természet ilyenkor a legelevenebb, ilyenkor a legaktívabb. A napkorong beragyogja az eget, perzseli a földeket. A hatalmas napsugárzás sajnos nem tesz jót szervezetünknek, de viszonylag jól védekezhetünk ellene. Érdemes ilyenkor azokat a tavakat választani, ahol sok az árnyék. Ha ilyenkor végigülünk egy egész horgászatot a tűző napon, annak veszélyes következményei is lehetnek. Mindenképpen vigyünk magunkkal naptejet (ha sokat vagyunk a napon), minél nagyobb horgászernyőt és persze rengeteg vizet a folyadék pótlására.
Ha ilyen nyári napokon horgászom, már napkelte előtt a helyszínre érek, így növelem az elviselhetetlen hőség nélkül tölthető horgászidőt. A nyári hajnalok nagyon sok és szép látnivalót tartogatnak az éhes horgászszemeknek. Ahogy a Nap feljebb emelkedik, beindul a zsongás. A közeli faluból hangok hallatszanak, majd a templomharang töri meg az élet csendjét. A víz tükörsima, itt-ott egy-két mozgást látni a vízen, ami már bizsergeti az ember türelmét. Ez az úgynevezett „Alig várom, hogy bedobjak” érzés. Valamikor annyira beleélem magam ebbe, hogy a bottartót sem készítem elő, csak legyenek már bent a szerelékek a vízben.
Ezt a kirándulást nem egyedül terveztem, hanem barátnőmmel, aki imád közben könyvet olvasni és kérdezgetni a horgászat fortélyairól. Szákolásban pedig igazi tehetség. Pont egy ilyen ember kell nekem!
Megérkezés után az etetőanyag bekeverésével foglalkoztam. Kétfélét hoztam magammal a Haldorádó kínálatából, a Tüzes Ponty és a Fokhagymás Hal nevű mixeket. Ilyen meleg vízben mindenképpen a fűszeres jelleg a nyerő, ezért is választottam őket.
Előző horgászatom alkalmával a Tüzes Ponty keveréket választottam, akkor szép eredményekkel, ám most a fokhagyma csalogató hatására voltam kíváncsi, így a másik keverék egyelőre várakozott, nem is kevertem be. Azért keverem be az elején, hogy amíg előkészülök, az etetőanyag megfelelően összeérjen, megfelelő állagú legyen.
Szerelékeimet az egyszerű pontyhorgászat technikájához hangoltam. Két botom azonos, 3,90 méter hosszú. A vízhez közelebb eső a Mitchell Elite feeder, másik a Nevis Legacy feeder. Mivel az előbbi kissé erősebb, dobósúlya is nagyobb, azzal inkább a nagyobb pontyokat kívántam üldözőbe venni. Eszerint válogattam ki csalijaimat is. A „kispontyos” botra kezdésnek Puha Pontypelletet tűztem Vad Ponty és Chilis Fahéj ízekben. Másik - nagypontyos - botomra egy lebegő és egy oldódó pellet 6 mm-es változatát tűztem fel. A lebegő egy Hybrid Pellet Magyar Betyár, míg az oldódó egy Fokhagymás Hal ízű volt. Így lesz teljes a csali. Természetesen arra törekszem, hogy teljes mértékben kikönnyített legyen a csali. Minél súlytalanabb, annál könnyebben tudja a ponty beszippantani. Így még az óvatos jószágok is könnyen kijátszhatóak. A csalikombinációra tettem még egy fél darab lebegő kukoricát. Eleinte így próbálkoztam. Úgy gondoltam, így a hal jobban észreveszi, ha elemelkedik a fenéktől. Sajnos ez nem hozott halat, így ezt a következő csalizásnál elvetettem.
Végszerelékeim az alábbiak voltak:
Kispontyos botomon a főzsinór 20-as (Haldorádó Feeder Line), ezen 16-os fonott dobóelőke (bot hosszának kétszerese). Csúszóra szerelt 35 grammos etetőkosár, alatta 14-es fonott előke (Haldorádó Braxx), azon egy Gamakatsu 2260B típusú horog hajszálelőkével. Másik botom mindettől csak abban különbözik, hogy ott a kosár 5-6 cm-rel kevesebbet csúszik, mint az előzőn. Úgy gondolom, hogy a nagyobb pontyoknak nem érdemes nagy holtjátékot hagyni, hiszen azok nem „ugrálnak” el az etetésről, mint a kisebbek.
A horgászat megkezdése előtt nem csináltam alapozó etetést. Úgy gondoltam, hogy erre nincs szükség, hiszen a keverék elég aromás ahhoz, hogy odacsalogassa a halakat. A halőr elmondása szerint a halak ilyenkor a gáti oldalon tartózkodnak, azaz ott, ahol én is vagyok. A tórendszer 3 nagy tóból áll, én az utolsón, a nagyhalas tavon horgásztam.
A botok a helyükön voltak, minden elő volt készítve. Mindketten vártuk a halakat. Sajnos az előkészületek és a „cókmókolás” kissé hosszasra sikeredett, ezért jelentős időt vesztettünk, de bíztam a reggel varázslatában. A Puha Pontypelletes botra csodákat reméltem, nagyon jó eredményeket értem el ezen a tavon ezekkel a csalikkal. Először a Vad Pontyos volt bent, a másikon pedig a már említett pelletkombináció és a lebegő kukorica együttese. Horgászvödröm azért el volt látva csali-kavalkáddal, nehogy ezen múljon a dolog.
Ahogy beültem a székembe, ismét eláradt rajtam a horgászat örömének érzése. Jó nézni a vizet, a gémeket a nádasban. A tóban, ahol horgásztam, igen nagy a ragadozóállomány, ami meg is mutatkozott, hiszen hatalmas rablásokat láttam a part mentén, valamint a sekélyebb részeken.
Jó volt kicsit lazítani, de nem bántam volna, ha már valami olyan történt volna, ami miatt ezt félbe kellett volna szakítani… Hamarosan jobb oldali botom spicce egyértelműen határozott húzást jelzett, amire azonnali bevágással reagáltam. A boton éreztem, hogy nagy delikvens az illető. Segédem megszákolta, majd azonnali fotózás után mehetett is vissza a vízbe.
Visszaengedtem és frissítettem a csalit. Most egy Chilis Fahéjas pelletet fűztem a horogra. A másik botomon eddig nem mutatkozott kapás. Úgy gondoltam, hogyha ez így megy tovább, muszáj lesz váltani. Az idő csak pergett és pergett, az óra kismutatója a 9-es felé járt. Sajnos a délelőtt eddigi része komolyabb kapások helyett csak kisebb pöccintésekkel telt el. Élő anyaggal nem mertem próbálkozni, mert a tóban akad törpeharcsa is. Tőlük óvakodva inkább maradtam a pelleteknél, kukoricáknál.
Majd következett egy sikertelen akció, amit a horogelőke rövidségének tulajdonítottam. Így kénytelen voltam újat feltenni. Az új előke már megfelelt és meghozta a következő pontyot.
A másik botomon csalit váltottam. Az előző pelletes kombináció nem hozott halat. Mindenképpen balanszírozott csali kell, és ha az etetőanyag fokhagymás, akkor a csali is legyen az - ezért egy kisméretű lebegő kukoricához egy Fokhagymás Halas oldódó pelletet választottam a legnagyobb, 12 mm-es méretben.
A tó közepén található egy kisebb akadó, kb. 40-50 méternél. Ez elé akartam dobálni ezzel a szereléssel. A másikkal kicsit közelebb, kb. 30-35 méterre. Ezen a tavon nincs szükség nagy dobásra a halfogáshoz. Következett egy újabb kapás, amit kicsit későn észleltem, mert a bottartó már dőlésbe kezdett… de sikerült bevágni és megtartani a halat. Az erejét a parton mutatta meg igazán. Kissé fura formájú hal, de szabadságát ő is visszanyerte.
Sajnos közeledett az a bizonyos 11 óra. Innentől kezdve ugyanis az előző horgászatoknál sem került hal a horogra, pedig minden lehetséges csalit kipróbáltam. Ám csodák csodájára még egy utolsó pontyocska bevállalta a közös fotót. Méreteit tekintve nem egy kapitális egyed, de neki is örülni kell, mert aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli.
Ezek után sajnos bekövetkezett a megszokott helyzet. A halak nem produkáltak több kapást, pedig mindennel próbálkoztam, amit csak el lehet képzelni. Viszonylag szép halakat fogtunk, ám örültem volna egy-két 5 kilón felülinek is. De ilyen a horgászat. Hiába a jó csali, a jó felszerelés. Ha nem eszik a hal, akkor meg vagyunk lőve. E „gubbasztás” okát az alacsony légnyomásban sejtettem, hiszen a légnyomástérkép aznap este igen alacsony értékeket mutatott.
Itt a nyár, mindenkinek eredményes horgászélményeket kívánok! C & R!!!
Szerző: Horváth Ádám (adam5811)
Képek: Horváth Ádám, Varga Szabina
