Alias : Ti13i
Név : Horváth Tibor
E-mail : [e-mail]
Születési dátum : 1984-06-17
Lakhely : Budapest
Kedvenc horgászmódszerei : feeder, match, spicc
Kedvenc vízterületei : Balaton, Kis-Duna, kavicsbánya tavak, Pici "Mesetavak"
Legnagyobb halai : ponty 14,45 kg; dévér 2,4 kg; csuka 2,8 kg; fekete sügér 0,65 kg
Mióta horgászik : kb 1992-98; 2006 óta

Szerző írásai

Videóval

Meseteknők rejtelmei 4. rész - Nevis is meg nem is…

Horváth Tibor 2013-11-07 06:00:00
Megint csak úgy kezdődött a történet, hogy ültem valahol, valamikor egy messzi-messzi tájon karfás fotelemben tán, vagy épp nem abban, merengtem hosszú perceket, órákat, hogyan fogjak nagy halat?! Mivel az első részekben lebegtetett fincsi pálcákkal nem igazán vághattam a nagyobb halba a horgom, így hát valahonnan egy heavy felszerelést kellett szereznem. Akkoriban épp itt, az oldalon ugrott rá a figyelmem egy pályázatra, miszerint lehetőségem nyílna arra, hogy hozzájussak álmaim „nagyhalas” fegyveréhez. Első körben szükségem volt ugye egy nagyobb orsóra, éltem hát a lehetőséggel… megmutatom hát a 8 NEVIS egyikét :)…

Meseteknők rejtelmei 3. rész - Csobban-tó

Horváth Tibor 2013-10-25 07:00:00
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy meseszép kis tavacska ott is, ahol ugye még a kurta farkú malac sem túr… de ahol horgászkollégám és jó barátom szabad óráit, napjait legszívesebben tölti. Túl itthonról az első sarkunkon, túl a sövényen, de még a Váci úton is túl, „szépséges, de azért még van mit csiszolgatni rajta” Budapestünkön is túl, de még az első, matrica nélkül is járható 2-es út szakaszán is túl… Na! Nem ott… hanem még azon is túl, Vácon is túl… de még a nagy Dunánk kanyarjától innen, a Börzsöny lábánál, piciny Verőce nevű kis községünk mellett, terül el az a kis völgy, ami szeretően, meseszépen és eszméletlen friss levegővel fogja közre a következő villámpecánk helyszínét… a Csobban-tó meseteknőt!

Meseteknők rejtelmei 2. rész - Lightos dobás

Horváth Tibor 2013-10-19 07:00:00
Máris elértünk a második részhez. Akinek nem lett volna elég a betű az első részben, vagy aki kíváncsi a folytatásra, aki el akarna csípni egy két ötletet vagy biztosabb akar lenni a meglévőben, akinek bírja a gyomra a vidámpark-örömpecát, de nem látja tán a kiutat a kaják és szerelékek tengeréből, vagy aki utána akar járni, mert nem hiszi, vagy egyszerűen csak egy könnyed mosolyra vágyik…

Meseteknők rejtelmei 1. rész - Ananászos method

Horváth Tibor 2013-10-13 07:00:00
Azt hiszem, kicsit eltűntem a sorok között, kedves „lájkoló” sporttársak. Egy talán érdekes témával köszönök vissza. Biztos vagytok úgy, hogy pont arra nincs időtök, amire igazán szeretnétek, hogy legyen. Csak hát nem mindig cselekedhetünk úgy, ahogy kedvünk szottyan. Biztos mindenki volt úgy, hogy „De megállítanám most az időt!”… De ha mégis „sikerül néha”… azt azért jól használjuk ki… ;) Ha csak pár óránk van, akkor is induljunk el egy haldús vízre, nem bánjuk meg!

Az „i”-re a pontyot

Horváth Tibor 2013-04-11 07:00:00
Nem tudom, mi ütött belém. Jó, kicsit sejtem. Horgászlázban szenvedek már a halzuhatagos február óta. Jó lett volna felrakni az „i”-re a pontot, valami nagy aranyhasút illegetni-billegetni a matrac fölött. Alkalmasnak is tartottuk erre a műveletre az egyik kedvenc nagyhalas pályánkat, a Szavanna Horgásztavat. De hát ugye a horgászat nem mindig tejfel… Van, mikor sajnos nem jönnek össze a dolgok. Mikor ugye az ember tervez, és önhibáján kívül - vagy akár a miatt is - valami nem úgy sül el, ahogy kéne… meg aztán a kora tavasz még nem tavasz!

Alkonyattól… pirkadatig

Horváth Tibor 2013-03-10 07:00:00
Nahát, ezt már nem hagyhattam annyiban… Mindig a fejembe veszek dolgokat. Mindig előre lesakkozom az elmémben a pecáimat, ahogy ezt már írtam is jó párszor. Kitalálom a kaját, a technikát, a felszerelést, amit használni fogok majd, és azt, hogyan fogok pár darab hal helyett egy szák halat fogni… Igen ám, de arról még nem írtam, hogy minden tervem megvalósulása után vagy előtt, de még mielőtt „bit-papírra” tudnám vetni, valahol a Neten vagy a „sajtóban” leközlésre kerül valakinek egy, az én bevetésemre kísértetiesen hasonló élménybeszámolója. Érdekes. De szerintem ez csak azért van, mert, nem hülyeségek jutnak az eszembe, hisz más is épp úgy horgászik, mint én… Jó sok halat akar fogni… Na, hogyan is lehetne ezt még csűrni-csavarni?

Soha rosszabb évkezdést!

Horváth Tibor 2013-02-24 07:00:00
Felébredtem a hónapok óta tartó téli álmomból és elhatároztam, hogy menni kell „A Tóra”! Na, és az időjárás ezt lehetővé teszi? Az elhatározás pillanatában még nagyon távolinak tűnt a bevetés lehetősége, de nincs mese, hátha közelít a NAP! Készenlétbe helyeztem botkofferem, rendet raktam a szerelékeim között, beszereztem a legújabb halcsemegéket… és készen álltam egy igazán jó kis halas bevetésre!

Késő őszi pontyok

Horváth Tibor 2012-11-30 07:00:00
Barátommal, GoldenGorillával mindig megosztottam tapasztalataim. Mindemellett sikerült rávezetnem cimborámat arra az örökérvényű szabályra, hogy minél többet vannak horgaink a vízben, annál nagyobb az esélyünk a halfogásra… :)! Az alaptézist magáévá téve, igazán jó csapatot alkotva gyakran járjuk közösen a vizeket. Így volt ez ősz végén is, amikor egy gyors pecát terveztünk a Szavanna Horgásztavon.

Töltött kosárka

Horváth Tibor 2012-10-13 07:00:00
Egyik nap sikerült átfutnom kicsit a portált. Aznap épp Csabió horgásztársunk szerzeményét olvashattam, amiben egy úgynevezett töltős kosárral faggatta valamelyik horgászvizünket… Erről a technikáról szeretnék még egy pár soros ódát zengeni, vagyis arról, hogy miként töri meg a sikító fék azt a csendet, amit néha a forró napokon sajnos ki kell bírnia a horgásznak. Mikor a fülledt időben nincs az az agyontelepített horgászpocsolya, ami halat adna… mondhatnám, még akkor is esélyünk lehet álmaink halaira. Kapástalan órák elteltével fenekestül fel kell fordítani az addigi technikát. Valamit változtatni kell. Avagy… néha a bonyolultabb az egyszerűbb és nagyszerűbb?

Milyen? Puha…

Horváth Tibor 2012-05-13 07:00:00
Pár fejezetet ugorván, 1-2 kék videót és egyben Haldós anyagot, újdonságot átszörfözvén egy gondolat azért csak megvágja a közönség és egyben az én fejemet is… hogy mi is ez? Ennek, ha a fele igaz, már megéri a képeit… Minek? Hát a pecánknak… mert az úgyis megfizethetetlen élmény lehet… Na, hogy is van ez?

Nyitni kék!

Horváth Tibor 2012-03-09 07:00:00
Sokat gondolkoztam már életemben, hogy milyen szín az a nyitni kék? Töprengtem, töprengtem rajta, de igazából most jöttem rá. Mikor is madárénekre, „nyitni kék”-re kelve, kezünkben botzsákkal, Haldorádós csomaggal kiülünk a napsütötte vízpartra… Tudom, sokat láttátok e piciny vizet és sokan virultak már partján, de ez alkalommal szeretném megmutatni egy újabb arcát.

Ó, de jó lenne, ha egy tokkal több lenne!

Horváth Tibor 2011-04-14 07:00:00
Van, hogy nem érdekel a hideg. Van úgy, hogy az ember nem bírja peca nélkül. Van, mikor nem hagyja nyugodni egy dolog. Ki akar valamit próbálni, tetszik-e a kedvenceinek. Akkor és azonnal. Úgy lesz-e tényleg, amit előre a fejedben játszottál le, hogy tényleg jó, ha a tarkóját fogod át, ahol nem nyomod a hasát, és hogy miként forgatod majd, hogy kezeld le a száját, és mindezt az előre kitalált menüdnek és csalidnak köszönve. Minden ott töltött időt ki akarsz majd használni, és nem akarsz felesleges időt fecsérelni holmi felesleges kötögetéssel. Mindig azt mondom Gábor barátomnak is, nem mindegy, hogy a röpke bevetés alatt mennyi időt van víz alatt a horgunk.

A balatoni hekk…

Horváth Tibor 2010-10-10 07:00:00
Nem is olyan rég unalmamban a tévét bámulva, a lényeges és lényegtelen témák közt szelektálva egy érdekes címre kaptam fel álmosságtól le-lebukó fejemet. A cím valami olyasmiről szólt, amilyet az enyém sejtet. A riportban a megkérdezettek közül tízből kilencen azt hitték, hogy a hekket a mi kedvenc tengerünk vizéből halásszák, illetve horgásszák. És ha már sokan állítják ugyanazt, akkor az szinte legendává válik. Mi pedig amolyan Mythbuster-módra utánajártunk ennek a „mítosznak”.

Vissza a „bázisra”!

Horváth Tibor 2010-09-02 07:00:00
Felbuzdulva az előző eredményes túránk után úgy döntöttünk, megérdemli a „vidámparkok” eme kis gyöngyszeme az ismétlést. Tudtuk, éreztük, hallottuk, hogy élnek abban a vízben szebbnél szebb halak. Mikor legutóbb pakoltunk hazafelé a partján, már akkor elhatároztuk, hogy visszajövünk a nagypapákért, de álmomban sem gondoltam, hogy az így tervezgetett látogatást megelőzően ismét e víz partjára terel a sors, méghozzá nem akármilyen társasággal, hanem távoli rokonaimmal. A cél egyértelmű volt számomra: lehetőleg a nagyobbakat megtalálni és horogvégre csalni. Fejembe vettem, hogy szelektálom a nagytestű pontyokat.

Elfújta a szél…

Horváth Tibor 2010-05-16 12:00:00
Próbálkoztunk itt-ott-amott, de nem akart megindulni a szezonunk. Valahogy a zord időjárás mindig rányomta bélyegét horgászatainkra. Bárhová is mentünk, a viharos szél minden alkalommal megkeserítette a pecánkat. Csak azzal tudtuk nyugtatni magunkat, hogy a szél majd jó messzire elfújja a rossz időt és hozza a gatyarohasztó meleget. Így is lett… majdnem…

Hó-hó-hó horgászok

Horváth Tibor 2010-03-08 16:00:00
Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben… Fecskében szeretnénk már horgászni a Nagy Magyar Tengerben! Én nyári gyerek vagyok, nem bírom a hideget. De vannak, akik egész évben arra várnak, hogy végre tél legyen. Van, akinek a tél a rablószezont, a vakítóan világító hóban végzett pergetést jelenti. Van, aki egész télen csak a boardot fényesíti, minden pillanatban azt lesve az ablakon keresztül, mikor kezd már esni?

Nem Nagy Ponty

Horváth Tibor 2009-11-24 07:00:00
A nyári szabadságok, nyaralások után az ember késztetést érez egy kis halvadászatra. Mi is így voltunk Apummal. Igaz, hogy a vakációnk alatt is volt lehetőségünk egyszer-kétszer nagy „tengerünk”, majdnem mindig háborgó vizét faggatni, és talán a kisebb fehérhal népség és a horgunkról leforduló egy-egy pici potyka miatt kaptunk vérszemet arra, hogy pontyot fogjunk. Félre ne értsétek! Imádom kihúzkodni a kéttenyeres dévérkeszegeket a balatoni nádasból vagy a dunai sodrásból, csak hát fő a változatosság…

Készre keverve!

Horváth Tibor 2009-07-21 07:00:00
Emlékszem, mikor kisiskolásként minden nyáron a Balatonon nyaraltunk a családdal, hogy Apum és Nagypapám majdnem minden reggel nagyobbnál nagyobb halakkal tértek haza a hajnali bevetésekről. Néha engem is kivittek magukkal, így ragadt rám valami. Ámulva-bámulva néztem, ahogy Nagypapám a halaknak készítette az étket. Kekszet, száraz kenyeret és babapiskótát darált. Szedett egy pár maréknyi ribizlit, epret, cseresznyét, éppen ami érett és alkalmas volt arra, hogy megízesítse, megszínezze a morzsaszemeket. Ma már más a bevált szokás, és sokaknak még idejük sincs már sajnos ilyenekre. A horgászok kikötnek az egyik horgászboltban, odaállnak az etetőanyagos polc elé, és teljesen elbizonytalanodnak, melyik lehet az igazán nyerő összeállítás. Én is így tettem egy-két évig, amíg meg nem jelent…

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.