Az alapozó etetés után - mint a mélyvízi horgászatoknál általában - először csak vártam és vártam. Két óra elteltével végre jelzett a spicc, s a bevágást követően konstatáltam - megvan az első keszeg… Nyár közepén járunk, bár az időjárás sokkal inkább őszies. Az általában 5-7 naponként egymást váltó ciklonok és anticiklonok most naponta követik egymást, alaposan összezavarva a pontyokat. A horgásztársakkal folytatott beszélgetések alapján egyértelművé vált, az előző évekhez viszonyítva sokkal kevesebb halat fognak a horgászok…
... viszont a Duna horgászható, s mivel tapasztalataim alapján a keszegek kevésbé érzékenyek a frontváltozásra, úgy gondoltam, kilátogatok egy jó kis keszeghorgászatra. Elsőként - még előző este - az etetőanyagot állítottam össze.
A pontos recept a következő:
- 2 kg Haldorádó Nagy Dévér
- 2 kg Haldorádó Nagy Ponty
- 1 flakon Nagy Dévér Aroma
- 0,5 kg magmix (kukorica, búza)
- kb. 30 ml Nagy Ponty Pellet Juice (a magmixre)
- 2 kg sóder
Folyóvízi horgászatnál gyakorta a horgászat előtti napon nedvesítem meg az etetőanyagot, hogy a szemcsék teljesen magukba szívják a nedvességet, ezzel növelve azok fajsúlyát. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a szemcsék „lesúlyozására” a föld is kiváló, azonban ezúttal nem kevertem hozzá, mert egyrészt úgy gondoltam, a folyás sebessége nem indokolja, másrészt így sokkal intenzívebben fejti ki hatását az aroma, amiből tettem a keverékre bőven. A partra még sötétben érkeztem, hogy a pirkadat fényeiben láthassam, merre mozognak a keszegek.
A parttól kb. 25-30 m-re volt az a sáv, ahol a legtöbb ugrást láttam. Kiválasztottam horgászhelyem és elkezdtem felépíteni a horgászállást. Ezúttal felállítottam a ládámat is, mert a feederbotos keszegezés során olyan előnyöket nyújt, amelyről nem érdemes lemondani, s nem utolsósorban nagyon gyors és kényelmes horgászatot biztosít.
Hamar a helyére került minden, hozzá is láthattam a horgászathoz. Az alapozó etetést kb. 20 db, csúzlival még éppen lőhető méretű gombóc alkotta.
Bekerültek a készségek, s kezdetét vette a horgászat. A bősi vízi erőmű alvízcsatornája viszonylag lassú folyással és irdatlan mélységekkel rendelkezik, ezért aztán mire rátalálnak a halak az etetésre, néha több óra is eltelik. Most sem volt ez másként. Az alapozó etetést követően először csak vártam és vártam. Két óra elteltével végre jelzett a spicc, s a bevágást követően konstatáltam, megvan az első keszeg. Egy tenyeres méretű karikakeszeg volt a tettes. Innentől kezdve nem túl gyorsan, de folyamatosan jöttek a karika- és laposkeszegek.
A horgászat elején rögtön horogra akadt egy kagyló, ami megerősítette, hogy jó helyen kutakodom. Egyébként a hely igazán különleges mederalakulatokkal rendelkezik, ami nagyban megnehezíti a horgászatot. A part sóderos, amit kisebb-nagyobb terméskövek tarkítanak. Az aktuális vízállásnál ez a partszakasz kb. 20 m hosszan nyúlt be a mederbe egy meredek törésen. A törés után a meder már akadómentes, viszont a megakasztott halakat a nagy mélységből a törésen felhúzni feederbotot próbáló feladat. Az egészet csak tetézi, hogy a keszegek gyakorta nekiúsznak a termésköveknek és leverik magukat a horogról. Ekkor néha még a szerelék is beszorul a kő alá, ezért aztán érdemes a halakat agresszíven fárasztani. Bár tudom, a kapitális keszegfélék ideje az ősz, azért titkon reméltem, hogy elcsípek egyet-egyet. Kapitális dévér ezúttal nem jött, viszont nagyon jól szórakoztam és a horgászat végére 6,5 kg vegyes halzsákmányt gyűjtöttem össze. Soha rosszabb horgászatot!
