A velencei-tavi evezőspálya az ország egyik legismertebb, legnépszerűbb versenypályája. Számos cikk készült már az itteni horgászlehetőségekről és remek fogásokról, de azok főkét az úszós, versenyszerű horgászatot kedvelőknek szóltak. Méltánytalanul háttérbe szorult a fenekezős tábor. Talán egy kicsit törleszthetünk tartozásunkból: ez a cikk kizárólag nekik szól!
Tudomásul kell azonban venni, hogy bármennyire is népszerű a horgászok körében ez a vízterület, és hiába látogatja több ezer lelkes horgász, itt a horgászat csak másodlagos szerepet tölt be. Kénytelenek vagyunk elfogadni és alkalmazkodni, a vízi sport szerelmesei (kajakosok, kenusok) edzés- és versenyrendjéhez. Ugyanis amikor ők a vízen vannak, a horgászat TILOS! Ráadásul a helyi horgászrend külön pontban tesz említést a fenekezős horgászat korlátozásáról is. Az evezőspályán a bójasorral „feldíszített” szakaszon, a műtárgyak (bóják, kötelek, táblák) védelme érdekében TILOS a fenekező horgászmódszer alkalmazása, még ha erről sokan nem is vesznek tudomást (pedig jó, ha tudják, hogy ez a területi engedély vagy napijegy bevonását vonhatja maga után!).
Mégis miért érdemes akkor ide ellátogatni? A Velencei-tó eme frekventált területe hihetetlen mennyiségű halat rejt az év bármely szakában. Ennek oka a víz mélysége (a tó legmélyebb egybefüggő területe), és a szezonban (májustól októberig) lebonyolított rengeteg horgászverseny. Folyamatosan nagy mennyiségű etető- és élő anyag kerül itt a vízbe, amelyet a halak megszoktak és várnak. De a versenyzők által bedobott finomságokra összegyűlő halak között a másnap lelátogató horgászok vágnak igazi rendet. Amikor a profi horgászok néhány kiló halért küzdenek a versenyen, ugyanitt másnap tíz kilószám lehet fogni a jobbnál jobb halakat. Jól tudják ezt a környékbeli horgászok, akik türelmesen kivárják a versenyek végét, hiszen tudják, hogy a java rájuk vár!
Minden egyes évben célszerű figyelemmel kísérni az itt rendezett versenyek és a hozzájuk tartozó edzésidőszakok beosztását, hiszen ezek kissé átalakítják (korlátozzák) a horgászati lehetőségeket, de a versenyek után rendszerint szabad a vásár, érdemes ide feederbottal ellátogatni!
Információ a vízről
A tó neve: Velencei-tó
A vízterület kezelője: Magyar Országos Horgász Szövetség
Hol található a kiszemelt horgászhely: Sukoró - Velencei-tavi Evezőspálya
A horgászhely sajátossága: a Velencei-tavi Vízisport Iskola a terület kezelője, így érthető, hogy ez a vízterület elsősorban nem a horgászat érdekeit szolgálja. Gyakoriak az evezős edzések és versenyek, ekkor a horgászat TILOS! A bejáratnál elhelyezett információs táblán tüntetik fel ezek időpontját. Gyakoriak (hétvégenként) a horgászversenyek is. Fontos tudni! A bójával kijelölt (evezőspálya) szakaszon a műtárgyak védelme érdekében, a fenekezős horgászat, a helyi horgászrend szerint Tilos! Fenekezni a bójasortól mentes vízterületen szabad.
Jellemző halállomány: dévérkeszeg, ponty, kárász, angolna, amur.
További információ a vízről: Nagy László főhalőr 30/213-8942
A víz hőmérséklete a horgászat napján: +14 C fok
A levegő hőmérséklete: +18 Celsius-fok
Légmozgás: jelentéktelen, melegfronti hatás érvényesült
Felszerelés
A pálya sajátosságait figyelembe véve két különböző hosszúságú és érzékenységű szereléket állítottam össze. Az igazán érzékeny és finom keszeghorgászathoz egy 2,7 m hosszú Spro Exclu pickerbotot választottam. Erre egy Spro Synex FD 830 orsót raktam. Az orsó dobjára 14-es Spro Carp Feeder zsinórt csévéltem. A horogelőke 12-es Gamakatsu Super G-Line volt, amelyre 14-es Gamakatsu 1810B horgot kötöttem. A csúszó gubancgátló csővel ellátott végszerelék kosara egy 10 g-os műanyag csontikosár volt, de nem éppen rendeltetésszerűen használva.
A másik botom egy 3,9 m hosszú Spro Exclu M Feeder volt. A ráhelyezett Spro Hydro LCS 1050 nyeletőfékes orsó dobjára 20-as Tubertini Feeder Line zsinórt csévéltem. A horogelőke 18-as Gamakatsu Super G-Line volt, amelyre 8-as Gamakatsu Feeder Round horgot kötöttem. A szerelék lelke egy 25 g-os gumis csepp feederkosár volt. (A pontos végszerelékek a melléket ábrákon láthatók.)
Etetőanyag
Recept 1.
2 kg Van Den Eynde Vijver Etang (sárga)
2 kg Van Den Eynde Record Breme (ezüst)
1 kg VDE TTX (kukoricapogácsa), amelyhez (még szárazon!) 1 flakon VDE Big Fish folyékony aromát kell önteni, megvárva, hogy magába szívja azt, majd további 1-1,5 liter vízzel teljesen felpuhítani, végül a kajához keverni
+ 1 doboz csemegekukorica és kevéske főtt búza
A bekevert etetőanyag rendkívül intenzív, erős aromájú és már-már émelyítő illatú, de a hatalmas nyílt vízterületen gyorsan és hatékonyan csak ilyen típusú keverékkel lehet a helyünk közelébe csalni a halakat. A natúr kaják számításba sem jöhetnek, hiszen több órának is el kell telnie, mire rátalálnak. A keverék sárgásbarna színe a zavaros vízben jól látszódik, amely a nagyobb testű halak számára is vonzó, de nem riasztja el elsőszámú célhalunkat, a dévérkeszeget sem. Ezzel a keverékkel alapoztam, és ugyanezt töltöttem a picker végszerelék kosarába is, bár azt élő anyaggal, szúnyoglárvával dúsítottam.
Recept 2.
Az 1. sz. receptben szereplő etetőanyagokat összekevertem, megnedvesítettem, majd ebből kb. 0,5 kilónyit kivettem. Ehhez a következő „finomságokat” tettem még:
0,5 kg Van Den Eynde Feeder
0,3 kg Van Den Eynde Carp Pellets Strawberry (mikro)
Nem akartam csupán egyetlen keverékre bízni magamat, még akkor sem, ha az számos alkalommal bizonyított már. Mi van akkor, ha éppen most mégsem tetszik halaimnak? Kellett még egy keverék, amely szükség esetén (sikeres) megoldást jelenthet.
Ezt a keveréket a másik szerelék kosarába szántam. Célom az volt, hogy a közelben bóklászó termetesebb halak figyelmét felkeltsem vele, és a horgom közelébe csaljam őket.
Nyerő csalik
A bevált csali kombináció dévérkeszegre az 1 szem fehér csontkukac + 4-5 szál szúnyoglárva szendvics volt. A kárászok és pontyok szívesen fogyasztják itt a giliszta + csonti, giliszta + kukorica csalikat.
A horgászat módja
A horgászat megkezdése előtt mindenképpen érdemes beetetni. Ennek mennyisége 15-25 (egykezes) gombóc. Alapozó etetés nélkül nehezen lehet a környék halait koncentrálni, amely a végeredményt drasztikusan befolyásolja. Az optimális távolság a 25-30 méter. A dobások pontos helyét a sötét színű süllyedő damilon zsinórjelölő filccel jelöltem meg. Ezt a távot remekül meg lehet horgászni egy érzékeny pickerbottal. Elsősorban dévérkeszegekre lehet itt számítani, de ha több időnk van, vagy 2-3 egymást követő nap ugyanarra a helyre tudunk leülni, szinte biztos, hogy tiszteletét teszi néhány ponty is.
A picker végszerelékem csontikosarának felső záródugóját levettem, és belsejébe csontkukac helyett löszös szúnyoggal kevert, laza szerkezetű etetőanyagot tömködtem. A vízbe érve ez rövid idő alatt „kirobbant” belőle. Ha volt a közelben hal, elsőként ennek esett neki, majd a horgon lévő csalinak. Az alapozó etetés után kb. 30 perc elteltével fogtam az első keszeget. Kb. 1,5 óra után már kapás kapást ért!
A parttól távolabb, elkerülve a nyüzsgést, nagytestű ezüstkárászok és pontyok járják táplálékszerző körútjaikat. Ha sikerül ezen útvonalakat keresztezni, komoly meglepetésben is lehet részünk. Ezért mindig érdemes egy hosszabb feederbottal a „puszta közepébe” bevetni. Ami ennek a spiccét meggörbíti, az szinte biztos, hogy termetes hal lesz! Nyáron nem egy elképesztő méretű, 10-20 kg közötti amur kifárasztásának voltam itt szemtanúja.
Zsákmány
Kb. 5 órát horgásztam, ez idő alatt 6-7 kg halat fogtam. A legnagyobb dévérkeszeg súlya - amelyet a pickerrel fogtam - 35-40 deka lehetett. A „nap hala” az egyetlen feederbottal fogott ezüstkárászom volt, amely 75 dekát nyomott.
Döme Gábor
Ábrák: Horváth Gyula Gábor
