Március első hétvégéjén horgászni indultunk barátommal. A víz két napja még a jég fogságában volt, hiszen itt, a Bakonyban mindig tovább tart és jóval keményebb is a tél. Ez a terület nagyon felkeltette az érdeklődésünket, mivel itt ki tudtuk pihenni a hosszú tél depressziós hangulatát. Ha érdekel, mit sikerült fognunk, akkor görgess lejjebb!
Reggel 8-kor már a vízparton voltunk, sajnos a napocska elkésett, helyettesíteni a ború és a pára jött. A szokásos jegyváltás és a kipakolási ceremónia után következhetett az etetőanyagok bekeverése, illetve átkeverése. A mai napon 2 keveréket terveztünk bevetni, az egyik a Fagyos Ponty etetőanyag Fagyos Ponty CSL aromával leöntve, a másik pedig a Junior Carp Citromos Vanília, feltuningolva Carp Academy Kukorica tejjel, csemegekukoricával, pellet mixszel és Mézes Pálinka CSL aromával.
Az etetésre e keverékeket Spomb segítségével és csúzlival jutattuk be, illetve minden dobásnál az etetőkosárral.
Az alapozást elvégeztük, nagy szeretettel vártuk a halakat. Sok halugrást láttunk az etetés körül, viszont tudtuk, hogy az előző jégmentes napon sikerült kifogni az első halat a tavon. Ránk várt a feladat, hogy megfogjuk a tó idei második és a többi halát. Reméltük, hogy ebben a frontos időben is lépre lehet őket csalni. A horogra nagyon sok újdonság is felkerült, de a kapások elmaradtak - bizony, valamit nem jól csinálunk. Próbáltunk simán a csontit és variálva, de semmi. A barátom a kosárba a Carp Junior etetőt töltötte, míg csalinak egy szem Nagy Ponty kukoricát tűzött csontival kombinálva - ez a csali a tavalyi év favoritja volt időjárástól függetlenül. Meg is történt a csoda, meggörbült a Spro Proton feeder spicce, sőt a hal még az orsó nyeletőfékjét is megciripeltette. Barátom alig hitte el, én pedig „muzsikaként” hallgattam a fék ciripelését!
Meg kell mondani, hogy a hal erősen küzdött, és nagyon örültünk, mikor a merítőbe került. Hatalmas pacsit adtunk egymásnak, szinte még most is fáj, ha rá gondolok, de ennyit megért! :)
A hal a fotózási, mérlegelési és sebfertőtlenítési szertartás után visszakerült éltető elemébe!
Az öröm után sem tétlenkedtünk, egy nagyon keveset etettünk: pár szem házi etetőbojli, etetőanyag, csemegekukorica, csonti.
A kapás után mindegyik horogra az említett csalivariációt tettük… de semmi. Jöhetett a kombinálás. Addig-addig variáltam, míg az egyik változat végre megtetszett a halacskának. Az a bevágás utáni pillanat, mikor érzed, hogy rúg egyet a hal, az UTÁNOZHATATLAN! A Shakespeare Mach 1 feederbot kiválóan dolgozott, öröm volt vele a fárasztás - ez volt az első bevetése, most próbálhattam ki a karácsonyra kapott botot! Ez a potyesz egy szem csontira és egy szem Mézes Pálinka puha pontypelletre csábult el, amit előzetesen belemártottunk Mézes Pálinka CSL aromába, az etetőkeverék pedig az előzőleg ismertetett Fagyos Ponty volt. Ez a hal is keményen küzdött, nagy örömömre még a féket is megkerregtette. Ezzel a fogással tavalyi babonámat is sikerült megcáfolni, miszerint új felszerelésnél (bot, orsó) betlizek, így emiatt is hatalmas volt a hangulat! A gyönyörű tükrös a merítőbe került, ismét fájdalmas pacsi következett, de ezt már megszoktuk (ha barátommal együtt horgászunk, akkor ez a szokás)! :)
A következő érdekes helyzet akkor adódott, mikor barátom éppen horgot kötött, én meg szóltam hozzá, mire a felkötött horgot belehúzta a fülébe, mint valami fülbevalót! Nevettünk az eseten, és bár fájt neki, megörökítettem az új „divatirányzatot”. Ki tudja? Nyáron lehet, ez lesz a horgászdivat: Owner 50339-et a fülbe! A horog itt is jól akadt, a halaknál meg végképp! (Ez a horog nálam a favorit, mivel könnyen felmegy rá a puha pontypellet, erős és a halakban is jól akad, nemcsak fülben!)
Közben eleredt az eső, ezért ernyő alá húzódva vártuk a halakat, de már nem kaptak. Elkezdtünk összepakolni és közben értékeltük a horgászatot, ami az év első próbálkozása volt. Az eredménnyel elégedett voltunk, a tógazda is megdicsért minket és persze a kitartásunkat. Az újdonságokat pedig más vizeken is tesztelni fogjuk, remélhetőleg nagy sikerrel.
A nagy meglepetés akkor ért, mikor kiértem a kerékpártárolóhoz és megláttam a kerékpárom hátsó kerekét! Teljesen lapos, valószínűleg a kifele úton kaptam el valamit, ami a horgászat alatt lassan leeresztette! Így hát gyalogolhattam, 4 km-t kellett megtennem, míg hazaértem a szakadó esőben. Bőrig áztam, de a halakért azért megérte ez a csöppnyi szenvedés. :)
Írták, fotózták: Szakács Krisztián (krinya97), Varga Milán