A hideg hónapok és az egyre hűlő víz, nem tartoznak a horgászok legkedveltebb időszakai közé, de a legelszántabbaknak ekkor horgászni "kell" menni. Így vagyok ezzel én is és a jónak ígérkező lehetőségeket nem hagyom ki, főleg, ha az pontyfogással kecsegtet!
A helyválasztásnál olyan helyet kerestünk barátommal, ami kellőképpen védett, ha fúj a szél, így a tó hosszú oldalának egy stéges állása mellett döntöttünk. Nekem ez részben gondot jelentett, mert csak leszúrós ágasokat hoztam. Nem volt mit tenni, rögtönözni kellett. A stégen találtam egy lyukat, amibe az egyik ágast raktam, abba meg a fűrészfogas feederbot-tartót. Mivel nagyon lötyögött, egy kést szúrtam mellé, ezzel teljesen stabillá tettem. A botok nyelét egy vödörre támasztottam úgy, hogy a belső bot alá egy etetőanyagos zacskót tettem a szinteltolás érdekében.
A csaliról, etetőanyagról is írnék egy pár sort. A hideg vízre tekintettel édes csalikban gondolkodtam, amik közül pellet formában a Nagy Ponty és a Mézes Pálinka volt nálam. Etetőanyagnak a Vad Pontyot kevertem be, és mint utólag kiderült, nagyon jól döntöttem, de ne szaladjunk ennyire előre!
Még csak 8 óra volt, amikor vízbe került az első bot végszereléke. Nem kellett túl sokáig várnom a kapásra, 9 óra előtt már egy szép, 3-4 kilós tövesnek örülhettem
Mérleget sajnos nem hoztam magammal, amit a következő halnál már meg is bántam. Füstölős kapásra (egyébként szinte mind az volt) vágtam be, és egy pillanatra megállt a kezemben a bot. Ekkor már sejtettem, hogy termetes az ellenfél, mégis könnyen jött a stég közelébe, de csak nem akarta megmutatni magát jó 5 perces fárasztás után sem. Amikor megláttam a hosszúkás tőpontyot, nagyon örültem, hogy ilyen szép nagy halat sikerült fognom ebben az időben és ilyen gyorsan.
Ezen a ponton biztos voltam benne, megérte eljönnöm akkor is, ha nem fogok több halat. Bíztam benne azért, hogy foghatok még, hiszen csak 9 óra volt.
Ezek után egy kisebb szünet következett. Egészen 11 óráig nem történt semmi, már-már kezdtem feladni amikor…
… újra meggörbült a feederbot spicce, végre egy újabb fárasztás vehette kezdetét, én pedig egy újabb halnak örülhettem. Megint egy kisebb, de ezúttal tükrös példány volt a tettes, aminek szintén a Nagy Ponty ízlett meg.
A halak nagy része a Nagy Pontyot részesítette előnyben. A 8 mm-es oldódó pelleteket kivétel nélkül egy szivaccsal lebegtettem meg rövid, 10-12 centis horogelőkén, amelyen 6-os méretű Gamakatsu 2260B horog volt. A kosár egy hagyományos gubancgátlós változat volt 30 grammos súlyban.
Újabb 20 perc elteltével az előző ponty tesóját fogtam ki
A képek alapján úgy tűnhet, mintha nagyon jó idő lett volna - ez részben így volt, mert felhő egy szál sem volt és a nap is szépen sütött -, mégsem nagyon akaródzott levenni a sapkámat.
Éppen az ebédet fogyasztottam délben, amikor újra kapás volt: éreztem, hogy ez a hal sem egy óriás, de nagyon jó volt ismét a bot után nyúlni. Szintén kis ponty a Nagy Pontyra, de most pikkelyes változatban.
Úgy éreztem, megrohamoznak a halak… újabb kapás a másik boton, még visszadobni sem volt időm, elhúzta a másikat is, és bár ezt az előzőeknél már nagyobbnak éreztem, e hal erejét is szépen felőrölte a bot.
Még csak dél volt, de már hat pontyot ejtettem átmeneti rabságba, miközben bojlis barátom „csak” hármat fogott. Az etetésemről még nem ejtettem szót, nem véletlenül, mivel helyhez kötött etetést nem is hoztam létre. Abszolút kereső horgászatot folytattam, ami szerintem teljesen jól sikerült. Az időjárás is egyre szebb lett, így nem mentünk haza, bár egy háromórás üresjárat következett. Semmi nem történt, bármit tettem fel, bárhova dobtam. Kicsivel három óra után pakolás közben érkezett meg a nap utolsó és egyetlen hala, ami a mézes-pálinkás oldódó pelletet választotta.
Egyre inkább kezdett lehűlni a levegő, a nap is lemenőben volt. Élménydús horgásznap után boldogan ültem autóba és mondtam, hogy „Köszönöm, Napsugár-tó!” - és köszönöm mindenkinek, aki végigolvasta.
Írta: Becz Ádám (Adiii)
Fotók: Rezső, Iphone 4
