Immár szokássá vált a családunkban, hogy szünidei nyaralásunkat barátainkkal Fonyódon töltjük, s ez idén sem történt másképp. Azonban a kikapcsolódás és strandolás mellett természetesen sor kerül a horgászatra is már néhány éve. Ez a hetes nyaraláson a reggeli időszakban teljesült ki, majdnem minden nap hajnali fél négykor indultunk Fonyód különböző térségeibe.
Természetesen amint Fonyódra értünk, a kipakolás után első dolgunk volt kiváltani a 10 napos horgászjegyet a legközelebbi lehetőségnél, ami szerencsére tőlünk mindössze két perc sétára volt. Másnap kezdtük meg a horgászatot, melynek helyszínéül a bélatelepi strand melletti kövezést szemeltük ki. Ezen a napon, akárcsak bármelyik másikon, pontyot szerettünk volna fogni, ami az én 360-as feederbotjaimmal partról dobva nem épp egyszerű feladat, azonban néhány pikkelyest így is sikerült fogni.
Ezen a reggelen sajnos kapást nem tudtam elérni egyik etetőanyaggal és csalival sem. Arra, hogy a hét folyamán mivel sikerült a legtöbb halat fognom, majd az írásom végén térnek ki. Ezt a reggelt nem is részletezem tovább, ugyanis sajnos nem volt olyan izgalmas, mint ahogy mi azt elképzeltük, reméltük. Hiába, a távolság adott volt, azonban valószínűleg nem ott kellett volna a halakat keresni, hanem jóval beljebb, de erre nem volt lehetőségünk…
Másnap reggel a fonyódi mólóra vezetett az utunk, ami már eredményesebbnek bizonyult. Még természetesen sötétben érkeztünk, és az első kapás is sötétben érkezett. Éppen a padon ültem, közben izgatottan figyeltem az eget Tihany irányában, ugyanis szép lassan pirkadt az ég alja. Nem sokáig engedte ezt a bámészkodást az a jó forma ponty, amely olyan vehemens kapással érkezett, hogy csak úgy füstölt a Long Cast orsóm fékje. Egy ébresztőnek kiváló fárasztás, illetve a köveken való bukdácsolás után sikerült kezemben tartani az idei első balatoni tőpontyot!
Meglepő módon a keszegek nem igazán voltak aktívak, csupán egy darabot fogtam belőlük ezen a reggelen, sőt az egész héten. Az egyik kedvenc csalimra csábult el a ponty, akárcsak társainak nagyobb része. Ez nem más, mint a Haldorádó BlendeX Hydro csalik közül a Tintahal + Polip változat 12 mm-es golyója. Ezt hajszálelőkén kínáltam fel.
Mivel a következő horgászat reggelén nagyon erős szél fogadott minket, nem volt kérdés, hogy a fonyódi csatornán próbálunk szerencsét. Általában, ha a parton fúj a szél, az árokparton szinte tükör víz van. Ezen a helyen csak ezen az egy reggelen horgásztunk, azonban ez a csatorna rengeteg kisebb pontynak ad otthont, így egy egészen eredményes és izgalmas horgászatot tudhattunk magunkénak.
Az első kapás itt is még sötétben érkezett, és a hal kis híján el is vitte a botomat, ugyanis a féket természetesen elfelejtettem kilazítani… Sajnos azonban a bevágás, pontosabban ráemelés után megkönnyült a bot, elment a hal. Kissé csalódott voltam, de reményekkel telve visszadobtam a szemben lévő nádas tövébe. Ez kb. 6-7 méter volt. A másik végszereléket magam mellé, nagyjából szintén 6-7 méterre helyeztem el. Ez esetben a parton feljebb sétáltam, a végszereléket beengedtem a vízbe, majd kinyitott felkapókarral visszasétáltam a helyemre. Ezt a részt néhány marék tejsavas kukoricával meg is etettem. Nyolc óráig három pontyot sikerült fognom, valamint még három meglépett. Itt az átlagsúly nem volt több egy kilónál, viszont gyönyörű, egészséges halakat sikerült szákba terelni.
Az időjárás kicsit belerondított a hetünkbe, úgyhogy még egy pecát tudtunk megejteni az egyik reggel. Ekkor ismét a bélatelepi kövezésre ültünk ki. Azért döntöttünk így, mert ezen a helyen fogtuk az elmúlt években a legtöbb halat, természetesen a csatornán kívül. Milyen jól is tettük, hogy oda mentünk! Az első hal megint még sötétben érkezett egy kisebb tőponty személyében. Ugyanazzal a végszerelékemmel sikerült még két gyönyörű 3-as forma potykát fogni. Jól megfigyelhető volt, hogy ezek a halak sokkalta erősebbek, mint jellemzően a tavi pontyok. Mindkét kapás esetében, amint megemeltem a botot, az orsóm dobjáról legalább húsz méter zsinórt még lehúzott a menekülő hal, és az utolsó pillanatig küzdöttek!
Mi volt a csali, az etetőanyag, illetve a végszerelék, amely a legjobbnak bizonyult? Akkor kezdjük is az utóbbival! Két végszereléket használtam, egy method kosaras, kisebb csalikkal ellátott botot, valamint egy bordás kosaras felszerelést. Szinte mindenhol az utóbbi adta a halak zömét, talán csak a csatornán volt más a helyzet, ott sokkal inkább a method kosárral és kis horoggal fogtam a halakat. Természetesen a csali mérete is eltérő volt a két felszerelésnél, a bordás kosaras végszereléknél 12 mm-nél nagyobb csalikat használtam, míg a másiknál ennél kisebbeket, egészen 8 mm-ig bezárólag. A kosarakba kétféle keveréket szántam, de itt is pontos választ adtak a halak, hogy melyiket is szeretik jobban. Az első, naturális jellegű keverék kevésbé volt fogós. Ennek alapja Haldorádó Vad Ponty etetőanyag volt, ezt Fluo Energy Ördögűzővel kevertem fele-fele arányban, továbbá némi csemegekukoricával dúsítottam.
A második keverékem, melyet a héten fogott hét ponty közül öt választott, egy halas jellegű kaja volt. Ennek alapja Haldorádó Top Method Feeder Spicy Krill volt, melyhez bőven adtam Record Carp Stick Mixet, ebből is a Black Squid változatot. E keveréket még a nedvesítés előtt nyakon öntöttem 100 ml Haldorádó SpéciAdditive Darált Rákkal. Csalik terén is igazán leszűkült a kör, ami számításba jöhetett. Az egyik nagy kedvenc a Haldorádó BlendeX Hydro Tintahal + Polip volt, ebből is a 10 mm-es változat volt a legfogósabb, valamint a Haldorádó Legend Pellet Wafter Tüzes Ponty csaliból a 16 mm-es változat.
Gyorsan elment ez a hét, sok szép emlékkel és tapasztalattal lettem gazdagabb. Egyáltalán nem vagyok csalódott, hogy „csak” hét darab pontyot sikerült fognom, ugyanis ennél minden évben kevesebbet sikerült partra terelni, és valljuk be, ezeken az évi egyhetes nyaralásokon nem lehet a Balaton nagy értőjévé válni, úgyhogy nagyon örülök, hogy ilyen szép halakkal ajándékozott meg! Jövőre ugyanekkor ugyanitt, remélem, még több fogással!
Írta és fényképezte: Kovács Kristóf
