Május derekán járhatott az idő, mikor a pontyívás vélhető kezdetét megelőző napokban kilátogattam egy régi, kedves horgászvizem partjára. A tó a maga nemében egyedülálló szépségével és tekintélyes halállományával csodás élményekkel kecsegtetett. Tudtam, ha jól választom meg a horgászhelyem és sikerült eltalálnom a halak ízlését, szép fogások elé nézhetek. Ugyan a cudar időjárás ezúttal is közbeszólt, ennek ellenére felejthetetlen horgászaton vagyok túl…
A horgászhely kiválasztása:
A bevezetőben említett, ígéretes vízterület nem más, mint a Pest megyében található Galgahévízi-víztározó. A tó egy völgy oltalmában, erdőkkel, dombokkal körbeölelt, vadregényes, festői környezetben terül el. Teljes területe 20 hektárra tehető, melynek nagy része szabadon meghorgászható vízfelület. Átlagmélysége 2-3 méter közé tehető. A tavat vízbe nyúló sűrű nádasok, part menti árnyas famatuzsálemek, változatos, mérsékelten iszapos mederfenék, gyönyörű, tiszta víz, nagy mennyiségű természetes táplálék, illetve páratlanul küzdő, egészséges halak jellemzik. E tényezők mind-mind hozzájárultak, hogy kivívja a maximális elismerésem. Erre a vízre némileg elavult, de korántsem hasztalan helyismeret birtokában látogattam el.
A felszerelés összeállítása:
A horgászvíz adottságait, sajátosságait szem előtt tartva nyilvánvalóvá vált, hogy távoli, nagy dobások kivitelezésére lesz szükség. Ennek megfelelően igyekeztem erre alkalmas felszerelést összeállítani. Olyan botot kerestem, ami mindezt lehetővé teszi, ám mégis kellően érzékeny és finom ahhoz, hogy használata során a kisebb halak fárasztása is élményt nyújtson. Legjobb és legkézenfekvőbb opciónak a horgászatot megelőző hetekben beszerzett, újdonsült Spro Special Pellet Feeder párosom használatát véltem, melyek első, gyakorlati próbája azon a napon vált időszerűvé. Két heavy karakterisztikájú feederbotot vittem magammal 3,90-es, valamint 4,20-as hosszban, melyekre szintén Spro Big Fish LCS Pro 5500-as, nyeletőfékes orsók kerültek. Az orsók dobjára 0,20 mm átmérőjű Nevis Navy Carp monofil zsinórt csévéltem, melyhez 0,15 mm „vastagságú”, zöld színű Power Pro fonott dobóelőke zsinórt kötöttem. Ezen csúszott egy némileg átalakított, 35 gramm tömegű bordás, gubancgátlós távdobó etetőkosár, mely egy 6 mm-es gumigolyóban, valamint egy 10-es méretű forgókapocsban végződött. A horogelőke Silstar Micro Dyneema vékony fonott zsinór volt, melynek hossza 10 cm. Ennek végén egy 8-as méretű Fox Arma Point SSBP horog kapott helyet. A végszereléket ütköztetett formában készítettem el, ezt egy a kosár fölé elhelyezett Cralusso gumiütközővel oldottam meg.
Az etetőanyag összeállítása:
Sokat gondolkodtam, vajon milyen jellegű etetőanyaggal érhetnék el minél nagyobb sikert. A korábbi tapasztalatokra alapozva mindenképp az édes, szolidabb aromájú ízek felé orientálódtam, s mint később kiderült, a döntés engem igazolt.
1. keverék: 1 kg Haldorádó Nagy Ponty etetőanyag + 50 ml Nagy Ponty Aroma Tuning + 15 dkg Nagy Ponty Pellet Juice aromába áztatott vegyes főtt magmix (kukorica, búza, napraforgó, vörös- és fehér köles, repce, kendermag)
2. keverék: 1 kg Haldorádó Vad Ponty etetőanyag + 0,5 doboz csemegekukorica
A későbbi horgászat során egyértelműen bebizonyosodott, hogy ebben a szituációban a legegyszerűbb alternatíva működött a legeredményesebben. A nap folyamán kifogott halak döntő többsége a 2-es számú, Vad Pontyos mixtúrát preferálta. Folyamatosan próbáltam mindkét keveréket, ám a finomabb őrlésű, kellemes, fanyar ízvilágú etetőanyag lényegesen nagyobb vonzerőt jelentett a tó pikkelyes lakóinak.
A csalik kiválasztása:
Az alkalmazott csalik kiválasztása során ugyanezen az irányelven haladva igyekeztem olyan, az etetőanyaggal harmonizáló szortimentet összeállítani, melynek fogóssága nagyrészt egyszerűségében rejlik. Természetesen a kísérletező horgászszellem megkövetelte, hogy ezek csáberejét is némi trükkel, praktikával minduntalan tovább fokozzam, így a végén sikerült két olyan kombinációt létrehozni, melyek eredményességüket tekintve kiemelkedtek a többi közül.
1. csali: 3 szem Haldorádó Vad Ponty kukorica / 3 szem Nagy Ponty kukorica + megfelelően méretre vágott sárga lebegőszivacs, mely kikönnyítette a csalit úgy, hogy a horog súlyánál fogva éppen csak érintette a mederfeneket
2. csali: Haldorádó Nagy Ponty Red Tuning Pellet + Fokhagymás Hal Lebegő Oldódó Pellet, amely hasonló mértékben felemelte a csalit
Kezdődhet a horgászat!
Szokásomhoz híven ezúttal is meglehetősen korán indítottam a napot. Csupán hajnali 4 óra múlott, mikor útnak indultam, hogy végre minél előbb kezdetét vehesse a várva várt pontykaland. Hajnalban érkeztem a tóhoz, a túlpart még sejtelmes ködfátyolba burkolózva tárult elém. A gyors jegyváltást követően elindultam a tó egy távolabbi részéhez. Ide sajnos nem lehetett behajtani kocsival, ezért elkerülhetetlenül szembe kellett néznem a hosszas cipekedéssel. Miután sikerült behordanom a nem kevés felszerelést, kiválasztottam a jónak vélt horgászhelyet és szemügyre vettem a rendelkezésemre álló vízfelületet, remélvén, hogy a halak - felfedve hollétüket - adnak némi jelet magukról. A kezdeti benyomások meglehetősen ígéretesek voltak, mivel jó néhány pontyugrás sejtette, nem nyúltam mellé a hellyel. Korábbi feltevésem szintén beigazolódott, az ugrások zömét minimálisan 80-90 méteres távolságban láttam.
Szerencsére az ég viszonylag tiszta volt, csupán gyenge, kellemes szellő fújdogált, így minden körülmény ideálisnak bizonyult a horgászathoz. Az ideiglenes táborhely kialakítását, illetve a szerelést követően az etetőanyagok bekeverésével folytattam a készülődést. Mivel akkor még nem tudhattam, melyik keverékem nyeri el jobban a halak tetszését, úgy döntöttem, nem készítek alapozó etetést, mindössze etetőkosárral, váltogatva juttatom be azt a mennyiséget, mely koncentráltan, a horog közelében hivatott kifejteni a hatását. Ezek elkészültével következhetett a csalizás, majd a szerelékek bevetése. Kezdetben a kikönnyített, különböző ízesítésű kukorica csaliknak, valamint a kisebb Oldódó Pelleteknek szavaztam bizalmat. Fél 7 körül dobtam be először. Kíváncsian vártam, feltevéseim miként váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. A rövidebbik botommal a korábban látott pontyugrások helyét céloztam meg 80-90 méteres távolságban, míg a másik, 4,20-as feederrel megpróbáltam beljebb, 100 méter felett horgászni.
Az első kapás meglepően hamar megtörtént, nagyjából 10 perc elteltével határozott, nyeletőféket is megszólaltató kapással jelentkezett egy hal. A bevágás után éreztem, sajnos mégsem sikerült elsőre pontyot akasztanom, de a maga nemében szép hal „küzd” a horgon. Rövidesen egy 80 deka körüli dévérkeszeget meríthettem, melyet egy gyors fotó elkészültével hamar vissza is engedtem. Gyorsan újracsaliztam és visszadobtam az előző helyre. Fél óra telhetett el, épp reggeliztem, mikor újra kapásom volt, ismét a távolabbi készségen. Bevágás után éreztem, ezúttal sem kapitális hallal akadtam össze, de ponttyal, így nagyon örültem neki. 1-2 perc múlva szákba is terelhettem a másfeles forma tőpontyot. Ismét bevetettem szerelékemet.
A közelebb dobott szerelékemen reggel óta nem jelentkezett egyetlen érdeklődő sem, ezért lecseréltem rajta a csalit - azt remélvén, hogy ez majd eredményre vezet. Mint pár perc múlva kiderült, megérte változtatnom, az új csali alig töltött bent 5 percet, mikor határozott, botgörbítős kapással jelentkezett egy újabb éhes uszonyos.
Bevágás után újabb szép dévérre tippeltem, mivel a hal eleinte kisebb rántások közepette hagyta magát a part felé vontatni. Néhány tíz méter megtétele után azonban mintha csak új erőre kapott volna, ellenfelem elkezdett távolodni tőlem. Jó pár méter zsinórt lehúzott, mire ismét átvehettem az irányítást és merítő fölé húzhattam a kimerült pikkelyest. Ez a ponty ugyan 2,20 kg-jával kicsivel nagyobb volt, mint az eddigiek, de még mindig nem az a testesebb méret, amit szerettem volna elérni.
A délelőtt további részében ütemessé vált a pontyfogás, nagyjából 15 percenként újabb és újabb kapásnak örülhettem. Mire tizenkettőt ütött az óra, túl voltam a kilencedik pontyomon. A déli, napsütéses órák elérkeztével, illetve a hőmérséklet emelkedésével arányosan csökkent a kapások száma. „Sebaj!”, gondoltam magamban, „remek lehetőség ez a kísérletezésre, valamint néhány fénykép elkészítésére”. A későbbi órák javarészt ezzel teltek.
A meteorológia aznap délutánra komoly zivatart prognosztizált. Sajnos be is jött az előrejelzés, rövidesen sejtelmes, fekete felhők gyülekeztek az égbolton, melyek a távolból érkező villámokkal és dörgésekkel adták tudtomra, rövidesen ideje befejeznem a horgászatot.
Épp a fotelomban üldögélve az eget kémleltem, mikor hirtelen derékba hajló feederbotomra és a dobról tovatűnő zsinór hangjának zizegésére kaptam fel a fejem. Nagyon megörültem a semmiből jött kapásnak. A bevágást követően egyből éreztem, a nap eddigi legnagyobb halával akadtam össze. Kezdettől fogva határozott, kemény ellenállást tanúsított. Az akasztás helyétől számítva húsz méter zsinórt is lehúzott, mire meg tudtam állítani és a part felé kényszeríteni. Az ezt követő percekben minduntalan oldalra húzott céltudatos ellenfelem. A bot spiccét a vízig engedve és a fékcsillagon némileg szorítva ellentétes irányba húztam a halat, aminek köszönhetően sikerült elkerülnöm, hogy túlságosan messzire jusson. Pár perce tarthatott a fárasztás, mikor először megpillanthattam a gyönyörű tükörpontyot a felszínen, de még messze volt a csata vége. Már az orsón volt a fonott dobóelőke, mikor többször is megcélozta a mellettem lévő nádrengeteget. Utolsó próbálkozásként még egyszer erősen megiramodott, keresztezve ezzel a másik botom zsinórját, ám ezután már magatehetetlenül, fáradtan terült el, hagyta, hogy alátoljam a merítő szákot.
Kissé meglepődtem a mérlegelés során, mivel halam ránézésre nem volt sokkal nagyobb, mint az eddigi példányok, ám a mérleg harmadszorra is 5 kilogramm feletti értéket prezentált. A testméretéhez képest picit aránytalan súlyt betudtam az ikrával teli, feszülő hasának, és örömmel konstatáltam, végre egy szebb halat fogtam. Sebfertőtlenítés után visszahelyeztem, hogy ő is hozzáadhassa magáét a jövő nemzedékéhez.
A sötét felhők egyre inkább tornyosultak, ezért jobbnak láttam, ha mihamarabb elkezdek csomagolni. Mire mindennel kész lettem és elindulhattam az autó felé, már nagy cseppekben hullott az eső, zengett az ég. A vízfelszínt érintő villámok jelezték, jobb, ha szedem a lábam, mert ennek fele sem tréfa! A parkolóig vezető út valahogy most még hosszabbnak tűnt, mint reggel… Gyorsan leadtam a napijegyet és útnak indultam a szakadó esőben.
Összegzés:
Lajstromba véve a nap történéseit, fantasztikus pecát tudhatok magam mögött. Az itteni viszonyokhoz képest párját ritkító eredményt sikerült elérnem, melyben igaz, nem volt igazán kapitális példány, mégis elégedett voltam vele. Összesen 12 halat sikerült partra segítenem, melyből 10 volt ponty és 2 dévérkeszeg. Új feederbotjaim abszolút jelesre vizsgáztak. Kiválóan tették a dolgukat, társaságukban az aznapra jellemző átlagos pontyméret fárasztása is élményszámba ment. Gerinces, ám mégis kellően érzékeny, rugalmas pálcákat fedezhettem fel bennük, melyekkel maximálisan elégedett vagyok. Rengeteg szép élménnyel gazdagodtam, és remek napot tölthettem el ebben a csodás környezetben. Remélem, tetszett a kis kora nyári történetem, s legközelebb is velem tartotok! :)
Írta: Putz Tamás (tomi9206)
Fotók: Putz Tamás, Google Earth
