„A tettes mindig visszatér a tett színhelyére”… ez nagyon sok filmben elhangzik, és esetemben igazságalapja is van. A különbség annyi, hogy nem tettes vagyok, hanem horgásznak vallom magam. A kora tavaszi próbálkozás után éreztem, hogy ebben a vízben több lehetőség rejlik, és valami ott vár rám. Hogy mi történt a meglepetésekkel teli napon? Megtudjátok, ha megtekintitek cikkemet.
Mint azt már említettem, horgászatom helyéül újra a bárándi Haltanyát választottam. Hogy miért? Ennek több oka van. Hihetetlen az a vendéglátás és kedvesség, ahogyan fogadják az embereket. Talán azért is, mert ez egy kicsi falu, és sokan mondják, hogy kis falu - nagy szeretet! De „csak” ennyiért nem látogatná ennyi horgász ezt a tavat. Különlegessége, hogy kis mérete ellenére hatalmas méretű halak találhatóak benne, amik főleg békés halak. Pontyból és amurból is található benne sok 10 kg feletti példány.
A horgászatot május 10-re, egy keddi napra terveztem. Szerettem volna hétvégén menni, de akkor valószínűleg nem fértünk volna el, mert rengetegen szoktak lenni, illetve vasárnap került megrendezésre a Gold Penn kupa 2. fordulója, amiről sajnos lemaradtam.
Hétfőn egyeztettem Kovács Attila tógazdával, aki azt mondta, hogy a versenyen - a rossz idő ellenére - egy 7 kg-os ponty is a horogra akadt. Ezen felbátorodva készültem neki a következő napnak, nagy reményeket is fűztem a horgászathoz.
Hamar eljött a másnap, és már hét órakor a tónál voltunk.
Összeállítottuk a felszerelést, átkevertük az előző este elkészített etetőanyagot, ami 2 kg Pelletes Feketéből és egyéni recept alapján készített erjesztett kukoricából állt (ez most debütált, nagy reményeket fűztem hozzá). Ehhez még hozzájött egy fél flakon Tenger Kincse Aroma Tuning, illetve egy kevés csonti. Az erjesztett kukoricám receptjét egy későbbi írásomban szeretném veletek majd megosztani, amikorra már remélhetőleg sok halhoz hozzásegített minket.
Miután minden kész volt, elvégeztem az alapozó etetést. 15 gombócot juttattam be kiakasztott zsinórklipsz segítségével a szemközti nádfal elé.
Mivel az etetőanyagom egyértelműen a büdös ízvonalat képviselte, a csalikat is ennek megfelelően választottam ki.
Az egyik botom végszerelékére 4 szem hajszálelőkére felfűzött Tenger Kincse kukorica került, míg a másikra ugyancsak 4 szem, de Kék Villám ízesítésű kukoricát és egy lebegőszivacsot tettem.
Nem sokat váratott magára az első kapás, egy termetesebb dévér személyében meg is volt az első halunk. Épphogy csak megszákoltuk, már jött a következő kapás és a következő dévérkeszeg. Kezdetnek nem is volt rossz, reméltük, hogy hamarosan a pontyok is megjelennek. De egyelőre nem jöttek, mert újabb két dévér jelentkezett, de az egyikőjük termetesebb volt társainál, és mivel kíváncsiak voltunk súlyára, le is mértük: 1,24 kg volt. Ekkora dévért még sosem fogtam!
Úgy gondoltam, csalit váltok. A büdös ízvonalnál maradtam, de ideje volt bevetni a pelleteket. A hajszálelőkére két darab Red Tuning Kék Villám fantázianévre hallgató pelletet fűztem fel. A Kék Villám név nagyon találó, mert három perc sem telt el, máris egyértelmű, erőteljes, botgörbítő kapást hozott. Bevágás után éreztem, hogy jó erőben van az ellenfél, ám egy kis küzdelem után a partra segítettük.
A Kék Villám nagyon gyorsan bizonyított, ezért mindkét végszerelékre ez került. Úgy látszott, kezdenek megindulni a halak, viszont a szél is elkezdett erőteljesebbé válni, ami a kapásokat nagyban befolyásolta. Körülbelül félórát vészeltünk át kapás nélkül, aztán egy hatalmas erejű húzás majdnem lerántotta a bottartó állványról az egyik botot. Édesapám időben észlelte és bevágott. Már a bot ívén is látszott, illetve a fék hangján is hallatszott, hogy ez bizony nem lesz kicsi.
Körülbelül tíz perces fárasztás után tudtuk végre megszákolni.
Az örömünk leírhatatlan volt. A szép hal egy gyors fotó és a mérlegelés után visszanyerte szabadságát.
Úgy láttuk, hogy a csali és az etetés bevált. Rossz hír volt azonban, hogy a szél újra feltámadt, majd orkán erejűvé vált. Hatalmas hullámok keletkeztek, amik sajnos a kapásokat negatívan befolyásolták. Időközben kipróbáltunk más csalikat is: hajszálelőkére került egy darab Halibut Tuning Gyümölcs Varázs, illetve két darab Red Tuning Nagy Ponty pellet is. A Nagy Pontyra hamar megérkezett a kapás.
Most már megfogtuk a nap egyetlen kárászát is. Nem nagysága miatt volt különleges, hanem amiatt, hogy mekkora csalit vett fel. Sokáig nem tudtam elhinni, hogy mire volt képes.
A csalin nem változtattunk, remélve, hogy ez csak egy félreértés volt. Kevés idő után következett az újabb meglepetés: ezúttal a Gyümölcs Varázsra érkezett varázslatos kapás, de annak okozója sem ponty volt.
A dévérkeszeg után megint egy kapástalan időszak következett, de egy kis barátunk folyamatos látogatónk volt: verébcsőre a kukoricánkra, illetve az etetőanyagba kevert csontira fájt a csőre… szerencsére a csalik nemcsak neki, hanem a halaknak is ízlettek!
Kissé csendesedett a szél, és már jött is a kapás, ami szintén egyértelmű, borgörbítős volt. Ezek a halak nagyon jó erőben vannak, úgy harcolnak, mint folyóvízi társaik, ezért élményben nincs hiány.
Mondanom sem kéne, többi társához hasonlóan ez a hal is visszanyerte szabadságát. A szereléket helyére visszadobva épp csak letettem a botot, a másikon már kapás volt, de nem akármilyen! Húzta, rángatta, majdnem leesett a bot az állványról. Bevágás után reméltem, hogy újra egy nagyobb pontyot sikerült akasztani, de tévedtem.
Sikerült megfogni a nap legkisebb pontyát, ami egyben a búcsúhal is volt. Nyugodtan kijelenthetem, hogy egy sikeres horgászatot tudhattunk magunk mögött. Úgy vélem, hogy ez a sikeresség egy relatív dolog. Nem akkor sikeres egy horgász, ha „mindig, minden körülmények között” temérdek halat fog. Persze, ez lenne a legjobb. A körülmények nagyon sok dolgot befolyásolnak. Az időjárás sem fogadott a kegyeibe minket a mai napon, és rajtunk kívül viszonylag sokan voltak kint a parton, ám közülük senki nem tudott hasonló teljesítményt felmutatni. A sikert a Haldorádós termékeknek és a frissen debütáló erjesztett kukoricámnak köszönhettem!
Nagyon hamar eltelt ez a nap sajnos, de remélem, hogy sok hasonló vár még rám ebben az évben. Összességében sikerült horogra csalni 5 db dévért, 4 db pontyot és egy mohó kárászt is. Biztos vagyok benne, hogy ha jobb időt fogtunk volna ki, akkor még több halat sikerült volna fognunk, de abban is biztos vagyok, hogy nem ez volt az utolsó horgászatom a Haltanyán!
Ifj. Ferenczi Lajos (ferenczi90)
