Valahányszor kilátogatunk egy vízpartra, akarva-akaratlanul is szembetaláljuk magunkat egy-egy megoldandó szituációval. Kevés olyan alkalom adódik, amikor a körülmények teljes mértékben optimálisak lennének ahhoz, hogy pikkelyes barátaink horogvégre kerüljenek. A légynyomás-változástól kezdve az iszapos tavak okozta nehézségeken át a víz hőmérsékletéig valamennyi nagyban befolyásolja a horgászat sikerességét. Nem is beszélve arról, amikor először látogatunk el egy adott vízterületre, amelyet még nem sikerült kellően kiismernünk, vagy nem tudtunk kielégítő mennyiségű információt szerezni róla. Ezek a változók a kitartásunkat teszik próbára. Bosszantóak, de egy-egy jól átgondolt stratégia és a logikus gondolkodás sok tapasztalattal ajándékozhat meg minket.
Évközben is, de főleg tavasszal szívesen keresem fel egyesületi vizek partjait. Valakinek nem ér fel egy kapitális ponty megfogásával járó öröm egy néhány kilós példány megfogásával, de a hosszúra nyúlt, hideg időszak után a kisebbek is meg tudják melengetni az ember szívét. Horogra kerülésükre nagyobb esély van, hiszen még mohók és „tapasztalatlanok”. Ez egy vérbeli horgász számára nagy előny. Nagy ponty, kis ponty ide-oda, előfordul itt is, hogy egy nem várt helyzetben megoldást kell találni. Én is így jártam, amikor egy élménydús peca reményében ellátogattam Pogányba, amely lakóhelyemtől, Harkánytól mindössze 20 percre található.
Horgászatomat nagycsütörtökre időzítettem. Szokásomhoz híven már előző este bepakoltam és korán elindultam. Útközben ámultam a Tenkes mögött felkelő Nap fényein. Április közepén kissé szokatlan a csípős hideg. A későbbiekben még jó ideig nem a horgászszékemben, hanem egy közvetlen napsütötte helyen melegíttettem a hátamat.
Jártam már többször itt, így volt rá alkalmam, hogy némiképp kitapasztaljam a helyi sajátosságokat. Nekem a fűszeres-halas, valamint a nyári időszakban a tejsavas jellegű etetőanyagok váltak be igazán. Nem szeretek mindent egy lapra feltenni, így most is több típussal próbálkoztam, ami a csalogatóanyagokat illeti. A repertoár alapját egy doboz 4S pellet tavaszi változat, egy csomag Fluo Energy Chilis Tintahal és egy csomag Ready Method Édes Keksz alkotta. Kellő figyelmet fordítottam az átrostálásra, főleg a finomabb szemcséjű anyag esetében.
Stratégiám kiinduló eleme volt, hogy egyik botomra method, míg a másikra gubancgátló csővel ellátott végszereléket készítettem. Mindkét orsóm dobjára 0,20 mm átmérőjű Super Sensitive zsinórt csévéltem, arra pedig Team Feeder Tapered Line monofil dobóelőkét kötöttem. Egyre több helyen tiltják a fonott zsinórok használatát, így előszeretettel alkalmazom e monofil előtétzsinórokat.
Apró, Guru QM1-es 12-es horoggal ellátott előkéket kötöttem fel és a kisebb method csalikkal kezdtem a horgászatot. A bedobástól számított 10 percen belül jellegzetes, „rángató” spiccmozgás engedett arra következtetni, hogy ki lesz a delikvens. Egy szép ezüstkárász lett a nap első hala. Az első 2 óra úgy telt el, hogy megállás nélkül fogtam őket. Változtatásra volt szükség ahhoz, hogy némiképp vagy teljesen kikerüljem őket, de az etetőanyag jellegétől, a kisméretű csali ízétől függetlenül csak jöttek és jöttek.
Megtapasztaltam már hasonlót, így szerencsére nem volt új keletű a dolog. Több apró változtatás lehetősége is lapult a tarsolyomban. Alapvetően két megközelítésből szoktam kiindulni. Az első, hogy a feltűnő, rikító csalik a mohó, apró testű halakat mágnesként vonzzák. Az öreg, kitanult pontyok horgászatánál vált számomra fontossá ez a változtatás, akik már felismerik és a veszéllyel kötik össze a színeket és a csalinak tűnő formákat. Egy sokkal kézenfekvőbb kiindulás, ha azt vesszük alapul, hogy a két halfaj mekkora szájmérettel és – ami ugyanolyan fontos –, mekkora szívóerővel rendelkezik. Az első lépés ilyenkor szinte kínálja magát, nagyobb horgot és csalit kell használni. Meg is léptem ezt, de a 6-os horog, valamint a 16 mm átmérőjű pellet csak a kárászok egyedsúlyát növelte.
Horgász Nobel-díj járna annak, aki feltalálná az abszolút halfaj-specifikus csalogatóanyagot. Az aromákkal, csalikkal történő variálgatás nem hozott érdemi javulást. A gubancgátlós etetőkosárral ellátott szerelék is ugyan úgy adta a kárászokat. Mohó egy halfaj, az biztos. Hideg vízben is jóval aktívabb. A süllyedő csalira váltás szintúgy csődöt mondott. Új horogelőkét kötöttem, amelyen a hajszálelőke hosszabb volt a megszokottnál. A horogra még szilikon csövet sem tettem. Reméltem, hogy a mozgó horog szárának külső fele a hal száján kívülre esik, ha az nem kellően nagy. Rizikós és merész lépésnek véltem, de megkockáztattam. A hajszálelőkét lényegesen hosszabbra hagytam, hogy a horogszárára tekerésével tudjam állítani a megfelelő hosszt. Mivel két etetőanyag réteg közé helyeztem a horgot, úgy gondoltam, nem tud véletlenül sem letekeredni róla, amíg a fenékre ér.
Mindkét botomra egy-egy előkét készítettem a fentebb leírt változtatásokkal. A csali kb. 3-4 cm-re helyezkedett el a horogtól. Úgy gondoltam, minden részletnek jelentősége lehet, így süllyedő és wafter csaliváltozatokkal is próbálkoztam. Mindkettő a legnagyobb, 16 mm-es volt. Bedobtam és vártam a csodát. Már az jó jel volt, hogy kapásig nem sikerült eljutni a megszokott időn belül. Érdeklődés ugyan úgy mutatkozott, hiszen nem egy beleúszást tapasztaltam. Amikor már azon kezdtem töprengeni, hogy nincs-e túl messze a csali a horogtól, egy határozott húzást érzékeltem. Végre ponty! A sok változtatás után végre sikerült kivarázsolni egyet. Nagyon örültem neki.
A módosított stratégia meghozta a várt eredményt. A délutáni órákban szinte kizárólag pontyot sikerült fogni. Az édes ananász Legend Pellettel indítottam a délutánt. Fogós volt, így más csalit nem próbáltam. Minden egyes bedobás után kb. 30 percen belül jelentkezett a következő hal. Ha aromát is nyomtam a töltőszerszámba, ez az idő némiképp csökkent. A gubancgátlós kosarat lecseréltem egy method kosárra. A későbbiekben ez mutatkozott fogósabb szereléknek.
A süllyedő csalik hamarabb elkeltek, mint a kikönnyített változatok. Ezek szerint, ami ezúttal döntő volt, az a csali-horog távolság.
A nap konklúziója, hogy nincs teljesen két egyforma horgászat és a körülmények sem ugyanazok. Mindig van egy olyan szegmens, amelyen változtatni kell. Hátra is lehetne dőlni a székben, de akkor ne a tavakban élő halakat hibáztassuk. Mindenki a maga sikerének kovácsa! Magamnak is egy pozitív és építő visszajelzés volt a nap. Kitartással és az apró részletekig történő változtatásokkal sikerült szelektálni a kárászok közül a pontyokat. A tudatos horgászat fél siker, úgy gondolom.
Írta: Horváth Ádám (adam5811)
Fotók: Horváth Ádám
