Azt egész télen tudtam, hogy a tavaszi első pontyhorgászatom helyszíne a Verba tanya horgásztava lesz, de azt nem gondoltam volna, hogy egymás után két napot is ott fogok tölteni. Az időjárás szeszélyes volt - a meteorológusok is napról napra változtatták előrejelzéseiket -, a szolunáris naptár szerint rosszak voltak az esélyek, és megérkezéskor a helyiektől is lelombozó híreket kaptunk a pontyok étvágyáról. „Semmi baj”!, gondoltam, „Szabin vagyok, itt vagyok, legalább egyet úgyis kivarázsolok a vízből!”.
Magáról a horgasztóról nem szeretnék sokat írni - sok írás jelent már meg róla - talán csak annyit említek, hogy rendezett környezete és gazdag halállománya miatt mindig szívesen jövök ide, pláne ha nincs tömeg. Persze egy magántó nem adja vissza egy vadregényes természetes víz varázsát, és vallom, hogy egy ágas-bogas vad terepen halat fogni az igazi tudomány, én szeretem az ehhez hasonló tavakat is.
A horgászatot az etetőanyagok bekeverésével kezdtem. Az alapgondolatom egy édes keverék volt, hiszen eddigi horgászataim során a hidegebb vagy még felmelegedő vizekben ez hatásosabbnak bizonyult. Néha azonban előfordul, hogy nem működik a dolog, és semmire nincs kapás - ilyenkor egy-egy meglepő változtatás mindig kihúz a csávából. Az elszomorító előrejelzések miatt nem akartam kockáztatni, a biztonság kedvéért csináltam egy fűszeres-büdös-halas jellegű kaját is. A két anyagot felváltva használtam hol egyik, hol másik feederbotom etetőkosarába töltve. Az első bedobást követően talán fél óra telt el, és máris gazdára talált a csalitüskén felkínált lebegő pelletem. A büdös keverék vonzotta a csali közelébe. A fárasztás-merítés után megnyugodtam, máris sikerült a „varázslat”, egy szép tükörponty pihent a bölcsőben.
A nap további részében az édes keverékkel töltött szerelékeké volt a főszerep, sokkal gyakrabban produkált kapást, mint a másik. A fogott halak zömét kárászok adták, rendre megelőzték a pontyokat. Valamivel kisebb hányadban dévérkeszegek akadtak még horogra, de azért néha a nagyokból is sikerült fogni.
A délután folyamán a halak kapókedve fokozatosan csökkent. Az összepakolást most nem volt annyira nehéz elkezdeni, hiszen tudtuk, hamarosan jön a folytatás.
Hamar eljött a reggel, és mi újra a tavon voltunk, ám most egy másik helyre pakoltunk le. A délelőtt hasonlóan sikerült, mint az előző napon, ám a délután kapásai rohamosabban csökkentek. A két nap során nagyon sokféle csalit és csalikombinációt kipróbáltam, legfogósabbaknak a Haldorádó Fluo Lebegő Pellet ananászos változata és a fokhagymás SpéciCorn bizonyult. Az etetőanyag variációk közül a fogott halak darabszámát és összsúlyát is figyelembe véve az édes keverék nyert kb. 2/3-os többséggel, viszont a legnagyobb hal „különdíját” a másik nyerte. Érdemes lehet megemlíteni, hogy a két nap során a büdös-halas keveréket használva pontyokon kívül csak dévérkeszegeket sikerült fognom, ezzel ellentétben az édes keverék használata egyetlen keszeget sem eredményezett. A kétnapos szezonnyitó horgászatomat igazán elégedetten zártam, az előjelzések ellenére sikerült felülmúlni saját elvárásaimat.
Ráadás nap
Napokkal a két peca után adódott, hogy egy rövidebb időre újra a Verba tanya horgásztaván voltam. Az igazság az, hogy ide csak egész napos horgászatokra szoktam jönni és a rövidebb, esetleg pár órás pecákkal közelebbi helyeket veszek célba, de most kivételt tettem. A motivációt az adta, hogy mellettem már több tokhalat is fogtak az előző két horgászat alkalmával is, viszont én még soha nem fogtam, így már nagyon vágytam rá.
Mindent kigondoltam, de nem indult jól a nap. Egy óra sikertelenség után előkerült a másik feederbotom is és megkezdődött csaliarzenálom végigpróbálása. Még egy óra eltelt, mire az egyik csalikombináció bejött, és egy szép tükrössel pózolhattam a fényképezőgép előtt.
„Talán csak véletlen volt, de hamarosan kiderül”, gondoltam, és mindkét szerelékem végére felkerült a bevált csali. Hamarosan a másik bot jelzett kapást. A bevágás után a hal a víz fölé ugrott - egy lénai tokot akasztottam! Nagyon izgalmas fárasztás volt, mivel amint megláttam a tokot, azonnal arra gondoltam, vajon a szakáll nélküli horog meg fogja tartani… és ekkor - szinte törvényszerűen - a másik orsómról is elkezdte egy hal lehúzni a zsinórt. Voltam már nemegyszer hasonló helyzetben, de most nem kockáztattam, jól jött testvérem segítsége. A tokhal még kétszer ugrott, mire a part közelébe sikerült terelni.
A horgászat ezek után is mozgalmas volt, a pontyok nagyon beindultak, de hamar elszaladt az idő. Pakolni kellett, mert már vártak, de ismét elégedetten távoztam. Köszönöm!
Kerekesi Mihály (mrkmike)
Fotók: Kerekesi Zsolt
