Egyre nagyobb vízterületek felé „evezünk”. Sorban járjuk végig hazánk nagy, természetes vizeit, amelyek közül kihagyhatatlan a Velencei-tó. Ez a hatalmas vízterület régi ismerős számomra, hiszen több mint 20 éve járok ide horgászversenyekre. A mostani horgászat és forgatás apropóját is egy horgászverseny adta. A forgatás előtti héten került megrendezésre az I. Országos Feeder Kupa, amelyen remekül szerepeltem. Elérkezettnek láttam az idejét, hogy egy írást (és hozzá tartozó filmet) kizárólag a leheletfinom keszeghorgászatnak szenteljek. Ennek minden apró mesterfogását és trükkjét fogom lépésről lépésre haladva bemutatni, így a mostani írás nem hatalmas méretű pontyokról, hanem főként a finom keszeghorgászatról szól. De azért ez az epizód is tartogat bőven meglepetéseket!
A Velencei-tavi Evezőspálya rövid bemutatása
Horgászatom helyszíne a Velencei-tavi Evezőspálya volt, amely Sukoró határában található. Ez a 2 kilométer hosszú, mesterségesen kialakított tórészlet kétségkívül a Velencei-tó és hazánk egyik leghíresebb versenyhorgász pályája. Számos rangos hazai horgászverseny mellett több világbajnokság és Európa-bajnokság helyszíne is volt már, miközben elsődleges feladta az vízi sportok maximális kiszolgálása, amely során a horgászok csak megtűrt személyek itt! Így az ide érkezőknek figyelembe kell venni, hogy a kajak-kenu edzések és versenyek időtartama alatt tilos a horgászat. Ráadásul a horgászatot, pontosabban a megakasztott halak biztonságos szákba terelését nagymértékben nehezíti az egész pályát beborító bójasor kötélzete. Szerencsére a bójákat október hónapban kiszedik, így a késő őszi, téli és kora tavaszi időszakban zavartalanul meghorgászható a pálya.
Mikor érdemes itt horgászi?
Az Evezőspálya a tó egyik legmélyebb része. A meder vízmélysége (a mostani magas vízállás mellett) kb. 4 méter. Egész évben tartózkodik itt hal, de az őszi, késő őszi időszakban egyre több hal érkezik ide. Ahogy hűl a víz, és csökken a táplálék mennyisége a sekély nádasokban, úgy lesz itt egyre több a termetes hal. Amíg be nem fagy a víz, érdemes ide ellátogatni! Tehát akár most is!
Milyen módszerrel érdemes itt horgászni?
Az itt megrendezett versenyek minimum 90%-a az úszós technikáról szól. Főként rakóst és matchbotot használnak az ide érkezők. A helybéliek viszont szinte kizárólag fenekező technikával horgásznak, és nem is eredménytelenül! A bevezetőben jeleztem, hogy több mint 20 éve járok ide, de talán mindössze 3-4 alkalommal dobtam be eddig itt feeder-végszereléket, így nagyon kíváncsi voltam én is, melyek az aktuális fogási lehetőségek, mire lehet most számítani?!
I. Országos Feeder Kupa
2010. október 9-10-én került itt megrendezésre a Magyar Országos Horgász Szövetség szervezésében az I. Országos Feeder Kupa. A MOHOSZ ezzel egyértelműen elismerte és „felkarolta” a feederbotos horgászatot. Ez volt az első „próbaversenye” a 2011-ben elinduló országos bajnokságnak. Ugyanis a MOHOSZ képviseletében megjelent, a versenyt profi módon lebonyolító Walter Tamás elmondta, hogy már jó eséllyel 2011-ben Olaszországban, a Világjátékokon, de legkésőbb 2012-ben megrendezésre kerülhet az I. Feeder Világbajnokság! Nos, aki versenyszerű körülmények közepette is szeretné magát megmérettetni, aki magyar bajnoki címre és világbajnoki részvételre vágyik, azok előtt kinyílik a kapu. Ehhez azonban mindenkinek elsőként a kvalifikációs versenyeken kell saját hazájában bizonytani. A nemzetközi feeder-szabályzat mind a mai napig nincs véglegesítve, számos pontja nyitott még, de vélhetőleg legkésőbb 2011-ben ez is lezárul. Ha hazánk az elsők között kapcsolódik be a világversenyeken résztvevő nemzetek közé, kétségkívül - ebben a horgászmódszerben is - a legjobbak között lehet. Ezért fontos, hogy már a jövő évben legyen egy Országos Feeder Bajnokság, amely legjobbjai alkothatják majd a nemzeti válogatottat, és indulhatnak a VB-n.
Az I. Országos Feeder Kupán a nagyszerűen horgászó, maximális teljesítményt nyújtó Novák János mögött az előkelő 2. helyet sikerült megszereznem. Ebben az évben eddig 14 feederbotos horgászversenyen vettem részt. Ebből 7-et megnyertem, 5 második helyet, 1 harmadik és egy 5. helyet szereztem. A feederbotos horgászatba fektetett sok munka ebben az évben érett be igazán!
A mostani horgászat apropóját is ez a horgászverseny adta. A verseny után ott maradtunk és változatlan körülmények között tudtam bemutatni, hogy minek köszönhetem jó eredményem, miként horgásztam a versenyen. A rangadó nehézségi fokát kiválóan jelzi, hogy az első fordulóban a 22 induló közül 8-an benulláztak! 8-an az 5 órás fordulóban nem érintettek halat! Ilyen egy szeszélyes, nagy, természetes vízterület! Aki 1 kiló fölé lépett, ami 8-10 tenyeres keszeg kifogását jelentette, megnyerhette a szektorát. Ezeket a halakat azonban csak leheletfinom, tökéletesen összehangolt felszereléssel és a legjobb csalogatóanyagokkal lehetett megfogni!
Mindig ilyen szűkmarkú a pálya?
Akik eddig elolvasták írásom, gondolom, nem éreznek még ellenállhatatlan vágyat, hogy mindenáron - több (tíz)ezer forintot elköltve -, néhány keszeg kedvéért elutazzanak a Velencei-tóra. Joggal merül fel a kérdés, mindig ilyen halszegény a Velencei-tó? A válasz egyértelműen: NEM! De ha víz áll (nem áramlik), feszített a víztükör, nem fúj a szél, gyönyörűen süt a Nap, szinte lehetetlen halat fogni…! Ha viszont erőteljes szél fúj, tarajos hullámok borzolják a tó felszínét, áramlik a víz, esetleg esik az eső, akkor megmozdulnak a halak, intenzíven táplálkoznak, kapás kapást ér! Ekkor persze a legtöbb horgász a jó meleg szobából kukucskál kifelé, míg azoknak, akik bevállalják a horgászatot, nem hétköznapi élményekben lehet részük!
Mindez csak versenyen kamatoztatható?
Fontos kihangsúlyozni, hogy az itt bemutatásra váró trükkök és mesterfogások nem csak versenykörülmények közepette használhatók! Ha egyesek mindebből csupán egy-egy számukra szimpatikus „apróságot” emelnek ki és alkalmaznak, már a „hétköznapi” horgászatuk eredményessége is jelentősen javulhat. Érdemes talán a képeket és videót átnézni, valamint a sorokat tüzetesen átolvasni!
Bevált csalogatóanyagok
A horgászat sikerét döntő módon befolyásolja, hogy milyen csalogatóanyagot használunk. Elsőként a versenyen bevált etetőanyag és föld-mix pontos receptjét osztom meg veletek.
Velencei-tavi keszeges keverék*
- 4 kg Haldorádó Nagy Dévér etetőanyag
- 1 csomag (3 kg) Sensas Terre De Fond Jaune föld
- 1 flakon Haldorádó Aroma Tuning Nagy Dévér aroma
- 1 doboz csemegekukorica
- 20 dkg főtt búza
- 0,5 liter fagyasztott csontkukac
Velencei-tavi föld-mix*
- 4 kg Sensas Terre De Somme (löszös föld)
- 2 kg Top Mix Barna anyag
- 0,5 kg Sensas Liant a Coller (földragasztó por)
- 2 levél apró szúnyoglárva
- 2-3 deci darabolt giliszta
- 0,5 liter fagyasztott csontkukac
*Fontos megjegyzés! Ez a mennyiség bőséges etetést és horgászatot biztosít egy teljes napra. Ha csupán néhány órát horgászunk, ennek a fele vagy harmada is elegendő! A keverési arányokat azonban mindig tartástok be!
Végszerelék
A különféle csalik, etetőanyagok és horgászfelszerelések mellett a végszerelékekkel is folyamatosan kísérletezem. A lehető legegyszerűbb és leghatékonyabb végszerelék megalkotása a célom! Ebben az évben a finom keszeg- és pontyhorgászatban (is), egyértelműen a „nagyhurkos” végszerelék továbbfejlesztett változata vált be nekem. Ezen tulajdonképpen egy karabinerbe akasztott 15 grammos csepp feederkosár és egy horog van. Se egy forgó, se egy gubancgátló cső, se egy ütköző, és mégis tökéletesen működik! E szereléket azért kedvelem, mert akkor is hibátlanul működik, ha csak 1 db halat kell fogni, de akkor is tökéletesen teljesít, ha 100 kilót kell szákba terelni! Az itt látható szerelékes ábra bemutatja a végszereléket, a videofilm pedig remekül szemlélteti a működését. Így minden további szükségtelen magyarázat helyet javaslom, hogy tekintsétek meg a kisfilmet!
Alkalmazott botok
Többször hírt adtam már róla évközben, hogy több különböző feederboton dolgozunk a SPRO mérnökeivel. A fejlesztő és tesztelő tevékenység befejeződött, amelynek végeredményeként három különböző árkategóriájú és minőségű feederbot-családot hozunk forgalomba 2011-ben, amely között vélhetőleg mindenki (legyen kezdő vagy gyakorlott feeder-horgász) megtalálja a számára ideális botot! Az új feederbotok beérkezése 2011. március, április hónapban várható.
1. SPRO Special Pellet Feeder - by Döme Gábor - Új termék 2011. évben!
Az immár három éve kapható, talán legnagyobb darabszámban eladott, nagysikerű Pellet feederek új változata. Teljesen új, még karcsúbb bottestre épül, amely végeredményeként még jobb lett a botcsalád dobási és fárasztási jellemzői. De nemcsak a bottest („blank”) lesz új, hanem a gyűrűsor, az orsórögzítő, sőt a nyél is. Tulajdonképpen minden porcikája megújul! Kétségkívül egy lényegesen jobb botot vehetnek majd kézbe a vásárlók, szinte változatlan áron!
Kinek ajánlom: Olyan céltudatos nagyhal- (ponty-, amur- és folyóvízi) horgászoknak, akik egy megbízható, erős, de végletekig terhelhető, jó minőségű feederbotra vágynak!
Méretsor: 330 M, 360 MH, 360 H, 390 MH, 390 H, 420 H
Várható ár (amely még változhat!): maximum 20.000 Ft
2. SPRO Royal Sensitive Feeder - by Döme Gábor - Új termék 2011. évben!
A Sensitive feederek megújult változatai. A különbség itt is rendkívül szembetűnő. Teljesen új a bottest, különleges, dobást segítő gyűrűsora van, rendkívül érzékeny és finom karbon rezgőspiccekkel van ellátva. Az érzékeny (Medium, Medium Heavy) méretekhez 1 oz-s spicc is jár. De az igazán nagy „durranás” nem ez! Sok cég gyárt már érzékeny és lágy feedereket, de ezek legfőbb hibája, hogy nem lehet velük dobni. 30 méternél távolabb képtelenség kétszer azonos helyre dobni velük. Az én új botjaim azonban megőrizték a feederbotokra jellemző gerincességet, amely segít a végszerelék távoli és pontos (akár 40-70 m-re történő) bedobásában, mégis annyira finomak és lágyak a fárasztás során, mint egy pickerbot. Erőgumi nélkül is használhatók 0,08-0,10 mm vékonyságú előkével és igazán kicsi, 16-18-20-as horgokkal is. Természetesen, ha keszegezés közben horgunkra akad egy ponty, gond nélkül megfoghatók vele! Olyan kurrens, eddig sehol nem kapható botcsalád, amely igazi unikum a palettán!
Kinek ajánlom: Aki egy pickerbot finomságú, de egy kiváló feederbot minden tulajdonságát magában hordozó egyedi botra vágyik. Azok a horgászok, akik gyakorta járnak feeder-versenyekre is, de eddig nem találtak minden szempontból megfelelő, kellően finom, de remek dobási és fárasztási tulajdonságokkal rendelkező botokat.
Méretsor: 330 M, 360 MH, 360 H, 390 MH, 390 H
Várható ár (amely még változhat!): maximum 35.000 Ft
3. SPRO Royal Carp Feeder - by Döme Gábor - Új termék 2011. évben!
Talán a legjobb feederbotok a piacon, amelyek hazánkban is kaphatók lesznek. Az eredeti japán (létező legjobb, legkönnyebb és legdrágább) karbon alapanyagból készülő bottestek átlagosan fele olyan nehezek, mint konkurenseik. Mégis olyan fizikát látszólag meghazudtoló paraméterekkel rendelkeznek, amelyet a legtöbben hitetlenkedve fogadnak. Könnyedén dobhatunk velük akár 100 méternél is nagyobbat, miközben olyan rugalmasak és érzékenyek a botok, hogy a fék megszólalása nélkül is képesek egy 10 kilós hal erejét felőrölni. Nincs ellenfelük! A különleges felépítésű, dobást segítő, eredeti FUJI SIC gyűrűsor, a legnagyobb orsók befogadására is képes, tökéletes rögzítést nyújtó FUJI orsótartó, a kézre álló neoprén és parafa kombinációjával létrehozott nyél nem csupán magas esztétikai értéket, hanem a bot maximális használhatóságát szolgálja! Ebben az évben a legtöbb pontyos feeder-versenyen ezeket használtam, akik látták, tudják mire képesek, akik pedig még nem, nézzék meg a Pontyparadicsom c. írást.
Kinek ajánlom: Aki ritkán vásárol botot (ha kell, akár hónapokig spórol rá), de akkor nagyon megnézi, hogy mit vesz. Aki nem tűri a kompromisszumot és megalkuvást, mert mindenből a legjobbat akarja!
Méretsor: 390 H, 420 H
Várható ár (amely még változhat!): maximum 90.000 Ft
Botfejlesztés
Érdemes néhány szót szólni - hiszen gyakorta megkérdezik tőlem -, hogy miként megy egy új bot megalkotása, mibe van beleszólási lehetőségem, miként lesz egy ötletből végtermék? Első és legfontosabb dolog, hogy nagyon sokat kell horgászni. Az évi 150-200 nap kellő biztosíték arra, hogy megfelelő gyakorlatom legyen. Fontos az is, hogy ne csupán egyetlen helyszínen, hanem sok különböző vízen tegyem próbára magamat és horgászeszközeimet. Fontos, hogy ne csak „hétköznapi”, hanem versenykörülmények közepette is gyakorta teszteljek. Mivel nyitott szemmel járok a nagyvilágban, rövid idő alatt sokkal több tudásra és tapasztalatra tehetek szert, mint aki egész életét csupán egyetlen vízen éli le. A sok különböző szituáció megoldása közben mindig újabb és még jobb ötletek merülnek fel. A SPRO vezérkara nagyra értékeli „örült” ötleteimet és kéréseimet, szükség szerint a világ legjobb alapanyagjait is előkerítik nekem. Ezekkel aztán némi túlzással azt kezdek, amit akarok. Meghatározhatom a botfejlesztések során a gyűrűk elhelyezkedését, a nyél hosszát, a spiccek erősségét, a bottest keménységét, stb. Addig „csiszolgatom” a botokat, amíg azok el nem érik a 100%-ot. Így aki egy nevemmel fémjelzett botot vesz kézbe, biztos lehet benne, hogy a mögött rengeteg horgászat, sok tapasztalat és megkérdőjelezhetetlen szakértelem van. Horgászat közben érti meg a horgász, hogy mi a különbség egy „by Döme Gábor” és „no name” feeder között. Kívánom, hogy mielőbb megtapasztald Te is a különbséget!
Alapozó etetés
A versenyen és a horgászat napján is az etetőkosaras, kiakasztott zsinórklipszes etetést alkalmaztam. Ez már nem újdonság, de az azért nem szokványos, hogy valaki 4-5 dobással bedobjon szűk egy kiló etetőanyagot! Hogyan lehetséges ez? Szükség van egy jó minőségű és erős Heavy feederre. Én ehhez egy régebbi botomat, a Spro Excape Feeder 390 H változatát használtam. Erre felhelyeztem a Shimano Tribal 5500 XTA orsómat, amelynek dobjára 0,13 mm-es Power Pro fonott főzsinórt csévéltem annak érdekében, hogy 1 centit se nyúljon. Ezt 8 méter 0,19 mm vastag, szintén Power Pro dobóelőkével erősítettem meg. A végére egy 20 grammos nyitott csepp feederkosarat kötöttem. E köré gyúrtam a tapadósra kevert etetőanyagot. A bevetésre váró gombócok össztömege meghaladta a 200 grammot! Ezt dobtam be a parttól 45 méterre.
Az etetés e nem szokványos módjára azért volt szükség, mert a verseny előtt (rövid idő alatt) a lehető legtöbb etetőanyagot kellett a legpontosabban bejuttatni. Ezt akár csúzlival is belőhettem volna, ráadásul az alapozó etetés időtartama alatt (amely 15 perc volt) egy jelzőúszót (markert) is bedobhattam volna, amely remek támpontot nyújt az etetéshez. A verseny ideje alatt azonban ezt már nem lehetett alkalmazni. Így ha rá kellett etetni, sokan elkövették azt a hibát, hogy nem pontosan oda etettek (lőttek), ahová horgásztak, vagy ahová az alapozáskor etettek. Így egyre jobban „széthúzták” az oda tévedő kevéske halat. A pontosan végrehajtott alapozó etetés után nem lehetett hibázni a ráetetés és horgászat során sem! Az általam alkalmazott kosaras etetéssel a ráetetés is hajszálpontosan ott landolt, ahol az alapozás volt! Ez volt a leggyorsabb, legtöbb csalogatóanyagot bejuttató, garantáltan pontos technika!
Mennyit etessünk?
A kezdés során a bekevert teljes etetőanyag és föld-mix minimum egyharmadát, maximum felét célszerű bedobni. Így marad még bőven a végszerelék kosarába, sőt szükség szerint a ráetetésre is.
Mennyi idő alatt jelennek meg a halak az etetésen?
Érdekes módon az alapozó etetés utáni legelső bedobásra szinte majd minden alkalommal lehetett kapásra számítani! Joggal merül fel a kérdés, hogy a súlyos, bombaként vízbe csapódó gombócok nem riasztották el a halakat? A válasz: NEM! Valószínűleg ebben közrejátszott az is, hogy a víz kellően mély, amelyben a halak a nagy kopogás-csobogás ellenére is biztonságban érezték magukat, sőt gyorsan „ráugrottak” az ízletes falatokra. Minden alkalommal az első óra volt a legintenzívebb a horgászat során. Ahogy múlt az idő, úgy lettek egyre finnyásabbak és óvatosabbak a halak. Vélhetőleg az etetésre sereglő halak ekkorra laktak jól. Biztos vagyok benne, hogy maradéktalanul nem ették fel a kaját, de újabb nagy gombóccal végrehajtott 3-4 rádobással újra fel lehetett pörgetni a halfogás ütemét. A Velencei-tavon többször bevált taktika, hogy a „leghangosabban” etető sok halat tud etetése közelébe csalogatni.
Mi kerüljön a horogra?
A keszeghorgászat során a szúnyoglárva bizonyul egyértelműen a legfogósabbnak. Ez a halak természetesen tápláléka. Próbálkoztam kisebb-nagyobb csalikombinációkkal, de kétségkívül a 18-as horgon felkínált 2, maximum 3 szál szúnyoglárvával lehetett a leggyorsabban kapást kicsikarni.
Milyen kapásokra számíthatunk?
A kapások zöme alig észrevehető, apró pöccintés volt a finom spiccen. Csak a legritkább esetben volt botgörbítős kapás, így nagyon koncentrálni kellett, hogy időben be lehessen vágni.
Mi történt a nap folyamán?
A forgatási teendők és fotózás miatt jól elment a nap, 10 óra is elmúlt, mikor végre először bedobhattam. Azonban bármilyen hihetetlenül is hangzik, már az első dobásra - mint ahogy az edzésnapokon és a versenyen is megtörtént - kapásom volt. Igaz, legalább 5 percet kellett várni, mire végre megmozdult a spicc, de egyszer csak valaki jelzett, hogy megette a horogra tűzött szúnyoglárvát. Biztosra vettem, hogy keszeg lesz… bár a gyenge védekezés egyre erősebb húzásokba ment át. „Talán egy kárász védekezik a horgon?”, tanakodtam. Amikor a part közelébe húztam a halat, tudatosult benne, hogy veszélyben a szabadsága és újabb sebességfokozatra kapcsolt. Ekkor már biztos voltam benne, hogy ponty van a horgomon! És bizony az is lett!
A keszegeket beelőzte a nap első, 1,29 kilós pontya, no de soha rosszabb kezdést! Ezután az etetésre egyre nagyobb számban érkező keszegek vették át az uralmat, és ha nem is őrült tempóban, de szinte folyamatosan lehetett kapásra számítani. Az átlagosan 10-12 dekás dévérkeszegek között beköszönt néhány itt már nagynak számító „kétkezes” (25 dekás) dévér, bodorka és ezüstkárász is.
Kb. 5 órát horgásztam, és mikorra bemutattunk, felvettünk mindet és nem maradt más hátra, mint az elbúcsúzás, úgy voltam vele, hogy dobok még egy utolsót… Ismerős, ugye?! Ez a dobás olyan jól sikerült, hogy egy lassú, de határozott húzásra vághattam be. A hal megakasztása után biztosra vettem, hogy ez ismét ponty lesz! Nem is tévedtem, hiszen az első pontyhoz hasonló (annál egy kicsit nagyobb) 1,32 kilós pikkelyes örvendeztetett meg.
Éreztem, hogy most kell befejezni, mert ennél jobb végszó már nem is lehetne. Így bármilyen hihetetlenül is hangzik, de az első és az utolsó halam 1-1 ponty lett. Többször bebizonyosodott már, hogy az élet a legnagyobb rendező!
Ez a film Full HD minőségben is megtekinthető, amely a legjobb képminőség mellett biztosítja a modern eszközökön (okos telefonokon, táblagépeken) való gondtalan lejátszást is!
Írta: Döme Gábor
Fotók: Egedi Róbert, Csapi Károly
Videó: Takács Péter
