A címben szereplő elemek már önmagukban nézve is igen hívogatónak tűnhetnek, azonban amikor ezek csoportosulva egy egységet alkotnak, akkor érezhetjük úgy magunkat, mintha a horgászok Mekkájába cseppentünk volna.
Horgászatom színhelyéül ezúttal egy számomra igen kedves helyet választottam, aminek érdekessége, hogy korábban már több alkalommal is volt szerencsém ide ellátogatni, azonban mindig csak „külsősként”, horgászbotjaim társaságát mellőzve szemléltem a helyi pecásokat.
A horgászvízről
Budapesttől mindössze kb. 50 percnyire található a Vasas HE kezelésében lévő, 5,9 ha kiterjedésű Kerek-tó, aminek formája cseppet sem mondható kereknek, és itt aztán egyáltalán nem érezhetjük magunkat pestiesen szólva „kocka tavi” horgásznak. A tó maga egy rendkívül természetes közegben bújik meg az Esztergom „kapujában” található Búbánatvölgyben. Legyen szó akár egy családdal tervezett ebéd utáni kirándulásról vagy barátokkal töltött bográcsozásról az ősrégi fák lombkoronái alatt, ezt bármely ide látogató megteheti. Persze a horgászok is megtalálhatják itt számításukat, ugyanis a folyamatos telepítéseknek és súlykorlátozásoknak köszönhetően szép számmal akadhat horogra pontyból, amurból testesebb darab, de akár a kiemelt csukaállományból is nagy eséllyel összeakadhatunk néhány szebb példánnyal.
Történetem főszerepében természetesen ezúttal a halak álltak, legfőképpen a pontyok, így ezúttal method módszerrel őket vettem üldözőbe. A reggel 7 órai érkezést követően, a napijegy kiváltása után pár szót váltottam egy helyi horgásszal, aki az előző este tartott horgászverseny igen gyenge fogási eredményeiről számolt be. Nincs is felemelőbb érzés annál, mint mikor nagy reményekkel indulnánk neki a napnak, de ezt az érzést némileg megkeseríti a betli gondolatának halvány fuvallata :) Jókedvemet azonban igyekeztem a hallott információktól függetlenül megtartani és ésszerűen átgondolni az aznapi haditervet.
Stratégia
A napot két teljesen más irányt szem előtt tartva próbáltam hatékonyan megoldani, így mivel szinte semmilyen gyakorlati tapasztalatom nem volt a tóval kapcsolatban, egy távoli etetést alakítottam ki 85 méteren a víz egy talán kevésbé meghorgászott területén (bízva a darabosabb példányok jelenlétében), míg „B” tervként a könnyebb útnak gondolt 40 méteres távot is megetettem a kisebb pontyok becserkészéséhez. Mivel nem ismertem a vizet és az abban lakó halak szokásait, az öngól lehetőségét elkerülvén mindkét távra csupán 5-5 method kosárnyi kaját juttattam be annyi csemegekukoricával, amennyit csak elbír a töltet.
Ezt az új Haldorádó DART Method kosarakkal gond nélkül kiviteleztem rövid távon a 40 grammos „L”, míg a 80 méteres távolság esetében az 55 grammos XL-es mérettel.
Felszerelés
Horgászbot terén a választásom ezúttal a By Döme Team Feeder Royal Method Carp sorozat 2 tagjára esett, amik közül a 360-as verzióval a rövid távot, míg a 390-es hosszúságú bottal az akár 90 méteres távot is gond nélkül és igen nagy pontossággal meg tudtam horgászni. A botokkal egymást tökéletesen kiegészítve alkottak összhangot a Fine Carp 5000 illetve 6000-es orsók, melyek dobjára 22-es Black Feeder zsinórokat csévéltem.
Csalogatóanyagok
Úgy gondolom, hogy a jól megválasztott etetőanyag már fél siker, de ennek megtalálása egy ismeretlen víz esetében igen nehéz kérdés. Éppen ezért a számomra már sok esetben bizonyított halas Maximum Green etetőanyagot, valamint egy igen egyedi karakterisztikájú kukoricás anyagot kevertem, ami BlendeX Ananász + Banán ízesítésű alapból és fél flakon FermentX Tejsavas Ananász Concentrate adalékból állt. Ezt a keveréket tovább dúsítottam a későbbiek folyamán szintén tejsavas ananászos Roppantott Mag Mixszel, de csak ha a halak úgy kívánták.
A horgászat első 40 perce igen nagy csendben telt (mialatt próbáltam megfejteni a halak ízlését), amikor is megérkezett mellém néhány szemmel láthatóan „helyi erő” és nyitányként jó alaposan megszórták a pályát csemegekukoricával. Ekkor kezdett számomra is körvonalazódni, hogy inkább a kukoricás irányt érdemes itt erőltetnem, így az édes-tejsavas etetőanyagot kiegészítettem félzacskónyi Champion Cornnal. Ezt azonban inkább szárazabb állagúra hagyva kevertem az alapmixemhez, mivel azt szerettem volna elérni, hogy a kosár vízbe érkezésekor a száraz szemcsék felhőcsíkot húzzanak a vízoszlopban.
A soron következő dobások már kapást és halat is eredményeztek, de az igazán átütő sikert még cseppet sem éreztem. Úgy gondoltam, hogy átmenetileg elengedem a korábban kialakított távoli etetést és az irányt inkább a szemközti partoldal felé veszem. Horgászni ugyan onnan is lehet, azonban erre a részre nagyon ritkán szoktak ülni, mivel a hosszas cipekedés kevesek kedvenc hobbija… :) Bíztam benne, hogy a halak a szemközti, csendes partszakasz mentén közlekednek, amikből elcsíphetek néhányat. Ahhoz azonban, hogy ezt a részt elérjem, bőven 85 méter fölött kellett horgászni, ami a 390-es Royal Method Carp botoknak meg se kottyant.
A horgászat innentől kifejezetten kedvező irányba kezdett haladni, mivel szinte minden 3. dobás halat eredményezett. A már vízközt is füstölő etetőanyag elgondolás is jónak tűnt, mivel a halak jellemzően vagy vízbeérkezést követő 10 mp-en belül tekerték el az érzékeny spiccet, vagy 4 és 5 perc közötti időszakban.
A pontyok, méretüket tekintve nem voltak azok a tipikusan matracra fektethető gigantikus példányok, azonban rendkívül mohón vetették rá magukat a csalira, ami ezúttal a fokhagymás vagy ananászos Fluo Method Wafter csalik egyike volt.
Ahhoz már egyre inkább kezdek hozzászokni, hogy amikorra horgászatot tervezek, szinte biztos, hogy viharos széllel, esővel vagy ezek kombinációjával kell kiegyeznem. Ezen a napon viszont olyan szeszélyes időjárást kaptam a nyakamba, amit már magam sem akartam elhinni. A kora reggeli kellemes, tipikusan nyárias időben még vígan elvoltam rövid ujjú pólóban, majd az idő előrehaladtával olykor a pulóver, sőt még az esőálló nagykabát is előkerült. Ez a változékony időjárás 12:30 körül rá is nyomta bélyegét a kapókedvre, ugyanis a legnagyobb igyekezetem ellenére sem sikerült ekkor értékelhető halat fognom.
Mivel a halak étvágytalanná váltak, én meg farkaséhes lettem, gondoltam, megejtek egy sétát a tópart melletti Vadkacsa Büféhez, ahol isteni finom hamburger tálat rendeltem magamnak, ezzel erőt gyűjtve a nap további részéhez. Ahogyan írásom elején is már jeleztem, több alkalommal is voltam már e csodaszép tó partján kifejezetten az itt kapható hamburger miatt. A házilag készített buci, szaftos hús és mindig friss zöldség mellett krumpli köret, no meg a mennyei szósz egyszerűen mágnesként vonz engem ide. Aki egyszer ellátogatna ide, ki ne hagyja ezt az élményt (se)! :)
A pihentető ebéd jót tett nekem és a halaknak is, bár némileg át kellett szerveznem a meghorgászott távolságot. A korábban jól működő túloldali sávból teljesen eltűntek a halak, így elővettem a 360-as Royal Method pálcát és néhány dobással próbáltam fél táv körül megtalálni a pontyokat. Az ötlet bevált, ugyanis rövid időn belül megleltem a halak legújabb tartózkodási helyét 49 méteren, ahonnan újfent ütemes halfogásba kezdhettem.
Arra folyamatosan ügyeltem, hogy lehetőleg minden etetőanyag töltetbe bőségesen kerüljön csemegekukorica is, ezzel folyamatosan felépítve egy koncentrált etetési területet, így a később érkezőknek is mindig jutott falat.
Érdekes jelenség volt számomra, hogy erre a területre rendkívül sok koromfekete ponty gyűlt össze, amik közé még egy rendkívül különleges spanyol mintás példány is betévedt.
A gyengének ígérkező napból a végére egy igen jó horgászat kerekedett, így a végére 22 darab ponty került a képzeletbeli szákomba 0,8-3 kg közti súlyokban. A tóban élő igazán testes példányokhoz ugyan nem volt szerencsém, de cseppet sem bántam, mivel minden egyéb tekintetben remek napot zártam.
Aki egy igazán jó kikapcsolódásra vágyik egy rendkívül nyugodt környezetben, annak bátran ajánlom ezt a tavat. Ebbe a varázslatos völgybe én még biztosan visszatérek!
Írta és fényképezte: Bodnár Zsolt
