Egy kedves barátom egyik nap megkérdezte, nem megyek-e el velük a Széki-tóra. A válaszom természetesen igen volt. Nagy izgalom követte a megelőző, felkészüléssel töltött napokat. Utánajártam, miket szeretnek a halak, mi az, amivel könnyedén horogra tudom őket csábítani. Több dolog is felkerült a listámra, de a költségek csökkentése végett kicsit át kellett gondolni, mit veszek. A nagy napon, mikor indultunk, én nem nagyon aludtam, de nem is volt gond. A reggeli csomagellenőrzés után indultunk. A tó megpillantásakor rögtön áhítatba kerültem és csak azon járt a fejem, hogy mekkora és mennyi halat tudok fogni. Ha érdekel, hogy sikerült-e valamit fogni, akkor ne tétovázz, kattints!
Az első meglepetés már a bevezetőben olvasható volt, miszerint én is el tudok jutni a Széki-tóra! A többi meglepetést a cikk során fogom bemutatni. Az etetőanyagot nem akartam túlbonyolítani, Mindössze 1 kg FermentX-et akartam kibontani, de vizes kézzel nem ment, az olló nem volt a kezem közelében, így a másik újdonságra, a Vad Szilvára került a sor. Ezt a keveréket itt használtam először, kíváncsi voltam, mit tud. A feeder bevetésekor a horog hajszálelőkéjére 1 szem Haldorádó Vad Ponty és 2 szem Haldorádó Nagy Ponty Kukorica tuning került techno pufival lebegtetve. A bedobás után apró pöcögtetések voltak, de az ismerőseim azt mondták, hogy ez itt szokványos, még ne vágjak be. Nem sokkal utána megéheztem, és úgy tűnt, hogy a halak is, mert a spicc határozott görbülése és a nyeletőfék zenélő ciripelése végre bevágásra adott okot. Bevágás után éreztem, ez a nagyobbakból lesz! 10 perc elteltével sikerült megpillantanom, egy gyönyörű tükrössel küzdöttem. Közben mosoly mászott az arcomra, barátom mondta is: „Az örömödön látszik, hogy mennyire szereted te ezt a sportot”. A hal súlya 6 kg volt.
Közben a másik társam is fogott egy halat, ráadásul amurt. Megkérdeztem, hogy mivel, mire azt mondta, frissen erjesztett kukoricával. Kértem tőle egy szemet, mivel én amurt még nem fogtam. Az egyik Nagy Ponty kukoricát kicseréltem erre, és visszadobtam a szereléket. Várakozásom meghozta az eredményt, „valaki” egyre jobban kezdte rángatni a spiccet. Azonnal bevágtam! Éreztem, hogy jön felém, ezért azonnal ellenőriztem a fék beállítását, hátha amur lesz és hirtelen kitör. Gondolatmenetem követte a hal is, és a következő pillanatban kitört. A bot és az orsó sikeresen lereagálta, és sikerült megmeríteni életem első amurját. Az öröm hatalmas volt, alig hittem el, hogy ezt én fogtam!
Ez a ceremónia hatalmas önbizalmat adott, hisz itt is ért meglepetés, megfogtam első amurom. A következő bedobás megint halat eredményezett, pedig most nem arra a helyre dobtam ahova eddig, hogy a vendéglátóim is meghorgászhassák azt, így én csak 20 méterre horgásztam. Itt is mozgott a spicc folyamatosan: ismét hal volt a horgon, bár most csak egy kisebb, de én örültem neki is.
Megint a szokásos visszadobás következett, ami rendben is volt egy ideig, csakhogy a dobás után vettem észre, hogy a végszerelékem egy faágat megkerülve érkezett a vízbe. Visszatekertem, nagy nehezen áthúztam a fán is a Pellet Feeder kosarat a horoggal. Jól van, ilyennek is kell lennie, gondoltam, egyébként a szél is megnehezítette a dolgom, mert óvatosan kellett dobnom miatta. A következőt nem hibáztam el, sikeresen bevetettem a szereléket a vízbe. Miután visszadobtam, nem sokat kellett várnom, ismét kapásom volt, de most csak egy kisebb ponty volt a tettes. A súlya mindössze 2,6 kg volt.
Miután visszaengedtem, már igen megéheztem, így a szerelék behajítása után falatozni kezdtem, de nemcsak én, hanem egy titokzatos szilva- és kukoricaevő élőlény is. A sikeres bevágás után ült a horog, a hal pedig jött a part felé. Bizony, ez megint egy amur, az öröm ismét hatalmas, hisz nem elég, hogy első amuromat megfogom, rögtön a második is a horgomon küzd! Ő is harcias volt, de nem jelentett problémát.
Közben a szendvicsem teljesen kiszáradt, mivel „sikerült” a napon hagynom a küzdelem idejére… ez van! Mindegy, a halért megérte! Újra étkezni kezdtem, de megint nem hagytak a halak: most egy erős, húzós kapásom volt, ismét egy piercingre váró hal került a horogra egy ponty személyében.
Mivel a ponty nem húzta el a fárasztási időt, szendvicsem most nem száradt ki, nyugodtan lakmározhattam tovább. Mikor az utolsó falatot is bekaptam, megint egy erősen rángató kapásom volt. Gondoltam, hogy amur… és jól gondoltam. Nem volt egy küzdős alkat, de élveztem az a kis küzdeni akarását is.
Egy kisebb holtidő következett, itt teszteltem különböző csalikat, hátha… de nem. Ekkor vendéglátóim megunták a tétlenséget és kértek egy kis Vad Szilva etetőt, hogy hátha nekik is lesz valami. Hogy lett-e? Igen, lett! Miután bedobták egy-egy szereléküket, szinte egy időben begörbült a spiccük. Ők is fogtak így halat, mindketten pontyot. Ezután nem volt kétséges, hogy ők is az én keverékemet használják további halak reményében. Segítettem nekik szákolni, az egyikükről kép is készült.
Mikor visszaengedték őket, visszadobtam az eddig bevált kombinációval, ami ismét halat adott.
Közben barátom mondja, hogy neki mennyire nincs kapása, de abban a pillanatban, mikor kimondta, már karikában is volt a bot, sőt a bevágás pillanatában már a földön volt. Bevágva viszont nem érzett semmit a horgon… Eközben én is fogtam halat, de volt olyan is, ami elment, mert behúzta az akadóba, és onnan nem sikerült kifordítanom. A végére még volt egy kis dévér kapásom is, azt értékesítettem is, és mintha egy kapitális egyed lenne, a pontymatracra fektettük.
Sajnos a mai 12 órás horgászatra szentelt idő elment, de nagyon örömteli eseményekkel. 6 ponty, ez egyik 6 kg-os, 4 amur és egy dévérkeszeg. A halőrrel történt beszélgetésnél kiderült, szinte csak azon az oldalon fogtak aznap halat, de akkor sem sokat - engem kivéve. Nekem ez a peca nagyon összejött, szerintem az etetőanyag miatt sikeredhet így.
Írta: Szakács Krisztián
Fotózta: Kaufmann Domonkos
