Sokunknak igen kevés ideje jut a horgászatra, éppen ezért a nyár igazi felüdülés számunkra, amikor lehetőség adódik, hogy hódoljunk a hobbinknak. Számos intenzíven telepített víz várja a horgászokat, de a leghalasabb vizeken is kapás nélkül maradhatunk, ha a halak finnyásan esznek. Ilyen esetben hajlamosak vagyunk feladni és csöndben tűrni a haltalanságot. Azonban az igazi horgász nem nyugszik és minden helyzetből a maximumot próbálja kihozni. A jó halakért bizony meg kell küzdeni!
A vizsgáimat letudva úgy döntöttem, hogy horgászként a vízparton pihenem ki egy hosszú hónap fáradalmait. Az első nyári horgászatom helyszínéül a Baja határában fekvő Warali-tavat választottam. Enyhe aggodalommal érkeztem a vízpartra, ugyanis a hőmérő kora hajnalban mindössze 6 Celsius-fokot mutatott. Nyitásra kiérkezve megnyugodva tapasztaltam, hogy a hideg éjszaka során a tó lakói nem lustálkodtak, a víztükröt milliónyi buborék törte meg a felkelő nap fényében. A helyválasztást nem kapkodtam el. Közel tíz percig figyeltem a vizet friss túrásokat, fordulásokat keresve. Végül a kifolyónál fürdő pontyok a tó végébe csábítottak.
Talán a matchbotos módszer eredményesebb lett volna, mégis a feederezés mellett döntöttem. Az egyik bot a Daiwa Aqualite Pellet Feedere, a másik a 390 centiméteres Heavy Feeder. A lágyabb Pellet Feederre Preston PXR Match 4000 orsó, a keményebbre pedig Banax 1300-as pergető orsót tettem. A szerelék szempontjából nem akartam sokat bonyolítani: a 0,255 mm-es Trabbucco főzsinórra mindkét esetben egy 20 grammos hagyományos csúszó etetőkosarat tettem, amit egy 10-es méretű forgóval ütköztettem meg. A 20-as rövid előkére 4-es méretű Maruto 9354-es horog került. Mire kész lettem a szereléssel, addigra a helyben vásárolt etetőanyag szemcséi is kellően átnedvesedtek. A keveréket csupán egy doboz csemegekukoricával dobtam fel. Alapozó etetésként 10 gombócot lőttem az általam legígéretesebbnek vélt helyre.
Az állandó forgások, túrások miatt nagy bizodalommal dobtam a szerelékeket az etetésre, de mindhiába, a mozgások azonnal abbamaradtak. Közel két órát vallattam a helyet, variáltam a csalikkal, azonban sehogy sem tudtam kapást kicsikarni. Feladni kényszerültem a helyet, újra helykeresésbe kezdtem. A tavon előrébb telepedtem le, ahol 60-70 méterre biztató túrások jelezték, hogy a pontyok étvágyuknál vannak. Az etetést ebben az esetben elhagytam, attól tartottam, hogy a sűrűn záporozó gombócoktól megijedhetnek a halak - ez okozhatta a halak eltűnését a korábbi helyemen.
Mindkét bot spicce gyakori ringatózással jelezte, hogy a pontyok a kosárból majszolnak, de a felcsalizott horog továbbra is érintetlen maradt. A csalikat egyfolytában váltogattam, próbáltam pelleteket fűzve, többféle ízesített kukoricát, gilisztát, csontkukacot, azonban mindhiába. Már egy órája ültem az új helyemen, amikor a hungarocell golyóval könnyített csemegekukoricás horgot egy szép pikkelyes ponty vette fel.
A ponty visszaengedése után mindkét botra a nyerő csali került. Csupán arra kellett ügyelnem, hogy a hungarocell golyó ne emelje el a fenékről a horgot, ugyanis a csemegekukorica csak akkor működött, ha a fenéken feküdt. Egyre gyakoribbak lettek a kapások, sorra fogtam a kisebb, méret körüli tükrösöket. Mindkét feederbot legmegnyerőbb tulajdonsága, hogy rendkívül könnyűek - a Pellet Feeder mindössze 260 gramm -, így az apróbb halak fárasztása is nagy élmény jelent.
Már kezdtem elkeseredni, hogy a Pellet Feederrel nem sikerült jobb halat fognom, amikor görbítős kapásra akasztva erős ellenállást éreztem. Igazi élmény volt a lágyabb, nyélből hajló akciójú bottal kifárasztani a nap legnagyobb pontyát, amit 2,55 kilogrammosnak mutatott a digitális mérleg.
A gyenge kezdés ellenére igencsak sikeres horgászatot tudhattam magam mögött. Délre tizennégy pontyot sikerült megfognom, továbbá több rontott kapásom és vesztett halam is volt. Ez azért figyelemreméltó, mert az összes pontyot az utolsó két órában fogtam. Ha nem eszmélek rá időben, hogy helyváltoztatás nélkül eredménytelenül végződhet a horgászat, és ha nem variáltam volna a csalikat, akkor nagy valószínűséggel csak negatív élményekkel tértem volna haza a horgászatból. Ha a hal nem adja jelét ott-tartózkodásának, akkor ne legyünk restek új helyet keresni! Emellett persze nem árt többféle csalit is magunkkal vinni, legyen az giliszta, különféle kukoricák, vagy akár a legmodernebb horogpelletek. Nem tudhatjuk, hogy az adott napon melyik hozza meg a várt sikert.
Kókai László
