Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben… Fecskében szeretnénk már horgászni a Nagy Magyar Tengerben! Én nyári gyerek vagyok, nem bírom a hideget. De vannak, akik egész évben arra várnak, hogy végre tél legyen. Van, akinek a tél a rablószezont, a vakítóan világító hóban végzett pergetést jelenti. Van, aki egész télen csak a boardot fényesíti, minden pillanatban azt lesve az ablakon keresztül, mikor kezd már esni?
És ott vagyunk mi is, akik szintén megőrülünk, ha befagy a spicc, vagy ha kásásodik az üdítőnk, odafagyunk a pontyfotelba, vagy ha le-föl csatolgatjuk a kesztyűnk ujját, vagy éppen a hóban mossuk meg az etetőanyagos, dipes, halas kezünket. Szóval sokakkal ellentétben - és még többek mellett - mi azért jobban komáljuk a kicsit emberibb időjárást. De azért hozzátenném, hogy az igazi ho-ho-ho-horgász elszántan és kitartóan, télen is űzi a halat. (Ez akár lehetett volna a cím is, csak ahhoz túl hosszú lett volna.) Magamból kiindulva a többség biztosan szeretné a hőmérő higanyszálát +10 fok felett látni, hideg sört kortyolgatni, sütkérezni a napon és a virágok illatát szaglászgatni. Igaz, hogy az ünnepek év végén egy kicsit megnyugtatnak az egész éves rohanás után, de aztán az év elején minden elölről kezdődik tiszta lappal. Új bélyeggel az engedélyben, teljesen szűz fogási naplóval, új apróságokkal a szerelékes dobozban és jobbnál jobb ötletekkel a fejben.
Még a Jézuskától kaptam (Gabi szerint kísértetiesen hasonlít a GLS futárra) egy SPRO Hardliner 1040 es orsót, ami megörökölte az előző orsóm 20-as Carp Maxx zsinórját. Ahogy az új orsómat tekergettem, hajtogattam és próbálgattam, egyre jobban elhatalmasodott rajtam a pecázás utáni vágy. Csak addig nyaggattam Gábor barátomat (nem kellett túl sokat), míg rávettem egy kis part menti didergésre. Helyválasztásban, készülődésben a könnyebbik végénél fogtuk meg a dolgot. Nem szereztünk be semmit, minden megmaradt aprószerelékünket, halkajánkat összekapartuk - így is összejött legalább három-négy horgászatra elég cucc. Jobban mondva, egyetlen egy dolog miatt tértem be a horgászboltba. Egy flaska új Haldós hidegvízi CSL tuning aromáért. Sajnos sikertelenül. Pillanatok alatt elfogyott, elvitték az összes flakont, új meg még nem jött.
Horgászatunk napján csak reggel hat órakor keltem. A konyha, majd a fürdő felé vettem az irányt, aztán jöhetett a beöltözés. Zokni, zokni, alsógatya, pizsamagatya, trikó, póló, póló, tréningnadrág, zokni, térdszorító, joggingnadrág, zokni, hosszúpóló, szövetnadrág, öv, kispulcsi, kispulcsi, nagypulcsi, tréning felső, thermo pulcsi, széldzseki, cipő. Megvolt minden. Kimentem. „Mi ez? Ho-ho-ho-hó!”, mondtam, mint Miki a szánon. Tárcsáztam egyből Gorillát. Jóformán még az első kicsöngés sem hallatszott, mindjárt a haversrác hangja csengett odaátról. „Na!? Mi van már? Itt vagy?”
Bedobtam a kocsiba azért még a kabátot és néhány tartalék pulcsit is, majd indultam érte. Az úton végig hallgathattam a negatív mondatokat. „Úgysem lesz nyitva a tó! Semmit sem lehet már ilyenkor fogni! Tiszta bolondok vagyunk, hogy ilyen havazásban megyünk horgászni! Megint olyan túlélőtábor lesz, mint az előző szezonban!”
Mikor odaértünk a tóra, örömmel láttuk, hogy NYITVA van. Sőt, nem is mi voltunk az elsők. A napijegy árának kicsengetése után nyomban rallyztunk a kiszemelt hátsó sarokra, ahol a tó közepén lévő sziget csücskében reméltük megtalálni a bandázó halakat. Jöhetett a kajakeverés.
Bevált téli pontyos-kárászos etetőanyag receptje:
- 0,8 kg Haldorádó Ponty Piros
- 0,2 kg VDE Carp Pellet 8 mm Strawberry
- 5-10 szem Haldorádó Finom Pontypellet - Nagy Ponty
- 5-10 szem Haldorádó Finom Pontypellet - Tenger Kincse
- 5-10 szem Haldorádó Hybrid Pellet - Vörös Démon
- 5-10 szem Haldorádó Red Tuning Pellet - Nagy Ponty
- 50 ml VDE CSL Liqui mix - Natural
- 2 kupak Haldorádóró Aroma Tuning - Vörös Démon
- 0,05 kg Etetőanyag ragasztó
Mondhatni, kegyesek voltak hozzánk a fellegek, mert legalább akkor elállt a pehelyeső, amikor a vödörbe került az etetőanyagos zacskó tartalma. Úgy gondoltuk, hogy nagyon finoman fognak falatozgatni a tó lakói. Még precízebben, körültekintőbben állítottuk össze a menüt. Az egy kiló piros port a rostával leszitáltuk. Az apróbb szemcsék persze a vödör aljára hulltak, a fennmaradó pelleteket viszont dúsítottuk VDE epres pellettel, Haldorádós Red Tuning granulátumokkal, Finom Pontypelletekkel. Na, igen. Most kellett volna ugye a CSL Tuning. Szerencse, hogy még lötyögött valami a VDE-s üveg alján. Az abból kinyert értékes nedűt és érett szamócás Aroma Tuningot töltöttem a pellettel teli garázs-tuning pelletpumpámba.
A cél - újfent - az volt, hogy majdnem megemésztett, könnyű falattá kellett tennünk a pelletszemeket. Egy csipet megmunkált pelletet félretettünk csalizni, a többit összekevertük a szárazzal. Így egy teljesen jól tapadó, enyhén túlaromásított etetőanyagot kaptunk. Illetve kaptak.
Nem tudom eleget hangsúlyozni barátaimnak, hogy még az etetőanyag bekeverése után sem szabad a bottáskához nyúlni, amíg elő nem készítjük a kifogott hal megmentéséhez nélkülözhetetlen eszközöket.
Amint ez megvolt, kipakoltuk a legfontosabb dolgokat. Gabi kirakta az új Big Boss székét, majd előkerültek a vasak, és végül a botok. Nem is raktunk ki mást, nehogy elázzanak a szakadó hóban. Mindent a kocsinál oldottunk meg, sokszor még a csalizást is. A kész etetőanyaggal teli vödröt is a csomagtartóban hagytuk, tartva a kaja túlvizesedésétől. Ilyen időben az ember azért megkérdezi magától, hogy mit tegyen ki a zimankónak, mert emlékszünk azért, milyen szépen ropogtak azok a papírdarabok, amiket a felszerelésünkért adtunk vala.
Írnom sem kell, még szerelgettem nagyban, mikor Gábor már rég hátradőlve várta a kapást… Érdekes, hogy mikor felcsalizva bedobom az első szerelékem, leülök, és rendületlenül figyelni kezdem a spiccet, nehogy lemaradjak valamiről. Hiába a nyelető vagy a teljesen kiengedett fék, én akkor sem tudok tágítani mellőle. Rabul ejt. Persze a másik bot meg még a zsákban pihen. Csak úgy tudom mindig kivédeni ezt, ha közvetlenül egymás után szerelem össze és vetem be a két szerelékem.
Hát ezt ezúttal elrontottam, mert első felszerelt botom beélesítése után, mint aki jól végezte dolgát, vártam a jelentkezőket. Meglett a böjtje. Gábornak kapása lett, és húzhatta is a strigulát a neve mellé. Elsült az előkezelt pellet. Szép. Na, gyorsan beélesítettem a másik pálcám és az előző mellé raktam. A kis magányos mintha csak erre várt volna, egyből táncolni kezdett az örömtől. Kicsivel később kiderült, hogy egy gyönyörű kárásztól.
A hó nem akarta abbahagyni szállingózását, de mi nem nagyon törődtünk vele, hisz halat fogtunk télen. Cserélgettük, kombináltuk a csalikat folyamatosan. Előkerültek a Hybrid pelletes dobozok, és amíg én érett szamócásat tettem fel, addig Gábor egy szem Finom Pontypellet - tengerkincsét próbált egy szem lebegő Hybriddel kombinálva, és ugyanoda repítettük vissza kosarainkat.
Nagyon úgy festett, hogy Gábornál volt a pontybanda, nálam pedig a kárászcsorda. Szerencsére egy kis idő múlva nálam is megjelentek a potykák: kapás, kapás hátán. Ették a büdöset, az édeset, mindegy volt nekik, csak pellet legyen. Igaz, nem voltak igazi, fékcsikorgatós nagy kapásaink. Mindegyik csak piszmogós, maszatolós volt, de az folyamatosan, szerencsére. Már elkezdtünk azon agyalni, hogy miért nincsenek ezek a halak elvermelve valamerre? Vagy pont odadobtuk az élelmet a bajszuk elé? Vagy ezek a csodacsalik tényleg ennyire elcsábítják őket, hogy egyből felpattannak a nagy „téli álmukból” és gyorsúszásban kutatni kezdik, honnan jön az illat, a finom CSL-felhő? Akármi is az igazság, azt hiszem, egy ilyen eset után nem beszélhetünk arról, hogy egyáltalán nem esznek a halak ilyen hideg időben. Legalábbis egy ilyen jellegű, mesterségesen kialakított tavon, ahol az intenzív telepítés révén ilyen nagy számban vannak jelen a különböző halfajok. Elképzelhető, hogy az ilyenkor igazán meginduló ragadozók mozgatják meg a vizet, egy pillanatnyi nyugtot sem hagyva a kisebb népségnek? De ugye ehhez energia kell, és ha a picik ezért esznek, akkor ott biztos megfordul egy-két ponty, mint ahogy a mi esetünkben is. Hallottunk késő novemberi amurfogásról is. Feltehetőleg a gyér növényzet miatt, hiszen mi más ehetett volna, ha muszáj volt zabálnia. November végén én meg tokot fogtam szamócás Hybriddel. Ki érti ezt?
Még a legnagyobb koponyáknak is fejtörést okoznak néha eme nagy kérdések, hát még nekünk. Mellesleg az is elég érdekes volt aznap, hogy miért csak hóesésben ettek. Ugyanis délután elállt a hó, és attól kezdve a halak is eltűntek. Egy pár óra múlva meg mi is. Nem bírtuk tovább a telet.
Ui.: Kívánok! Halszagban gazdag új évet minden sporinak! Halszagban szegény új évet minden rabsicnak!
Írta: Horváth Tibor (Ti13i)
Fotók: Molnár Gábor (GoldenGorilla); Horváth Tibor (Ti13i)
