Ha van olyan módszer, amely igazán egybeforrt a feederbotos horgászattal, akkor az a hosszú előkével kombinált hagyományos feederkosaras, viszont hétköznapi horgászataim során a népszerűbb és sokkal egyszerűbb módszerek szép lassan kiszorítják ezt a fajta feederezést. De nem ezen a napon! Újra előkerültek a kerek feederkosarak, a kisméretű lapkás horgok, a monofil előke és rengeteg csalogatóanyag is, amelyeket rég nem használtam. Tarts velem, és remélem te is kedvet kapsz hozzá!
A legtöbb horgászhoz hasonlóan nekem is csak pár nap adatik meg egy hónapban, amikor időt szakíthatok kedven hobbimra, így e rövid időszakokban próbálok a lehető legtöbb és legnagyobb halat megfogni. Erre hihetetlen jó módszereket fejlesztettek ki az utóbbi években, amelyek ezt a fajta időhiányt és az amiatt megmaradó hiányos horgászismeret hátrányát kiküszöbölik, így a hozzám hasonló, kevésbé gyakorlott horgászoknak is esélyt adnak a jó halfogáshoz.
Már nagyon szerettem volna egy kifejezetten pörgős, keszegfogásban gazdag horgászvízre látogatni, de mivel közelemben nincs ilyen, ez mindig csak odébb és odébb tolódott, mígnem el is múlt ez a törekvésem. De nemrégiben megismertem egy olyan horgászt, aki a Tiszakécskei II. holtágon rendszeresen versenyzik, és újra kedvet kaptam, hogy felelevenítsem a régen használt, hosszú előkés, keszegekre kiélezett horgászmódszert.
Kifejezetten igényes és jól karban tartott vízterületre értem közel 100 km autózás után. Itt szinte minden héten versenyeket tartanak, és a halállomány jelentős része fehérhal, nem a ponty van jelen uralkodó mennyiségben. Persze, lehet pontyot is fogni, de jobban meg kell érte dolgozni.
Jegyváltás és kipakolás után egyből a szerelékek beélesítése és a csalogatóanyagok előkészítése volt soron.
Igazi keszeges keveréket állítottam össze, melyet áztatott TTX (kukoricapogácsa) alappal kevertem be.
Etetőanyagnak a Haldorádó Nagy Dévér és a Top1 Bream keverékét szántam ma a kosárba, de nem ennyire egyszerűen, hanem feláztatott TTX (kukoricapogácsa) alapba kevertem, amihez hozzáadtam az aroma negyedét, emellett az édesítőszerből is került az alapba egy egész kupaknyi, nagyjából 20 g. Ezt azért így kevertem be, hogy már az alapot képező túlnedvesített TTX édes és aromás legyen. Ezeken túl a kukoricapogácsa némi felhőképzést is biztosít, de fontosabb tulajdonsága, hogy édesíti és értékesen növeli a beltartalmat, valamint hirtelen kiszáradni sem engedi a kaját.
Szerintem nincs keszeges keverék angolmorzsa nélkül, ezért három marékkal is tettem a készülő etetőanyagba. Azt remélem, hogy a morzsa felpuhuló, pamacsszerű szemcséivel hosszabb ideig fognak bíbelődni a halak, így több időt töltenek az etetésen és nagyobb eséllyel találják meg a horgomat is.
Az etetésre szánt kaja alig tartalmaz élő csalit, csakis némi darabolt giliszta dúsítja, és csontkukac is csak fullasztott állapotban kerül bele. Ám annál több aprómag – ez esetben forrázott repcemag – gazdagítja. Ha kipróbáljátok a repcemagot, akkor figyeljetek arra, hogy ugyanúgy vízben kell tartani, mint a főtt kendermagot, hogy ne száradjon ki, ne váljon lebegővé.
Az etetés létrehozásához először is kihúztam a szerelékemet úgy 30 méter távolságba, a főzsinóromat pedig kiakasztottam az orsó klipszébe, hogy mindig ugyanazt a távot tudjam etetni és horgászni is. A legegyszerűbb hosszú előkés végszereléket állítottam össze, ami egy 0,30 mm vastag monofil dobóelőkéből, egy csúszó kapocsból, egy ütközőből, majd a dobóelőke besodrásával létrehozott, 15 cm hosszú gubancgátló hatású sodratból állt, amibe egy mini forgó került. Ebbe hurkoltam a különböző hosszúságú előkéket attól függően, hogy hol találtam meg a halakat
Az alapozó etetésembe nem tettem élő csontit, pinkit, hogy az apró lárvák a meder alján ne tudjanak szanaszét mászni, ezzel is széthúzni az etetésem körvonalát és lassítva a halfogást. Valamint a ritkább rácsozatú feederkosárból gyorsabban kioldódik a beletömött etetőanyag, így gyorsabban lehet többet dobni anélkül, hogy sávot etetnénk magunk felé.
Az alapozáshoz használt kosarat egy sűrű rácsozatú Tufty kosárra cseréltem, mivel már némi pinkit és darabolt gilisztát is szántam a halaknak, valamint azért is, mert azt akartam elérni, hogy csak a fenéken oldódjon ki az etetőanyag a kosárból, a vízközt keresgélő sneciknek ne mutassanak irányt a leszálló etetőanyag szemcsék a kosárig.
Hiába az ütemes, 5 percenkénti újradobás, engem még meg tudnak lepni úgy a horgászat eseményei, hogy nem ismerem fel nyomban a megoldást, de fontos, hogy ti se üljetek tétlenül a mozdulatlan spiccet hosszú ideig figyelve. Ha megáll a fogás, vagy ha nagyon lecsökken, akkor bizony lehet, hogy már az alapot is felhabzsolták gyorsan a halak, és utána már nincs miért ott maradniuk. Ekkor elsőként a horog méretét, az előke átmérőjét érdemes csökkenteni vagy az előkehosszt növelni, esetleg a csalin érdemes váltani, de mindenféleképp próbálkozni kell.
A tömény pinki bomba megtette a hatását. Igaz, nem az angol filmek 2 kiló feletti öreg compóinak méretéből, hanem nagyon is kisebbekből, de jó párat sikerült megcsípni, valamint újra felpörgött a horgászat, sorban jöttek a nagyobb keszegek és kárászok is. Megérte próbálkozni!
Nem meglepő, hogy a sodort, gubancgátló hatású előkerészt is a horgászversenyek világából vette át a hétköznapi horgászok nagy része, hiszen ki gondolt volna erre, akkor, amikor 10-20 centis előkékkel is meg lehetett fogni a halat. Hát persze, hogy azok, akik többet akartak kevesebb idő alatt fogni! Őszintén megvallva én már megmosolygom a 10 évvel ezelőtti képeimet, amin még gubancgátló csöveket használtam. Sokszor azok a csövek miatt nem került közel a hal a kosaramhoz és a horgomhoz, mivel elriasztotta őket a megmozduló műanyag. Bárcsak előbb tudtam volna erről a megoldásról…
Kifejezetten élménydús, pörgős horgásznap volt ez a mai, ami számomra rámutatott, hogy van a népszerű módszereken kívül más és eredményes is, csak a kellő helyen kell használni.
Ha kíváncsi vagy a horgászatomra és még néhány apró részletre, akkor nézd meg a videót, amelynek utómunkáját köszönöm Takács Péternek!
