Győr-Moson-Sopron megyében, amikor még versenyszerűen úszóztam, sokat horgásztam, de ahogy a feederezés a szenvedélyemmé vált, valahogy az ország nyugati szegletétől eltávolodtam. Pedig kevés olyan régió van hazánkban, amely ennyire változatos. Nem véletlenül híresek és az átlagosnál sokkal képzettebbek e megyéből származó pecások. Hiszen kisebb-nagyobb folyók, patakok, csatornák és tavak sokasága várja őket. Kicsit irigykedem is rájuk, mert bárhová lépnek, „vizes lesz a lábuk”! Így különösen megörültem annak a lehetőségnek, amikor egy számomra teljesen ismeretlen kavicsbánya tavon horgászhattam ezen a vidéken.
Németh Gyulával, a Berek Horgászpark tulajdonosával az idei FeHoVa-n ismerkedtem meg. Gyula joggal tette szóvá nekem, hogy kevés olyan filmet lát tőlem, amely Nyugat-Magyarországon készült. Egyáltalán nem tolakodó módon, de figyelmembe ajánlotta a Hövej határában található, általa kezelt tórendszert. Gondolom, nem árulok el nagy „titkot” azzal, hogy sokan meghívnak kedvenc vizükre. Ahhoz, hogy ezek mindegyikének eleget tehessek, valószínűleg egy élet is kevés lenne, ezért a különleges, számomra szokatlan vizeket választom.
A Berek Horgászpark vizei változatos mederszerkezetű kavicsbánya tavak. A vízterületről bővebb infót itt találtok: www.berekhorgaszpark.hu Tudtam, hogy ez nem egy „lavór”", ahová bevágom a cuccot, aztán előbb vagy utóbb megtalálják a pontyok… Átbeszéltük, hogy milyen stratégiával kellene horgászni, amelyet Sipos Gáborral közösen terveztünk, hiszen együtt készültünk felfedezni a tórendszert. De mivel a helyszín és a halak táplálkozási szokásai, helyi sajátosságai számunkra ismeretlenek voltak, „rugalmas” forgatókönyvvel készültünk. Mint később kiderült, szükség is volt rá! A célunk egyértelmű volt: a tóban élő, akár kapitális méretű pontyok közül kifogjunk néhányat. No de ne szaladjunk ennyire előre, nézzük mi történt a nap folyamán!
Amikor filmet is forgatunk, igyekszünk minden percet kihasználni, így már kora reggel, napafelkelte előtt a vízparton voltunk. Éjszaka keményen fagyott -4 és -2 Celsius-fok között váltakozott a hőmérséklet. A vízpart deres volt, és bizony a tó hőmérséklete is éppen csak átlépte az 5 Celsius-fokot. Ezek egyike sem kedvez a halfogásnak… de mi soha sem a kifogásokat, hanem a megoldást keressük!
Mint már írtam, a helyszín számunkra teljesen ismeretlen és időnk sem volt a meder precíz feltérképezésére, a halak tél végi, kora tavaszi tartózkodási helyeinek megtalálására. Így kettő fontos szempontot vettünk figyelembe a helyválasztás során:
- A lehető legnagyobb területet tudjuk meghorgászni, legyen helyünk a halkeresésre.
- Megnéztük a várható szélirányt és szándékosan a szemből fújó, szeles oldalt választottuk, abban bízva, hogy „ránk fújja” a halat a szél. Ezen a napon ez D-i irányú volt.
A hely elfoglalása után igyekeztünk mielőbb előkészíteni a csalogatóanyagokat, kiválasztani a megfelelő csalikat. Itt érdemes megállni egy pillanatra! Az olvasókban joggal merül fel a kérdés, hogy miért pont ezeket? Mivel folyamatosan horgászunk, nyugodtan mondhatom, hogy képben vagyunk, tudjuk, mivel lehet pontyot fogni más tavakon ebben az időszakban. Így elsőként ezeket próbáljuk meg „ráerőltetni” az idegen vizek halaira is. Pikkelyes barátaink gyorsan választ adnak, hogy ízlik vagy sem!
Mindketten két különböző végszerelékkel és ezekhez remekül passzoló stratégiával kezdtük meg a horgászatot. Az egyik egy Haldorádó Pellet Feeder kosárral kombinált csúszó végszerelék volt, amellyel igyekeztünk azonos helyre dobni és egy pontra koncentrálni a halakat. Ennek kosarába Haldorádó Fluo Micro Method Feed - Vörös Gyümölcs pellet került, a csali pedig Oldódó Fluo Lebegő Édes Ananász pellet volt, abból is nagyobb, 16 mm-es méretű.
A másik végszereléken a Haldorádó Method Flat Feeder kosár volt, amelybe elsőként Fluo Energy - Ördögűző etetőanyag került fokhagymás SpéciCorn csalival. Ezzel viszont kereső horgászatot végeztünk.
Az első kapások viszonylag gyorsan érkeztek, mindketten egy-egy ezüstkárásznak örülhettünk. Aztán még egynek, majd még egynek és a sokadiknak… Látszólag teljesen mindegy volt, hogy milyen végszerelékkel horgászunk és hová dobunk, mert. 5-10 percen belül a botspiccen látható apró rángatások minden esetben jelezték, hogy „felvarrta” rá magát a kárász. A nagy, 16 mm-es fluo ananász pellet is befért az 50 dekát meghaladó súlyú kárászok szájába.
Jó három óra intenzív horgászat volt már mögöttünk, amikor újra kellett értékelni, hogyan tovább? Köztudott, hogy az ezüstkárász az egyik legaktívabb hal a hideg vízben is. Rendkívül szívós és nagyon falánk, az első halak egyike, amely a hosszú tél után alig várja, hogy mindenkit beelőzve tömhesse meg bendőjét. Mire a többi hal a csali közelébe úszna, az már egy kárász szájában „vigyorog”. Mit lehet ilyenkor tenni?
Többfajta szelektálási lehetőség van, amelyeket a tógazdával is átbeszéltünk, kikérve tanácsát. Közben arról sem szabad megfeledkezni, hogy másként kell szelektálni hideg vízben és másként a már felmelegedett tavakban! Lássuk, melyek ezek a praktikák, és mi vált be ezek közül nekünk:
- A csali méretének drasztikus növelése. Igen, van az a csali méret (20-30 mm-es bojli vagy több pellet a hajszálelőkén), amely már nem fér be a kárász szájába, de ez a hideg vízi horgászatok során, főleg az óvatos nagy pontyoknál, a legritkább esetben vezet eredményre. Ekkor a nagy halak is szívesebben fogyasztják a kisebb és ízes csalikat. Így ezt nem alkalmaztuk.
- Etetés helyének elhagyása. Próbáltuk, de ez sem vezetett eredményre. Ráadásul csak egyik végszerelékkel dobtunk azonos helyre, a másikkal kereső horgászatot végeztünk, de mindenhol csak kárászt fogtunk.
- Minden ízes etetőanyagot (amely vonzza a kárászt) el kell hagyni. Mivel nem hoztunk natúr etetőanyagot, ezt nem tudtuk kipróbálni.
- Lebegő csalik mellőzése. Át kellett térni a „nehéz”, fenéken fekvő, kisméretű csalik használatára, amelyet nehezebben szippant fel a kárász, de nem okoz gondot a pontynak. Ez bizony működött!
- Félmerev előke használata a horogtól távolra elengedett kicsi csalival. A lágy fonott horogelőkéket 0,28 mm átmérőjű monofil fluorocarbon horogelőkére cseréltük, illetve a csalit megnövelt hosszúságú (3-4 cm-es) hajszálelőkén kínáltuk fel. Így ha rá is szívott a csalira a kárász, megpróbálta azt megenni, a horog még távol volt a csalitól, nem akadt a szájába. Mint később kiderült, ez volt a sikerhez vezető egyik döntő momentum!!!
- Szokatlan ízű csalik használta a hideg vízben. Ha a kárász ennyire aktív, akkor muszáj a vízben lassabban oldódó, „büdös” csalit, pl.: halibut pelletet vagy erjesztett magot bevetni. Ezek mindegyike tipikus meleg vízi csali, de hátha nem eszi meg a kárász. A kicsi, 8 mm-es Black Halibut pellet volt sikeres váltásunk másik elengedhetetlen kelléke, amelyet „utáltak” a kárászok, de imádták a pontyok. Minden pontyunkat ezzel fogtuk!
- Szélvizek horgászata. Szándékosan törekedtünk a távoli (mélyebb) részek meghorgászására kezdetben. Hiba volt! A parthoz közebbi részeken, medertörések mellett voltak a pontyok és nem a mélyben.
E módosításokat végrehajtva annyi változott, hogy déltől egyetlen kárászt sem fogtunk! Nyugodtan ülhettünk a botjaink mellett, nem volt ráncigálás. Nehéz volt önuralmat erőltetni magunkra, hiszen 10 perc után már legszívesebben kitekertük volna a végszereléket. Akkor nyugodtunk meg, amikor 20-25 perc várakozási idő után Sipi szinte ugyanarról a helyről - az általa meghorgászott öbölben, a parttól 8-10 méterre - két szép pontyot is fogott.
Majd nekem is azt javasolta, hogy maximum 40 méterre dobjak. Megfogadva tanácsát, úgy voltam vele, hogy addig ki nem veszem a végszerelékem, amíg kapás nem lesz! És lett!!! Látszólag a „semmiből” érkezett határozott, húzós kapással egy komolyabbnak ígérkező játékos. Éreztem, hogy termetes hal, lassan, komótosan úszott, nem voltak gyors fordulások és fejrázások. Óvatosan fárasztottam, nagyon szerettem volna megfogni, amelyben nagyszerű társ volt a Team Feeder Master Carp 360MH feederem. A rövid táv ellenére csak a partközelében vadult meg, de akkor már csak percek kérdése volt, hogy mikor tudjuk szákba terelni.
Minden halnak őszintén örülök, de amikor kézbe vehettem a csodás tőpontyot, fülig ért a szám! A mérleg megmutatta az igazságot, így boldogan konstatáltam, hogy megvan az idei első 10+-os halam. A digitális kijelzőn 10,54 kg jelent meg!
Szándékosan ugyanarra a helyre dobtam vissza végszerelékem és vártam! Közben Sipi egy újabb szép, ezúttal tőpontyot terelt szákba. Immár a harmadikat, ugyanarról a (partközeli) helyről és ugyanazzal a csalival.
Nagyon kellemes és eredményes horgásznapot tudhattunk magunk mögött, amely tanulságos lehet mások számára is, hiszen nem volt egy diadalmenet, ahogy indult a peca. Ha nem tudtunk volna váltani, ha nem hajtottuk volna végre azokat az apróbb-nagyobb módosításokat, akkor bizony nagy valószínűséggel egyetlen pontykapás nélkül megúsztuk volna! Ti se törődjetek bele, ha nincs kapás, addig „variáljatok”, addig keressétek a megfelelő csalit és módszert, amíg meg nem lelitek azt, mert olyan nincs, hogy nem eszik a ponty! Csak egyszer kevésbé, máskor meg jobban - mi általában akkor vagyunk a parton, amikor kevésbe eszik kedvenc halunk, de ebből kell kihozni a maximumot!
Írta: Döme Gábor
Fotók: Csapi Károly, Németh Gyula
Videó: Takács Péter
