Ha már szó esett az őszről és szó esett a Dunáról, nem mehetek el szó nélkül életem talán eddigi két legjobb horgászata mellett. Előző írásomban magán a nagy Dunán szerzett élményeimről írtam, most viszont annál is vadregényesebb helyen eltöltött két sikeres horgászatról szólnék, amiket biztos, hogy soha nem fogok elfelejteni, örökre az emlékezetembe íródtak. Már nagyon régóta szerettem volna eljutni egy ilyen vagy egy hasonló helyre, szerencsére nem kellett sokáig várnom, barátom jóvoltából sikerült felfedeznem még ősz elején, a Duna egyik csodálatos holtágát.
Konkrét helyszínt most nem említek, hagyjuk meg békében, nyugalomban ezt a helyet a természet és az ott horgászók számára. Már érkezéskor gyönyörű kép fogadott, a hely maga volt a megtestesült vadvíz, maga volt az érintetlen természet. Csend volt, nyugalom, csak a madarak hangját lehetett hallani, a szemben lévő szigetrészen még vaddisznók is feltűntek.
A kezdődő ősz jelei a fákon már megmutatkoztak, de a növény- és állatvilág még szinte nyári pompájában tündökölt.
Első alkalommal még nem igazán tudtam, hogy maga a víz pontosan milyen is, így többféle szerelékkel készültem, de amikor megérkeztünk, örömmel láttam, hogy a víz szinte alig áramlik, így hasonlóképpen tudok horgászni, mint egy normál tavon, method végszerelékkel. Igazából kisebb pontyokra és nagyobb dévérekre készültem, így kisebb és lágyabb botokat vittem magammal, az orsókat 20-as Nevis Espirittel töltöttem fel, amire ugyanilyen vastagságban tíz méter fonott dobóelőtétet kötöttem fel a dobások és az esetleges akadók miatt. A végszerelék hagyományos method volt 30 vagy 50 grammos Method Flat Feeder kosárral, 12-es fonott előkével és Korum Xpert Power mikro szakállas 10-es méretű horoggal. E viszonylag „könnyedebb” összeállítás erejét igazán azok a halak mutatják, amiket sikerült megfognom vele, de még nem akarok mindent az elején elárulni…
A csalogatóanyagok kiválasztása nagy fejtörést okozott. Etetést mindenképpen terveztem. Az etetés főtt búzából és kukoricából állt, körülbelül 2-3 kilogrammnyit jutattam be etetőrakétával, egyforma távolságban. Kicsit elszórtabban, nagyobb sávban etettem, mert egész nap az etetést és a környékét dobáltam method kosárral. Sokat gondolkodtam, mi lehet a legmegfelelőbb vadvízre, végül egyik este Gábor A pontyok nyertek című filmjét néztem a televízióban, és arra gondoltam, az általa használt keverékkel talán én is sikeres lehetek majd a holtágon.
Csaliban viszont már ennyit nem gondolkodtam, személyes kedvencemet, a fokhagymás SpéciCornt vittem magammal. Két szemet tűztem fel keresztben a 10-es Korum horog alá kötött 10-es csali tüskére. Nagyon bíztam benne, hogy vadvízen is hozza majd a formáját.
Etetés után nem sokat tétlenkedtem, mihamarabb vízbe jutattam végszerelékeimet. Az elején még picit sűrűbben dobáltam, később 20-30 percre hagytam bent a szereléket, hátha megtalálja egy szép hal. Sajnos már elég hűvös volt, a reggel nem sok mozgással kecsegtetett, egyedül barátomnak sikerült egy szebb dévért fognia, az én spicceim nem görbültek. Egészen tizenegy óráig kellett várnom, amikor is nem kapást észleltem, hanem azt, hogy a belső botom repül a víz felé - hát én is repültem oda, hogy gyorsan elkapjam. Szerencsére sikerült is és éreztem, hogy megvan a hal. Abban biztos voltam, hogy nagyobb egy dévérnél vagy egy kisebb pontynál, de nem sejtettem, milyen pikkelyessel is állok szemben. A partig még „viszonylag” könnyebben jött, de aztán ámokfutásba kezdett, alig bírtam fogni az orsóm dobját. Mikor sikerült ismét a part felé terelni, és feljött, nem akartam hinni a szememnek: egy hatalmas amur volt!
Hosszabb küzdelem vette kezdetét, 35-40 perc után sikerült megszákolni. Mikor a merítőbe került, akkor láttam csak igazán, mekkora is valójában. Amurhoz képest rendkívül tömzsi és széles volt. Örömöm mérhetetlen volt, vadvízről ekkora halat fogni hatalmas szerencse. Lemértük, a mérleg 16,01 kg-ot mutatott. Hihetetlen volt, az eddigi legnagyobb halam egy 16,05 kg-os tavi ponty volt, majdnem sikerült a rekordomat is megdönteni, de ez a hal mindennél többet ért számomra.
Természetesen nagyon óvatosan bántam vele, két-három fotó után gyorsan visszaengedtem a vízbe, hadd folytassa tovább addigi nyugodt életét. Szinte remegtem az adrenalintól és boldogságtól egyszerre, izgatottam dobtam vissza végszerelékem, úgy gondoltam, ha más hal nem is jön, ezért már bőven megérte eljönni. Boldogságomban nem úszhattam sokáig, egy óra sem telt el, intenzív kapással megérkezett a második jelentkező.
A forgatókönyv hasonlóan alakult, mint az első torpedónál, mert tán hihetetlen, de a második is amur volt, ráadásul nagyobb, mint az előző. Bő félóra után sikerült szákba terelni. Hihetetlen volt számomra, még egy kapitális amur! Ez nem lehet véletlen! Mérésnél derült ki, hogy a hal 17,10 kg, így egyben személyes amur- és legnagyobb hal rekordomat jelentette! Ráadásul annyi órát töltöttem már nagyhalas, telepített tavakon és a személyes rekordommal mégis egy vadvízből ajándékoz meg a sors! Hihetetlen, mégis igaz. Gyorsan vissza is engedtem őt is barátja után.
Aznap már több kapásom nem volt, de azt hiszem, életem addigi legjobb horgászatában volt részem aznap. Kevés embernek adatik meg ekkora szerencse, hogy egy napon két kapitális vadvízi halat terelhessen merítőbe.
Nem nagyon bírtam ki, pár nappal később ismét ellátogattam álmaim holtágára. A horgászat stratégiája teljesen ugyanaz volt, mint az előző, elképesztő alkalommal. A reggeli órákban sikerült mindjárt fognom egy nagyon szép, nagy dévérkeszeget, nem is fogtam még ekkorát életemben.
Aztán a későbbiekben nem görbültek a spiccek, de a déli órákban ismételten egy húzós kapásom érkezett. Hát, már mondani se merem, hogy amur volt és még nagyobb, mint az előző két szép példány… Hatalmas küzdelem után sikerült a szákba terelni és pár gyors fotó után hamar visszaengedni.
A mérleg 18,30 kg-ot mutatott, ismét nem akartam elhinni, ismét sikerült megdönteni a személyes rekordjaimat! Hihetetlen! Két horgászat, négy hal, de milyen halak! Elképesztő halakkal ajándékozott meg a Duna az ősz elején és közepén, így nyugodtan jelenthetem ki, hogy szerelmese lettem ennek a víznek, az öreg folyónak.
Remélem, sikerült pár tippet adnom a dunai horgászatokhoz, legyen szó a nagy Dunáról vagy éppen egy-egy holtágában történő horgászatról, bízom benne, hogy másokat is ilyen gyönyörű pikkelyesekkel ajándékoz meg szeretett folyónk! Görbüljön és C&R!!!
