A januári hónap nem volt kegyes velünk, horgászokkal, gyakran havazott és repkedtek a mínuszok nemcsak éjszaka, de sokszor nappal is. Szívfájdító érzés volt látni a hideg, kihalt tájat és a befagyott tavakat. Hol van még a tavasz, a nyár, mikor gondtalanul tölthetünk napokat a természet lágy ölén anélkül, hogy törődnünk kéne a zord időjárási körülményekkel? De aztán hamar eljött a február, és valami csoda folytán a hőmérséklet elkezdett emelkedni, szép napfényes délutánok aranyozták be napjainkat. Az előrejelzés még mínuszokat mutatott éjjelre, de nappal már 10-12 fok is előfordult, így a legtöbb tó itt, északon is hamar kiolvadt. Alig vártam a hétvégét, hogy megkezdjem a szezont szeretett vizemen, a tatai Derítő-tavon.
Korán keltem. Meleg azért nem volt, a hőmérő épphogy nem mutatott mínuszt, és az ablakon kinézve láttam, hogy ezen a napon a viharos szél is hű társam lesz. Szívmelengető érzés volt megérkezni a tópartra botokkal az ember kezében, a jó pár horgászat nélküli hét után valamiféle különös láz veszi kezdetét, ami egész éven át tart. Az ember csak azt várja, hogy mikor lesz a következő, mikor tud eljutni egy újabb tó vagy folyó partjára, bízik benne, hogy az időjárás is kegyes lesz, és legalább a fagyok elkerülik már ezt a tavaszhoz közelítő időszakot.
Ahogy megérkeztem, kisétáltam a tó közepéig befutó nagy stégre, hogy szememmel végigpásztázzam a kiolvadt tavat, és úgy döntöttem, ott is maradok, nem megyek a magas partra, inkább kimegyek egészen a stég végébe, mert onnan gyakorlatilag jobbra, balra, előre bármerre el tudok dobni. Nagyon nem volt horgász rajtam kívül errefelé, úgyhogy kényelmesen elfértem, enyém volt az egész stég, ahonnan egy jó kis keresőhorgászatot tudtam végezni a nap folyamán.
Úgy gondoltam, nem fogok egy pontba dobálni, nem végzek etetést sem semmilyen formában. Úgy gondolom, ilyenkor még nem táplálkoznak intenzíven a halak, ezért csak keresőhorgászatot erőltetem, végigpásztázom az előttem elterülő hatalmas területet. Nem volt szándékom egy pontba gyűjteni őket, inkább próbáltam megkeresni, melyik területen tartózkodnak. Dobok egyet, és ha nem jön kapás tíz perc, negyedóra múlva, újratöltöm a kosarat és a szerelék mehet ismét a vízbe. Nagy segítségemre voltak a távoli dobásban a Master Carp botok, köztük az új szerzemény, a Mater Carp LC. Velük még a viharos szembeszélben is elképesztő távolságokra tudtam juttatni végszerelékem.
Ezen a tavon muszáj kompromisszumot kötni zsinór tekintetében. Egy ilyen akadós, kemény pályának (lásd „Látkép előre/jobbra”!) nem lehet nekimenni egy vékony - 18-as, 20-as - zsinórral, mert a legtöbb fárasztás során itt a hal könnyen megtalálja az akadót, és sokszor érezni, hogy a zsinórunk a víz alatti faágakon, bokrokon súrolódik. Ugyanakkor mindenképpen szeretnénk nagyot dobni, de a fonott dobóelőtét is problémát jelente, csak belevágná magát az ágakba. Ezért most a 25-ös Pellet Line zsinórra esett a választásom, ezt csévéltem a Spro Super Long Cast távdobó orsóim dobjaira minden előtét nélkül. Ez már elég vastag ahhoz, hogy bírja a távoli dobásokat és ellenálljon a víz alatti faágaknak, bokroknak, de azért ez még nem egy brutális vastag zsinór, szépen pereg a dobról, és ami a fontos, elég messzire is.
Nem volt célom kapitális példányok megfogása, hiszen így, még a tél végén nagy öröm bármilyen hallal találkozni pár perc erejéig. Viszont célhalam mindenképpen a ponty volt. Csalinak a már legendás hírű kedvencemet, a Fokhagymás Spécit választottam, mindössze két szemet fűztem a hajszálelőkére a képen látható módon. Nem akartam nagyobb méretű csalikat, pelleteket használni, bíztam benne, hogy a kisebb falatokat bátrabban felveszik barátaink. Horognak a Gamakatsu A1 Team Feeder Strong Carp 6-ost választottam - szerintem pont megfelel így a két spécihez -, viszont a csalit a horogtól szépen elengedtem, bíztam benne, hogy így elkerülhetem a kárászok kapását (szép számmal vannak a tóban), és szerencsére így is lett. A két szem gumikukorica csak annyira emeli meg ezt a horgot, hogy a hegye még a fenéken támaszkodik, így nagyon könnyen felszippantható kis falat a halak számára.
A főzsinórra fűztem egy gumiütközőt, rá egy 35 g-os Pellet Feeder kosarat, egy gumigolyót, aztán jöhetett a forgó. Hajszálelőkének a Nevis Technology zsinórját használtam 20-as méretben, mert azért szép számmal élnek nagyobb halak is ebben a vízben, és nem árt egy kicsit erősebb zsinór a horoghoz sem.
Alapozó etetést nem végeztem sehol, tehát a kosárba mindenképpen egy ízbombát akartam tenni, és fontos szempont volt, hogy nagy felhőt képezzen a vízben, így a keresőhorgászatnál is már messziről észrevegyék a vízben lakó barátaink. Arra is törekedtem, hogy nagy szemcsék ne legyenek benne. Még nem táplálkoznak a halak intenzíven, ha meglelik a szerelékem, akkor fontos, hogy az egyetlen darabos falat a csali legyen, a többi csak figyelemfelkeltésre szolgál. Kétzacskónyi Ördögűző etetőanyagot vittem magammal, azonban a keverék nedvesítését nem a tó vizével és nem az általam sokat használt házi pálinkával (sajnos ez már fogyóban van) oldottam meg, hanem egy spéci turmixot készítettem előre otthon és ezt vittem magammal egy üvegben. A keveréket a következőképp készítettem el: Két marék natúr kukoricapelyhet porrá őröltem a turmixgépben, majd hozzáadtam 4-5 nagy gerezd fokhagymát, egy egész üveg natúr Gold Corn Creamet, aztán három kanál tejport, egy kis Ördögűző aromát, majd a turmix tetejéig felöntöttem tejjel, aztán az egészet szép homogén állagúra daráltam. Állaga egy hígabb gyümölcsturmixéra hajazott. Még a viharos szél által felzavart vizet is szépen fehérre festette. Reméltem, a hatás nem marad el, és sikerül pár szép pontyot ideiglenesen(!) szákba terelni a nap folyamán. Ideiglenesen! Ez nagyon fontos, lehet bármekkora a hal, én abszolút a C&R híve vagyok! Ha fogok egy kisebb halat, akkor csak az jár a fejemben, hogy a későbbiekben milyen szép hal lesz belőle, nagyon sajnálnám megenni. Hiszek benne, hogy a horgászat Magyarországon egy igazi sporttá növi ki magát, és az emberek nagy része nem azért megy majd a vízpartra - főleg a vadvizeken -, hogy utána egy nagyot lakmározhasson a kifogott halakból, vagy ezt legalábbis mértékletes formában teszi! Nagyon fontos a halakkal való kíméletes bánásmód, ezt nem részletezem, mindenki tudja, miről van szó, legyen akár egy másfél vagy egy tizenöt kilós ponty, hal.
A horgászatot rövid pakolás után gyorsan megkezdtem. Sajnos a viharos szél nagyon megnehezítette a dolgomat, mindent le kellett súlyozni, mert ami egy kicsit is könnyebb volt, azt a szél elemi erővel bevágta a stégről a tóba. Sajnos ezt a pontymatracom és a kabátom bánta, ők is tóban végezték később, szerencsére a barátaim kihozták nekem az ő matracukat, így nem volt nagy gond, de aki stégre megy ekkora szélben, az vigyázzon a dolgaira, mert könnyen úgy jár, mint én! Hatalmas szerencse ért, alig 2-3 percet kellett várni bedobás után az első kapásra, máris görbült a Long Cast spicce! A hal jó erőben volt, éreztem, hogy valószínűleg ponty lesz, és az is lett! Megérkezett az év első hala egy szép, hibátlan kis ponty személyében. Nem volt hatalmas, de nagyon örültem neki így, a tél vége felé.
Nem vártam sokat, ha nem volt negyedóráig kapás, új helyre dobtam. Nagyon jól telt a délelőtt, szinte minden második dobásra kapás érkezett, a felturbózott Ördögűző és a SpéciCorn megtette hatását. Egészen délig szépen érkeztek a kisebb tövesek, nem unatkoztam, nem volt időm fázni sem, bár a déli nap sugarai is adtak már egy kis meleget.
Dél körül volt egy pici szünet, így tudtam enni pár falatot és a parton lévő kis faházakat kémleltem, olyan szépek és színesek voltak, akár egy kis skandináv halászfalu. Arra gondoltam, milyen jó lenne itt egy nyarat eltölteni csendben, nyugalomban, átadva magam a horgászat szépségeinek.
Aztán egy óra körül ismét beindult az élet, sorra tudtam szákolni kis pikkelyes és anélküli barátaimat, nem unatkoztam továbbra sem. Izgalmas horgászat kerekedett ebből a napból, nagyon nem bántam meg, hogy ellátogattam ide.
A horgászatot reggel kilenc körül kezdtem, egészen délután három óráig folytattam. Az eltöltött hat óra alatt összesen 20 darab szép - bár kisebb - pontyot sikerült fognom, kiszűrve a kárászokat, amik nagyon aktívak még ilyen időben is. Sajnos két leakadásom volt, de ez a 20 megszákolt halnál már szerintem eltörpül. Nagyon jól működött a kigondolt etetőanyag, a Spéci mindig hozza a formáját! Köszönet a Haldorádónak érte! Nem volt ritka, hogy mindkét botomon kapás volt, a végén is dupla görbítés történt. Nagyon elégedett és boldog vagyok, hogy így, tél végén ilyen pörgős, remek horgászatban lehetett részem. Bár a halak nem voltak hatalmasak, nem is a nagyhal-fogás volt most a cél, a kisebb pontyok nagyon széppé tették ezt a kora februári napomat. Alig várom, hogy visszatérjek, akkor már a magas parról fogom keresni őket! Görbüljön és C&R!
Írta: Bakos Márk
Fotók: Karcsai Izabella
