Mai írásomban egy igazán pörgős és eredményes keszeghorgászatot mutatok be kedvenc folyómon, a Kis-Dunán. Nyomon követhetitek, hogy miként kell a horgászhely közelébe csalogatni és helyben tartani a mohó kis keszegféléket, és természetesen a csalogatóanyagok bemutatása sem marad el. Vágjunk hát bele, remélem, tetszeni fog és sikerrel fogjátok Ti is alkalmazni kedvenc folyótokon ezt a módszert.
A horgászhely
Horgászhelyem több szempontból is egyedinek és különlegesnek mondható. A helytől néhány száz méterre felfelé a Fekete-víz a Kis-Dunába torkollik, illetve nem sokkal a hely alatt egy erőmű állja a folyó útját. A víz rendkívül komoly dévérállománnyal bír, elsősorban ők voltak a célhalaim. A mederről azt érdemes tudni, hogy viszonylag mély, 2-3 m-es mélység jellemzi és lassú, de állandó sodrás. A szemközti part előtt található a mély főmeder, amely egy viszonylag hosszú lejtővel mélyül le, ezt a lejtőt érdemes horgászni. Ez kb. 40 m-es távolságot jelent. Kiváló a dévér-, ponty- és karikakeszeg-állomány, és időnként a szilvaorrú keszegek is megjelennek az etetésen.
A csalogatóanyagok
A dévér horgászatához 1 kg Haldorádó Lemon Carp és 1 kg Haldorádó Nagy Dévér etetőanyagot használtam. A keverékhez adalékként Haldorádó Fluo Morzsát használtam piros színben és Haldorádó Sweetenert (édesítőszer). Az édesítőszert még az etetőanyag felvizezése előtt hozzákevertem, hogy az édes íz minden szemcsét elérjen, ezzel is csábítóbbá téve azokat a halak számára. A Haldorádó Fluo Morzsáról azt érdemes tudni, hogy rendkívül nagy a sűrűsége, így optimális a folyóvízi etetőanyagok kiegészítésére, valamint édes íze miatt szívesen fogyasztja a ponty és a dévérkeszeg egyaránt. A Nagy Dévér etetőanyag egy édes-sós és fűszeres, rendkívül erős ízhatású keverék, amely a Lemon Carp nehéz szemcséivel kiegészülve egy igazi folyóvízi dévércsemegévé válik. Ezeken kívül a csontkukac játszott még nagy szerepet a halak helyben tartásánál, amelyről részletesen a továbbiakban olvashattok.
A végszerelék és a felszerelés
Ehhez a horgászathoz egy 3,3 m hosszú, light karakterisztikájú feederbotot használok egy első fékes, 35-ös méretű orsóval. Folyóvízen a főzsinór és a dobóelőke átmérője mindig kardinális kérdés, ez esetemben 0,16 mm-es monofil főzsinórt és 0,12 mm-es nanofil dobóelőkét jelentett. Így a viszonylag nagy sodrás ellenére már egy 45 g-os kosár is szépen megállt. Klasszikus, a nemzetközi versenyszabályzatnak is megfelelő csúszó végszereléket használtam, amelyet annyival egészítettem ki, hogy a kosarat ütköztető forgókapocs és az előke közé egy kb. 10 cm-es erőgumit iktattam be. Rendkívül hosszú, kb. 1-1,5 m- es előkét használtam 0,14 mm-es átmérőben. Ehhez a horgászathoz kedvenc horgaim a Gamakatsu Fine Feeder széria tagjai. Jelen esetben a 10-es méretűt használtam, mert a vízben nagyon sok az apró hal és az ennél kisebb méretre azonnal felakasztják magukat. Ezzel némiképp szelektálni lehet a halak méretét. Korábban már említettem, hogy a halakat élő csontkukaccal tartottam helyben, amelyeket ráadásul nem ragasztva és viszonylag nagy mennyiségben juttattam be a horgászhelyre. Annak érdekében, hogy a csontkukacok ne másszanak ki a kosárból idő előtt, azonban a fenékre kerülve néhány másodperc alatt maradéktalanul távozzanak - hiszen a kapás általában nagyon rövid idő alatt jelentkezik -, egy speciális etetőkosarat használtam, a 45 g-os, large méretű Haldorádó Tufty Feedert. Ennek apró lyukbősége lehetővé teszi, hogy a csontik akár egy percen keresztül is benne maradjanak, azonban a vízbe kerülve az etetőanyag pillanatok alatt távozik belőle a csontkukaccal együtt. Ezt segíti elő kimondottan nagy átmérője, amelynek köszönhetően a kimozdított kosár garantáltan az etetésen üríti ki tartalmát.
Összegzés - az etetési stratégia
Ahhoz, hogy folyamatosan egy helyben tudjuk tartani a halrajt, mindenképpen pontosan kell horgásznunk. Az etetőanyag és annak minden alkotóeleme folyamatosan sodródik le a folyón, ezért a lehető leggyakrabban kell dobnunk. Így egy viszonylag hosszú előke alkalmazása mellett gyakorlatilag folyamatosan tudjuk fogni a halakat. Általában minél tovább tartjuk fenn ezt az állapotot, annál több és nagyobb hal érkezik az etetésre, amik kiszorítják a kisebb halakat. Ez a folyamat nagyon szépen nyomon követhető a kisfilmben, hiszen elsőként a kisebb karikakeszegeket fogtam, majd egyre nagyobbakat, végül megérkeztek a dévérkeszegek, amelyek a kezdeti 15-20 dkg-os karikákhoz képest jóval nagyobb, akár 50 dkg-os méretet is elérték. E szabályszerű folyamatból mindössze egy megtévedt potyka esete lógott ki, ami nem bírt ellenállni a keszegeknek szánt csemegéknek és rögtön a horgászat elején érkezett. De hát a kivétel erősíti a szabályt! Próbáljátok ki Ti is!
