Imádom a nagyhalas, feederbotos horgászatokat. Az összes módszer közül talán ez áll hozzám a legközelebb. Ám e módszer, az esetek döntő többségében nem gyors, pörgős horgászattal kecsegtet, hisz a nagytestű halakat „ki kell ülni”, legyen szó bármilyen vízterületről. Most egy olyan horgászatra szeretnélek benneteket invitálni, ahol nem az óriásokat üldözöm, hanem sokkal inkább a feederbotos horgászat adta előnyöket kihasználva igyekszem minél több halat szákba terelni az átlagosnál finomabb felszereléssel. Hogy miképp működik ez a gyakorlatban, és hogy ezzel a technikával horogra csalható-e, egy-két nagyobb testű hal is? Hamarosan kiderül!
Az ősz az egyik legjobb időszak a horgászatra, ez nem kérdés. A nappali órák ilyenkor már végre nem a kánikuláról szólnak, ám általában még nincs dermesztő hideg sem. Ez éppúgy kedvez nekünk, horgászoknak, mint pikkelyes barátainknak. Egyik kedvenc halunk, a ponty ilyenkor táplálkozik a legintenzívebben, sőt ebben az időszakban olyan kapitális példányok is a horogra akadnak, amik egész évben rejtőzködnek. Szeptember első felében egy új, számomra még ismeretlen helyszín felé vettem az irányt, ami az Izsáki Horgász- és Pihenőpark volt. E Horgászpark részletes bemutatásával nem szaporítom soraimat, az „Izsáki Horgász- és Pihenőpark” című cikkből mindent megtudhattok erről a helyről. Az ide érkező horgászok nyolc különböző tó közül választhatnak. Az én horgászatom helyszíne a Nagy-tó volt.
A helyszín ismeretlen volt, ám a céljaim és az elvárásaim egyértelműek: Egy pörgős horgászatot szerettem volna csinálni az átlagosnál finomabb felszereléssel. Sok halat szerettem volna a nap végére a szákba terelni, amik között vélhetően egy-két darabosabb potyesz is a tiszteletét teszi majd. Ez az elméleti része a dolognak, amivel könnyen kiegyeztem volna a nap végén, ám vegyük sorba, mire is van szükség, ahhoz, hogy ez a gyakorlatban is működjön. Először is egy nagy adag szerencsére, ami sosem árt, ha horgászni indul az ember, pláne, ha ez egy ismeretlen tavon történik. A pörgős horgászat érdekében egy már sokszor bizonyított etetőanyag keverékkel készültem. Ez egy gyorsan és látványosan oldódó, magas beltartalmú, minőségi hallisztes kaja, amit rendkívül egyszerű elkészíteni. Íme, a hozzávalók:
- 1 kg Pelletes Fekete
- 800 g Top Method Feeder Maximum Green
A Pelletes Fekete etetőanyagból a nagyméretű (piros és fekete) pellet szemeket eltávolítottam, majd először szárazon kevertem össze a két etetőanyagot. Ezután többszöri nedvesítés és áttörés után megkaptam azt a tökéletes állagot, ami garantáltan felkelti a halak érdeklődését
A szemfülesekben már biztos felmerült a kérdés, hogy a Pelletes Fekete etetőanyag helyett miért nem használtam inkább annak a finomszemcsés, kifejezetten a method technikához kifejlesztett változatát, a Fluo Energy Fekete Erő etetőanyagot, hisz, ha ezt választom, akkor nem kellett volna vesződnöm azzal, hogy eltávolítsam a nagyobb, darabosabb falatokat a keverékből. Erre a kérdésre a válasz egyszerű: a Pelletes Fekete egy rendkívül komplex keverék, rengeteg értékes összetevője van, amik közül a nagyméretű pellet szemeket távolítottam el, a többi kisebb, darabosabb falat benne maradt. Így a finom szemcseméretű Maximum Green etetőanyagot egy közepesen durva szemcsézetű kajával keverve sokkal tartalmasabb keveréket kaptam, illetve könnyebben is kezelhető volt, mint ha két „por” finomságú összetevőt alkalmaztam volna.
Az Izsáki Horgász- és Pihenőpark egyik taván sem kell igazán nagyokat dobni, így a felszerelést érdemes lefinomítani annak érdekében, hogy a fárasztások még az átlag méretű halakkal is nagy élményt nyújtsanak. Két csúcskategóriás Spro feederbotot választottam erre a célra. Az egyik egy Spro Team Feeder Super Sensitive 390L, míg a másik egy Spro Royal Carp Feeder 3,90H feederbot volt. A Royal Carp feederek nem kimondottan a finom pontyhorgászat eszközei, ám a 2 unciás (lágy) spiccel szerelve tökéletesek erre a feladatra is.
Minden esetben használok „dobóelőke” zsinórt, akkor is, ha nem kell távolra dobni. Ilyen esetben ez sokkal inkább egy „előtét” zsinór szerepét tölti be. Erre azért van szükség, hogy a szerelék utolsó méterei ellenállóbb legyen a különböző külső tényezőkkel szemben (kagylók, akadók stb.), illetve a fárasztás legkritikusabb pillanataiban is kellő erőtartalékot biztosít. Nem utolsósorban pedig azért előnyöz alkalmazni, mert a monofil zsinór nem viseli jól a sűrű bedobásokat akkor sem, ha a csak 30-50 méteres távokról van szó.
Egy borongós, őszi idő volt, ami remek egy jó horgászathoz. A hajnali harmat még fel sem tudott száradni, amikor az első „gombócok” már a vízbe csobbantak. Egy reggeltől estig tartó horgászat nem túl sok időt biztosít arra, hogy egy új helyszínt kiismerjen az ember, ám egy-két pozitív élmény és emlék begyűjtésére pont elegendő.
Az ilyen típusú vizeken, ha mindent a halak éppen aktuális ízlése szerint sikerült csinálni, gyorsan reagálnak a bevetett finomságokra. Mondjuk, ez általában fordítva szokott igaz lenni, miszerint csak hosszas kísérletezés után sikerül eltalálni a megfelelő csalogatóanyagokat, amivel aztán beindul az „élménypeca”.
A finom felszerelésekkel nagy élmény volt a horgászat, amire a halak vadsága is rátett egy lapáttal. Az újdonság varázsa mellett a szép halak is felejthetetlenné tették ezt a napot.
Ahogy terveztem is, egy igazán pörgős horgászat kellős közepébe csöppentem, ahol az átlagos méretű halak mellett, a déli órákban megjelent az első darabosabb hal is egy szép tőponty személyében.
Ahogy eljött a délután és egyre több átlagméretű halat sikerült fognom, csak ott motoszkált a fejemben, hogy jó lenne egy igazán nagy potyeszt is fogni, hisz nem kevés él belőlük a tóban. Alapvetően nem ez volt a nap feladata, de miért is ne jöhetne össze ez is?! Mivel nem sokan horgásztak a tavon, az addig meghorgászott szemközti rész helyett elkezdtem egyre távolabb, oldalirányba horgászni. A rengeteg bedobásnak köszönhetően akaratom ellenére is egy „etetést” hoztam létre, ahol megjelentek a pontyméretű kárászok és az apróbb pontyok is. Ezek gyakorta csináltak álkapásokat, illetve folyamatos, óvatos spiccmozgás jelezte, hogy eszik a kosárból kioldódó etetőanyagot.
Mivel már nem volt sok időm sötétedésig úgy döntöttem, nagyobb csalira váltok, megpróbálok egy szép hallal búcsúzni ettől a nem hétköznapi horgászparadicsomtól, hisz az előre eltervezett pörgős peca tökéletesen működött, sok szép pontyot sikerült így fognom. Egy Oldódó Fluo Lebegő Pellet Kék Fúziót dobtam a kézmosó vödrömbe, majd egy negyedórára ázni hagytam. Ezt a megázott, szabályos formáját elveszített pelletet fűztem a hajszálelőkémre, majd oldalirányba, jó messze eldobtam. Azon a helyen nem horgásztam még, így nem állhattak ott össze etetőanyagon „szemezgető” apróságok Ez az elgondolásom is jelesre vizsgázott, sikerült megfognom a nap utolsó, egyben a legnagyobb halát.
Ez egy olyan nap volt, ahol minden elgondolásom hibátlanul működött és minden úgy alakult, ahogy elterveztem. A sok átlagméretű hal mellett két igazán szép pontyot is sikerült fognom ezen a számomra ismeretlen, nem hétköznapi tavon. Ezután elégedetten térhettem haza, majd örömmel oszthattam most meg veletek e pörgős horgászat részleteit, praktikáit. Bízom benne, hogy a soraim között találtok olyan ötleteket, amiket hasznosítani tudtok majd, amikkel még eredményesebbek lesztek. Amennyire az adott helyzet lehetővé teszi, érdemes mindig a létező legfinomabb felszereléssel horgászni, hisz ezzel több kapást érhetünk el, emellett jelentősen növelhetjük a horgászat és a fárasztások élményét is. Fontos megjegyezni, hogy nem szabad átesni a ló túloldalára sem, hisz egy irreálisan lefinomított felszereléssel egy termetesebb halat hatékonyan fárasztani már nem, vagy csak nagyon nehezen lehet. Ne a rosszul összehangolt felszerelésen múljon, hogy életünk hala a szákban végzi-e, vagy egy kudarccal végződő fárasztásként csak egy fájó emlék marad!
Írta: Borbiró Ádám
Fényképek: Libor Erika
