Vannak olyan napok, mikor nem vágyik másra az ember, mint a csendre és arra, hogy hódolhasson annak, amit szeret. Vannak, akik verset írnak, vannak, akik fociznak. Én horgászom. A munkám miatt a természetbe való kijárás olyan, mintha pszichológushoz járnék, mivel horgászat közben össze tudom szedni gondolataimat, a fölösleges stresszt és indulatokat pedig kiűzhetem magamból…
A várt nap hamar elérkezett. Kivételesen nem három napra mentem horgászni, hanem csak pár órácskára. A garázsból végre elővehettem a feederbotomat, mivel amatőr szinten szoktam hódolni a finomszerelékes horgászatnak is. Gyors pakolás és ellenőrzés, hogy mit kell vennem, miből mennyi van. Miután végeztem a rovanccsal, lementem a kedvenc horgászboltomba vásárolni. El kell mondanom, hogy ilyenkor úgy viselkedek, mint szőke nő a plázában. Mindent meg akarok venni. Ezért inkább gyors vásárlást csinálok, és előre kidolgozott tervvel érkezem. A boltban, mikor mondtam, hogy a kedvenc tavamra, a Miháldi-tóra megyek, közölték velem, hogy „beállt” a tó, nemigen hallani arról, hogy fogtak volna mostanában pontyot. Én erre legyintettem egyet, s közöltem, hogy akkor fogok keszeget, meg kárászt, egy a lényeg, kint lehetek. A boltban Haldorádó Vörös Démon Pellet Packot vettem, mivel régebben sok szép potykát csalogatott a horog közelébe, továbbá pár apróság vásárlása után hazasiettem, mivel sok dolgom volt még.
Hazaérve nagy izgalommal bontottam ki a Packot. Ilyenkor akaratom ellenére dugom az orrom a dobozba, mivel nagyon odavagyok a Vörös Démon Pellet Packért. Nagy izgalommal kevertem be e csalogatóanyagot, aminek a feleségem nem nagyon örült, de ilyenkor én már nem látok, nem hallok. A Pellet Packhoz adtam egy kis Haldorádó CSL hideg vízi aromát, mivel én azt vettem észre, hogy a csalogató hatás így erőteljesebb, legalábbis a Miháldi-tavon nagyon kedvelik a halak (szerintem ez víztől függ). Továbbá már pár napja eléggé visszaesett a hőmérséklet, és eléggé változékony volt az idő, front követett frontot, ami a halakat is megviseli, nemcsak a horgászt.
A bekeverés után hermetikusan lezártam a dobozt, amibe a Vörös Démon került. Gyors horogkötés és a szerelékes doboz összepakolása következett. Terveim szerint csak minimális felszerelést akartam kivinni, ezért komoly fejtörés közepette elcsomagoltam a másnapi felszerelésemet. Továbbá a hajszálelőkéket előre felcsaliztam - csalinak a Haldorádó Vörös Démon Hybrid pelletet használtam -, így legalább kint nemigen kell fűzögetni.
Éjszaka, mikor lefeküdtem, már a horgászaton jártak a gondolataim, kíváncsi voltam, hogy mennyit felejtettem a finomszerelékes horgászatból.
Hamar eljött a reggel, már korán értem jött a jó barátom és egyben csapat társam, Tamás. A felszerelés hamar a kocsiba került. Kissé szokatlan volt, mivel Tamással általában bojlizunk, és három-négy napra való felszerelést szoktunk begyömöszölni a kocsiba. Most volt hely bőven, furcsa is volt, hogy kiérkezéskor kb. öt perc alatt kipakoltunk, s nagyon hamar elkezdhettünk horgászni. Én a szokásos helyemre, a tóban lévő kicsi szigettel szemben pakoltam le, ahol utoljára feederrel 8 hónapja horgásztam. Reménykedtem, hogy a mai napot is sikeresen zárhatom, mivel a Haldorádó Pellet Pack Vörös Démon itt eddig mindig a csalihoz húzta a halat, akármilyen idő volt.
A csalik kiválasztásán nem kellett sokat gondolkodnom, a Haldorádó Vörös Démon pelletet, illetve a hozzá való pordipet használtam. Kipakoláskor szembesültem azzal, hogy a Vörös Démon Dipet otthon hagytam. Még szerencse, hogy a táskámban bent volt a Haldorádó Vörös Démon Dip Tuning.
Az etetésre 4 gombóc bekevert Vörös Démont lőttem az etetőcsúzlival, majd végre bevethettem a 360-as Daiwa Aqualite Heavy feedert. S jöhetett az, ami a számomra a legjobb a horgászatban: a csönd és a pihenés. Ilyenkor sok mindenen elgondolkozom, és elmerengek azon, hogy milyen csodás a természet, milyen sok színben pompázik így, nyár elején. Szinte érezni lehet az erőt, ami ilyenkor az erdőből és az erdő mellett található kicsiny tisztásból árad… és a szúnyogokat is, amikhez nem tudok hozzászokni.
A merengést hirtelen szakította félbe egy rántás a spiccen. Ilyenkor a szívem gyorsabban ver, s nagy izgalom fog el. Bevágásnál már érezhető volt, hogy ponty van a horgon, ami mozgása alapján igencsak egészségesnek tűnt.
Erőteljes fárasztás kezdődött, mivel érezhető volt, hogy a horgon egy szép ponty ficánkol. A hal folyamatosan szökni próbált, de a feederbotom állta a kirohanásokat és szinte magától fárasztotta a halat. Be kell vallanom, furcsa volt a feederrel való fárasztás, elszoktam a tőle. A potyka kb. 3 perc után a szákba került.
","e","k"]
Csalizáskor nagyon örültem annak, hogy nem kellett sokat vesződni, mivel a horgaim már fel voltak csalizva előre. 10 perc se telt el miután a szereléket újra bevetettem, ismételten görbült a botom spicce. Fárasztás közben csak mosolyogtam magamban azon, hogy a Vörös Démon most is a pontyok kedvence.
Kb. 2 perces fárasztás következett, és megjegyeztem közben Tamásnak, hogy „még hogy beállt a tó?!”… Mikor kiértünk pár idősebb horgásszal beszélgettünk, akik közölték velünk, hogy „beállt” a tó, nem eszik a hal. Ugyanezt a horgászboltban is mondták. De nem úgy tűnik, hogy ez igaz - csak jó csali kell, amit a halak szeretnek!
Hamar szákba bele került a potyka, ahol már kezes bárányként viselkedett. Ekkor láttam, hogy a kifogott ponty az idei telepítésből való. Furcsa is volt megszákolni, mivel nagy halakhoz szoktam, de be kell vallanom őszintén, a kisebb pontyokat ugyanolyan izgalommal fárasztom és szákolom, mint a tíz kilósokat.
Az idő telt, s mi egyre több pontyot, illetve kárászt és keszeget fogtunk. A „démonikus” hatás magáért beszélt. Unatkozni nemigen volt időm, mivel a vízben a halak mintha felébredtek volna. A Vörös Démon Hybrid Pelletre mint a mágnes a vasra, tapadtak a halak.
A peca során bebizonyosodott, hogy ha a horgász komoly izgalmakra vágyik, akkor érdemes minőségi csalit vásárolni. Nagyon jó döntés volt a Haldorádó Vörös Démont választani. Íze és illata véleményem szerint a halakat szinte mindig táplálkozásra készteti. De ez csak az én meglátásom. Minden tónak megvan a favorit csalija.
A horgászat során sok szép pontyot, keszeget és kárászt fogtam. A pontyokból vegyesen, mivel a friss telepítésből is sikerült fognom párat. Hamar eljött az óra, mikor összepakoltunk és elindultunk haza. Aznap jólesett feederezni kicsit, s az a pár óra, amit a tavon töltöttünk, sok élményt adott nekem, ahogy az az érzés is, hogy a város zajától távol lehettem és végre horgászhattam.
Élményekben dús volt a feederezéssel töltött nap. Remélem, mielőbb kijutok újból horgászni. Bízom benne, hogy írásommal sikerült élményeim egy részét átadni mindenkinek, aki elolvasta. Üzenem horgásztársaimnak, hogy óvják a természetet, óvják az állatvilágot és vizeinket, mivel egyre kevesebb az olyan terület, ahova leülhet az ember, s szinte testközelből láthatja, érezheti a természet szívdobbanását. Mindenkinek sikerekben gazdag horgászatot kívánok!
Írta: Hokmann Ferenc
Képek: Tóth Tamás
