Már csaknem másfél hónapja nem voltam horgászni, és amikor voltam, akkor is csak a vihar kapott el, igen eredményesen. Viharban, villámlásban nem nagy élmény karbon botokkal horgászni, egy villámcsapás könnyen a horgász pályafutásának végét jelentheti, ezért ilyen esetekben inkább menekülőre fogom a dolgot. Közben beköszöntött a nyár, sőt július második hétvégéjére kánikulát, megdőlő melegrekordokat ígértek a meteorológusok. Mindez persze nem érdekelt, mindenképpen horgászni akartam, méghozzá olyan helyen, ahol nagy eséllyel elkerülöm a betlit. Horgászatom helyszínéül ismét a Sinkár-tórendszer nagyobbik, „bojlis” tavát választottam. Horgászatomnak volt még egy apropója, kíváncsi voltam, mit tud ezen a pályán az új, Döme Gábor nevével fémjelzett Spro Special Pellet feeder.
A Sinkár-tóra tervezett második horgászatom igen rövidre sikeredett, hiszen aznapra viharos, esős időt jósoltak. Mivel én már eldöntöttem, hogy horgászni fogok, nem tarthatott vissza semmi. Mondhatom, jól is kezdődött minden, ugyan az úton a tó felé áthaladtam egy viharfelhő alatt, de odaérve már kellemes, napsütéses idő fogadott. Ezt a horgászatot hatodik hó hatodik napján, a hatos álláson hajtottam végre (azért ez intő jel!)… illetve csak hajtottam volna, de dél körül erős lehűléssel és viharos széllel megérkezett egy nem kicsi vihar. Más választásom nem lévén (és a kockázatok és mellékhatások elkerülése végett) összepakoltam, majd elindultam hazafelé.
Nagyjából egy hónap múlva újra próbát tettem, de nem indult zökkenőmentesen a júliusi eleji horgászat sem. Addig húztam az időt, addig aludtam a dolgon, hogy eljött a péntek, helyfoglalásom pedig nem volt a szombati napra. Gondoltam, még időben vagyok, biztos lesz helyem, hívtam is gyorsan (péntek délután négy körül, mert minek is hamarabb) a tó honlapján megadott telefonszámot időpont egyeztetés végett. Legnagyobb elkeseredésemre közölték, hogy már két-három héttel korábban lefoglalták a helyeket, kicsit elkéstem. Megnyugtattak azért, hogy a gát túloldalán vannak még szabad állások, menjek nyugodtan, lesz lehetőségem a horgászatra.
Szombat reggel hat órakor terveztem az indulást, hogy legkésőbb hétre a horgászhelyre érjek. Ez sem sikerült tökéletesen, nyolc óra környékén találtam meg a 36-os számú beállót.
Gyorsan kipakoltam, bekevertem az etetőanyagot, előkészítettem a csalikat és a szükséges aprócikkeket, hogy minden a kezem ügyében legyen. Három feederbotot hoztam magammal erre a horgászatra.
Az első számú botom, amitől a legtöbb halat és kapást vártam, a 390-es Spro Special Pellet Feeder volt, erre a botra egy Nevis Carp Feeder orsót raktam 0,20 mm-es Nevis Navy Feeder főzsinórral töltve és 16-os Spro Fusion fonott dobóelőkével kiegészítve. Ezzel egyértelműen a távoli dobás és az ott előforduló pontyok megfogása volt a cél. A kettes számú botom szintén Special Pellet Feeder, de rövidebb, 360-as és MH erősségű. Ezzel a bottal a parthoz közelebb felbukkanó pontyokat terveztem becserkészni. A főzsinórom ezen is 20-as volt (Spro Excape), de dobóelőke nélkül és egy Nevis Espirit Pro 50-es méretű orsóval került a botra. Harmadiknak - alapvetően tartalék botként - a jó „öreg” 420 MH Dyno Force Feeder került még a botzsákba. Ezt is 20-as főzsinórral szereltem, de a változatosság kedvéért Spro Carp Maxx került a Spro Incognito LCS 855S orsómra, szintén dobóelőkével.
Végszerelékem tulajdonképpen megegyezett mindhárom boton. Miután hajszálelőkén felkínált pellettel terveztem csalizni, mindhárom botra 0,13 mm-es fonott zsinórból készített 10 centi körüli horogelőkét raktam, etetőkosárnak pedig a már számtalanszor bemutatott átalakított távdobó bordás-gubancgátlós kosarat használtam. A 360-as boton 25 grammos, a 390-es és 420-as botokon pedig 30 valamint 35 grammos tűnt megfelelőnek.
Horgászatomra csupán egyféle ízesítésű etetőanyagot kevertem, és a hosszabbik Speciállal, kiakasztott zsinórklipszel, létrehoztam egy távoli etetést. Az etetés 12 etetőkosárnyi adagból állt. A teljes etetési és előkészületi folyamat reggel kilenc óráig tartott, tulajdonképpen ekkor kezdtem horgászni. Mindkét bot bevetve, ernyő szétnyitva, én meg árnyékban elhelyezkedve. A csalikat ilyen melegben vászon hűtőtáskában (jégakku nélkül) és árnyékban tartom, mert a nagy meleg és a tűző nap könnyen tönkreteheti a pelleteket.
Délig nem történt semmi, csak a nagy meleg kezdett kicsit fárasztani. Ilyenkor nagyon fontos a megfelelő folyadék-utánpótlás: hűtőtáskámban - jégakkuk között - két kétliteres szénsavmentes ásványvíz lapult. Nagyon keveset csaliztam és dobtam az eltelt három óra alatt, sehogy nem akaródzott kijönni az árnyékot adó ernyő alól. Aztán megembereltem magam, és készítettem egy megacsalit, melyet nem sokkal dél után vetettem be a 390-es botommal.
Ezután visszamenekültem az árnyékba. Szerencsére sokat nem tudtam „pihenni”, mert negyedórán belül durva lopási kísérleten kaptam rajta egy halat. Megpróbálta letépni feederbotomat az állványról. Ez nem sikerült, egyrészt mert stabilan tartja botjaimat az eszköz, másrészt mert a nyeletőfék folyamatosan adagolta a damilt a tolvajnak. Fürgén a bothoz ugrottam és megkezdtem a huzavonát, a hal fárasztását.
Megfogtam első halamat. Viszonylag könnyedén tudtam irányítani az új botommal, és ellentmondást nem tűrően húztam bele néha olyanokat, hogy szinte sajnáltam a botot. Azt viszont soha nem éreztem, hogy eltörhet, vagy hogy a bot károsodását okozhatnám. Sikeres szákolást követően feederbottal fogott eddigi legnagyobb pontyomat tartottam kezemben: a hal súlya meghaladta a 9 kilót. Felemelő érzés volt.
Az első hal után nem volt megállás, beérett az alapozó etetésem, sorra jöttek a pontyok. Halat kizárólag a távolba bevetett 390-es bottal tudtam fárasztani. Az egyedsúly ugyan csökkent, a halak a 4-5 kilós kategóriába tartoztak, de bizony még így is élvezetes fárasztásokban lehetett részem.
Sajnos a rövidebb és érzékenyebb 360-as MH Special Feederrel nem sikerült nagyobb halat fogni, néhány kárász ugyan rajtavesztett, de én nem kicsévélésre, hanem fárasztásra vágytam, ezért pihenőre küldtem és a 420-as Dyno MH Force Feedert vetettem be második botként. Ez a váltás jó döntésnek bizonyult, mert sikerült vele hasonló távot megdobnom, mint a 390 Special Pellet Feederrel, és egy ponty fárasztását ezzel a bottal is ki tudtam élvezni.
Nem ejtettem szót még arról (szándékosan), hogy milyen etetőanyag és csali hozta meg ezt az eredményt a közel 36 fokos kánikulában.
Etetőanyagom alkotóelemei:
- 1 kg Haldorádó Magyar Betyár etetőanyag
- 1/2 doboz Haldorádó Magyar Betyár Pellet Pack
- 1/3 doboz Haldorádó Fekete Gyémánt Pellet Pack
- 2 marék SBS M1 pellet 6 mm
- 1 doboz csemegekukorica
- 2 marék Sonubaits S-pellet 4 mm
Ebből a mixből állt az alapozó etetésem, és a kosárba is ezt töltöttem. A Haldorádó etetőanyagokkal és pelletekkel maximálisan elégedett voltam most is, idei horgászataim során már most több pontyot fogtam, mint tavaly egész évben, Nekem ennyi tökéletesen elég. A sikerhez az is hozzátartozik, hogy sokkal jobban odafigyelek az etetőanyagok megfelelő előkészítésére és az időjárásnak, időszakoknak megfelelő ízek kiválasztására.
Csak hogy legyen még néhány hatos írásomban, a horgászatom végén, hat óra körül megfogtam utolsó pontyomat, mely a hatodik volt. Ez volt a második legsúlyosabb, a 8 kilót meghaladta. Mint az elsőt, az utolsót is a 390-es Speciállal fogtam, így koronázva meg napomat. A bot tökéletesen működött, nyugodtan mondhatom, hogy jobb, mint amire számítottam, pedig nem számítottam rosszra. Most úgy érzem, a 420-as Dyno is megérett a „nyugdíjazásra”, mert kell egy társ a 390-es Special mellé. Egy 420 Special Pellet Feeder pont jó lesz.
Fontosnak tartom elmondani, hogy az írásomban szereplő eszközök és termékek mind a saját tulajdonomat képezik, egyiket sem kaptam tesztelésre vagy ajándékba, ugyanakkor tartom őket olyan jónak, hogy a velük kapcsolatos tapasztalataimat megosszam másokkal is.
Minden helyismeret nélkül, a harminchatos álláson sikerült hat szép pontyot ideiglenesen pontymatracra fektetni, majd fertőtlenítés után útjukra engedni, mindezt úgy, hogy a levegő hőmérséklete árnyékban majdnem elérte a 36 fokot. Azt gondolom, ez az eredményes peca.
Még visszatérek!
Írta: Lacházi István (lachazii)
Fotók: Istihorgász
