Kedvesemet és rajta keresztül engem ért a „szerencse”, hogy kezemben tarthassam életem eddigi legfinomabb pálcáját! Karácsonyi ajándéknak ki tudna ennél tökéletesebbet elképzelni? Már negyedszerre szedem szét s rakom össze, de még mindig nem hiszem el, hogy ez velem történik, és azt sem, hogy ilyen könnyű!
Majdnem két hónapot kellett várnom, hogy kipróbálhassam végre és tesztelés alá kerüljön a pálca, mert mikor jó idő volt, akkor vizsgáim voltak, mikor ráértem volna, akkor meg befagyott…
A kiszemelt napon természetesen nem fogadott kegyeibe az időjárás, ezzel jelezve talán, hogy lenne fontosabb dolgom is. De mi lehetne fontosabb egy horgászatnál? Szeles, esős, napsütéses idő fogadott. Mindenből egy kicsi.
A tesztelésre választott víz nem arról híres, hogy lökdösnék egymást a halak kifelé a vízből. Nincs agyontelepítve, de nincs is tele szétszabdalt szájú pontyokkal. A tó partja folyamatosan karbantartott, rendezett, a tulajok kedvesek és segítőkészek. Február eleje van, nem számítok nagy haldömpingre, kettő-három pontyocskával bőven beérem, csak lássam már hajlani az új pálcát!
Nem terveztem túlbonyolítani a pecát. Egy kilogramm Fagyos Ponty, egy doboz fokhagymás és egy doboz epres gumikukorica. Kíváncsiságból bedobtam még egy fokhagymás pelletet is. Egy bot, egy bottartó, egy method kosár.
Tapasztalatból tudom, hogy az itteni pontyok szeretnek a part mellett őrjáratozni és a szigetek körül úszkálni, legyen szó bármilyen időjárásról vagy évszakról. Az útvonaluk szinte mindig ugyanaz. Most is ezt az útvonalat, pontosabban egy csomópontot keresek, és ennek tökéletesen megfelel a három sziget által létrehozott „kereszteződés”.
Az etetőanyagot már otthon bekevertem és áttörtem. Tömören úgy tudnám ezt az etetőanyagot jellemezni, hogy: „Ez a keverék egyszerűen nagyszerű!”. Nem volt más hátra, csak a töltés és csalizás. Csalitüskére egy szem fokhagymás SpéciCorn került, amiről kiderült, hogy a nap csalija lesz. (Később hiába cseréltem epresre és vártam türelmesen, dobtam többször vele, de nem sikerült kapást kicsikarnom, úgyhogy maradt a fokhagyma!)
Meglepően könnyedén sikerült megdobni a kiszemelt távolságot. Sokkal „nyálkásabb” botra számítottam. Könnyedén röpült a 30 g-os kis method kosár a kiszemelt helyre. Stopper indít!
Hat percet kellett várni! Egy kis tükrös tisztelt meg elsőnek. Kis pöccintéssel jelentkezett. Leheletvékony akadással, de sikeresen kísértem partra.
A későbbiekben sem voltak a kapások agresszívak, és az akadásuk (egyet kivéve) mind vékonyra sikeredett. De a bot kompenzált mindent. Minden mozdulatot, fejrázást érezni lehetett vele. Lágyságából adódóan a halak sem küzdöttek olyan agresszivitással, mint egy keményebb boton.
A horgászatra szánt négy óra hamar elröpült számomra. Összesen 7 db pontyot, 3 keszeget és egy kárászt sikerült horogra csalnom.
100%-ban meg vagyok elégedve mindennel! Etetőanyaggal, csalival és természetesen a bottal! Gyors, könnyű, hihetetlenül rugalmas! A fék egyszer sem szólalt meg, pedig vékonyan voltam szerelve (igaz, nem kapitális egyedekről volt szó). Biztosan nem fog sokat árválkodni a szerelés a szekrényemben!
Eme rövid cikken keresztül szeretném megköszönni Döme Gábornak a karácsonyi ajándékom.
Varga István Attila (stevewarga)
