Sokat gondolkoztam már életemben, hogy milyen szín az a nyitni kék? Töprengtem, töprengtem rajta, de igazából most jöttem rá. Mikor is madárénekre, „nyitni kék”-re kelve, kezünkben botzsákkal, Haldorádós csomaggal kiülünk a napsütötte vízpartra… Tudom, sokat láttátok e piciny vizet és sokan virultak már partján, de ez alkalommal szeretném megmutatni egy újabb arcát.
Korán keltünk. Mindenképpen elsők akartunk lenni. Azok is lettünk. Köd simogatta még a horizontot és a mi bőrünket is. Fény alig tetszett át rajta, de nekünk annál jobban, hogy a sor legelején állhattunk várva a kapunyitást. Megkaptuk a pole position napijegyet és rallyzva indultunk a tervezett helyre, de gyorsan észre kellett vegyük, hogy nagyon sok a KITT-féle csodaautó manapság, és sajnos már pakolt kifelé valaki az áhított placcon. Ügyesen csinálta a srác, és büszkén be is vallotta, hogy a postán is így szokta a dolgokat intézni.
Csak kicsit húztuk fel magunkat és kettő-három hellyel arrébb ültünk. Nem izgattuk magunkat, hiszen tudtuk, hogy a mi menünknek úgysem tudnak ellenállni a vízben lakók, mindegy, hogy hova is táborozzunk le. A tóban - mint már írtam is - nagyon sok a lapát méretű dévér, a kilósnál nagyobb kárász, ezért ez alkalommal elsősorban azt terveztük, hogy egész nap a kezünkben lesz a bot, megállás nélkül húzkodjuk az apraját-nagyját. Ennek tükrében gondoltuk ki az étket is. Előző este bekevertem egy Nagy Ponty Pellet Packot, hogy kellően puha legyen a pecára. Kibontva a dobozt tényleg szembesülnöm kellett az egyszerűségével, jó illatával és a kimagasló minőségével. A kezdők kedvéért még használati útmutató is van a dobozon, úgyhogy én is a szerint cselekedtem, majd az etetőt egy lezárható dobozba raktam másnapig. A téli hónapokról megmaradt 1-1 kiló Pelletes Fekete és Nagy Ponty etetőanyag rostán fennmaradt nagy darabjait, pelletjeit (jó 3 maréknyi!) szintén megmaradt Vörös Démon hideg vízi aromával és némi vízzel öntöttem fel, majd ezt is egy jól záródó dobozba zártam.
Igen, eddig nagyon úgy fest a dolog, hogy pontyozni készültünk, no de reggel a parton láttunk hozzá az igazi munkálatoknak. Keszegesnek egyértelműen a Nagy Dévért választottuk. Két kilót vizeztünk fel és rostáltunk le. Került bele még egy fél zacsi lösz - mert imádják a felleget, amiben meg tudnak bújni -, továbbá színes angolmorzsát - hogy a napsugarakat élvező, feljebb úszó halakat is a fenékre csaljuk -, majd mehetett bele csonti és az előre elkészített Pellet Pack harmada. Külön bekevertünk egy kiló Nagy Ponty etetőt is, amibe beletettük az áztatott szemcséket is, hátha mégis pontyot akarnánk fogni.
A szerelékem is előző éjszaka készült, ugyanis előkét is kötöttem. Azon agyaltam, hogy hogyan tudnám az ilyenkor legfogósabb csalit, a csontit megemelni, kiegyensúlyozni egy lebegő pellet szemmel úgy, hogy minden a horog után lógjon. Az apróknak egy szokásos 2260B típusú Gamát kötöttem 14-es méretben, majd egy ilyen előkéből alakítottam ki a pontyos előkémet is. Ugyanis körülbelül délig a keszegek, kárászok voltak a főbb célhalaink. Nagyon szépen jöttek egymás után, mintha valami erős versenymezőnyben ültünk volna. El is fáradtunk hamar… az ülőképességen még van mit csiszolni.
No de mindezt megunva és az ötórányi teríték lefotózása után már égett a tenyerünk egy nagyobb harcosra. Szóval 14-es Spro Vision zsinórra kötöttem a pici horgot, hajszálelőkével a végén. majd fogtam egy 8-as szakáll nélküli pontyos horgot, és rákötöttem, hogy az egész a nagyobb horgom hajszálelőkéje legyen. A fülnél visszahajtottam és elkötöttem a damilt, mintha egy D-rig szereléket csinálnánk, majd 0,08 mm-es fonott zsinórt hurkoltam ugyanarra a fülre. A kötésekre ráhúztam egy pici szilikon csövet, és már cserélhető is volt. Tehát a végfülbe mehetett a Nagy Ponty pop-up maxi legkisebb méretben, a csontik pedig a kis horogra. Annyit raktam rá, amennyi csak ráfért, hogy az a horog még véletlenül se akadjon.
Sokszor voltunk ezen a helyszínen, kitapasztaltunk ezt-azt, de messze ezzel vagy ilyen típusú szerelékkel értük el a leggyorsabban az úgymond pontykapást. Nagyon nehéz szelektálni őket, de ha jó nagy csonticsokrot és egy nagyobb szem hordócskát fűzünk, akkor az már fél siker. A másik szereléken pedig valami új dolgot szerettünk volna kipróbálni. Hát persze, hogy a Nagy Ponty lebegő-oldódó pelleteket. Tehát az is a pop-up szellemében „köttetett”… de inkább nézzétek meg róla a képeket, itt azt az élményt szívesebben írom le, amit Gábor barátom okozott legújabb heavy kevlar botjával. Épp egy kisebb potykával birkóztunk a matracon, mikor elfüstölt az imént említett készsége. Én voltam hozzá közelebb, ezért mindenen keresztülgázolva beemeltem a tettesnek. Hamar észrevettem, hogy az új botnak igen szép az íve a hozzá méltó terhelés alatt. Vagyis karikába görbült egyből. Nyitnom is kellett a féket, majd átadtam Gábornak a stafétát. Nem volt egyszerű dolga, inkább a hal diktált. Kiúszott oldalra - még szerencse, hogy a megfelelőre. Át is kellett emelnem a táncoló pálcát egy facsemetén Gabinak, mert hát mégis egy fejjel magasabb vagyok, de utána már vehettem is az irányt a nagyméretű merítő felé. Pár perc huzavona után már pózoltak is a gép előtt…
Ennyi volt. Tűztünk haza.
Görbüljön!
Írta: Horváth Tibor (Ti13i)
Fotók: Molnár Gábor (GoldenGorilla); Horváth Tibor (Ti13i)
