Amilyen gyorsan jött a tél, olyan gyorsan el is ment, és helyét a tavasz vette át. A folyóvizeken is beindult az élet. A tavasz első napjait én is a parton töltöttem bodorkában, koncérban reménykedve. A tavaszi, felmelegedő vizekben ritkán horgászom az élő folyón, ezért a körülmények teljesen ismeretlenek voltak számomra.
Mivel az általam legjobban ismert - és leggyakrabban látogatott - helyet választottam horgászhelyemül, az előző év késő őszi horgászataiból indultam ki. A meder itt nagyon változatos. Mély és sekélyes szakaszok váltják egymást, a köztük kialakult gödrök és púpok pedig kiterjedt kagylótelepek melegágyai. Az általam leggyakrabban horgászott rész egy hosszanti irányú emelkedő, ahol a folyás irányával megegyező irányban az eleinte mély víz egyre sekélyebbé válik. A folyó e szakaszán a fajgazdagság rendkívül nagy. A tavalyi horgászatokból kiindulva a nagytestű halak közül a ponty, a márna és az amur, míg a kistestűek közül a szilvaorrú, a karika-, a lapos-, a dévérkeszeg, a bodorka, a leánykoncér és a jász a jellemzőek. Ahogy telt az idő - és hűlt a víz - a fogható fajok listájáról egyre többen kerültek le. Az ősz végére csak a bodorka, jász, leánykoncér trió maradt, illetve feltételezéseim szerint a márna-ponty nagyhalas duett is nyakon csíphető lett volna, de sajnos nem volt alkalmam rápróbálni. Úgy gondoltam, hogy bodorkára lehet a legjobb esélyem, utána pedig leánykoncérra. Ez a két faj általában a lehűlt vizekben is intenzíven táplálkozik és jól fogható.
Első lépés a csalogatóanyagok összeállítása volt. Egy olyan édes-sós keveréket szerettem volna összeállítani, ahol az édes alkotóelemek dominálnak. Ehhez fél zacskó Haldorádó Nagy Dévért és fél zacskó Haldorádó Nagy Pontyot használtam. A Nagy Dévér sok édes alkotóelemet (csokis keksz, babapiskóta, spekulatius), valamint olajos magot (pirított földimogyoró, pirított kendermag) tartalmaz. Van még benne torteau de mais, amely gyakorlatilag préselt kukoricacsíra magas olajtartalommal. További alkotóelemek a zsemlemorzsa, a piros pastoncino és a narancssárga fluo morzsa. Ezeket imádja minden békés hal, ahogy általában a sütőipari termékeket. A keverékben fontos szerepet tölt be a belga kenyér és a coco belge is. A belga kenyér felhőt képző föld és pirított kenyérmorzsa keveréke, a coco belge pedig a keverék bontását segíti elő. A Nagy Ponty keverék - ahogy neve is utal rá - egy elsősorban nagytestű pontyok horgászatára kifejlesztett etetőanyag. Ami érdekes számomra ebben a kajában, hogy mennyire vonzza a keszegféléket is. Eredményességben sokszor vetekedett már a Nagy Dévérrel, mígnem keszeges keverékeim oszlopos alkotóelemévé vált. Érdekes dolog, hogy az olajos és édes alkotóelemeken kívül még van benne halliszt, többféle mag, valamint pellet, illetve azok őrleménye. Bár ezek „hivatalosan” nem keszeges alkotóelemek, a keszegfélék erről tudomást nem véve előszeretettel fogyasztják. Amit még kiemelnék, az az édesvízi kagylók héjának őrleménye. Bár ez nem tartalmaz semmilyen tápanyagot, fontos ásványi anyagot, kalciumot biztosít. Amikor a halak ebből a keverékből lakmároznak, az etetőanyagot a garatfogaikon őrölve érzik a ropogós falatokat. Ez természetes táplálékuk, a kagyló fogyasztása során szintén elfogyasztott kagylóhéj szétőrlésére emlékezteti őket.
A két etetőanyag elegyéhez még háromféle por alakú alkotóelem került: mézeskalács őrlemény, sajtliszt és PV1. Mindhárom alkotóelemből kb. 20 dkg-ot tettem 1 kg etetőanyaghoz. A mézeskalács őrlemény és a PV1 kifejezetten édes, ragasztó hatású adalékok, a sajtlisztről pedig annyit, hogy lehűlt vizekben kis mennyiségben még keszegezni is előszeretettel használom - ráadásul a márna és a ponty is imádja. Ehhez a kiváló minőségű etetőanyaghoz még 2 deci forrázott pinkit adtam.
A partra érve elsőként a horgászállást készítettem elő. Mivel egy szál feederbotra és a ládám legfontosabb kiegészítőire volt csak szükségem, hamar kész lettem. Az etetőanyagot és a bot végszerelékét már otthon előkészítettem. Egy 50 g-os rakétakosarat fűztem a főzsinórra, amelyet egy gumi gyönggyel és egy forgóval ütköztettem meg. Ebbe a forgóba kötöttem a tízes előkét a tizennyolcas horoggal. Igazából egy nagyon egyszerű pecát terveztem. Néhány dobással megkerestem a medertörés pontos helyét, majd a támpontot kinézve kiakasztottam a megfelelő helyen a zsinórt az orsó klipszébe. Nagy odafigyelést és koncentrációt igényel ez a fajta peca. A hideg víz miatt csak nagyon keveset szabad etetnünk, azt viszont halálpontosan kell. Zsinórjelölővel megjelöltem a zsinór kiakasztásának helyét, majd nyolc pontos dobás következett. Az egész lényege az volt, hogy a jó minőségű kaja valamelyest koncentrálja a már eleve ott tartózkodó halakat, illetve táplálkozásra sarkallja az inaktív egyedeket.
Nagyon bíztam a bodorkában és a koncérban, de jól tudtam, hogy nagy esélyem van betlizni. Talán ezért is ért akkora meglepetésként, hogy percekkel az etetés után már kapásom volt. A hal jól láthatóan megrángatta a spiccet, amire gyors bevágással válaszoltam. Meg is akadt. Éreztem, hogy nem nagy, de azért szépen húzott. Hamar kifutott a partközeli sekélyes sávba, ahol sajnos sikerült leakasztania a szerelékemet. Ez a hal meglépett, de igazán jó előjelnek bizonyult gyors jelentkezése. Ezután néhány dobáson keresztül voltak kapásaim, de halat nem sikerült fognom. A horog méretét 18-asról 20-asra cseréltem. A helyzet továbbra is ugyanaz volt. Az első hal kapásának vehemenciája nyilván tetszetős méretének volt köszönhető - biztosan a tenyeres méret felett volt. Ezzel szemben azok a halak, amelyek most kapnak, biztosan kisebbek. Úgy határoztam, hogy előkémet 0,08 mm-esre cserélem, a horgomat pedig egy másik típusúra, amely méretben szintén 20-as, de az előzőnél vékonyabb húsú. Próbálkozásaimat végre siker koronázta, mert már az első kapást sikerült halra váltanom. Horgomon küzdött a kis harcos. Ahogy sejtettem, mérete szerényebb volt az első halénál, de szívem dobogása ugyanúgy felgyorsult tőle. Leánykoncér alá tolhattam a merítőmet.
Ezután már minden úgy ment, ahogy szerettem volna. A halak nem túl gyors ütemben, de szép sorjában jöttek. A nap végére 8-10 koncér kifogását tudhattam magam mögött, a legnagyobb pedig elérte a fél kg-ot. Érdekes, hogy bodorka vagy más faj egyáltalán nem jelentkezett, viszont jó érzéssel töltött el, hogy a folyóból még nem tűnt el teljesen a koncérállomány. Soha rosszabb évkezdést!
