A nyár utolsó napján, még az igazi márnaszezon kezdete előtt látogatást tettünk a Duna folyóra egy pörgős dévérhorgászat reményében. Augusztus utolsó napja gyakorlatilag tökéletes időjárás tartogatott, mérsékelten meleg, csapadékmentes idővel. A horgászatot igyekeztem minél jobban leegyszerűsíteni, ennek ellenére egy igazán mozgalmas horgásznapot tudhattam magam mögött.
Az egyszerű és nagyszerű elven megtervezett horgászataim rendszerint igen eredményesek, ráadásul a dunai horgászat általában nem is követel túlságosan bonyolult megoldásokat. Sokszor elég nehézséget okoz maga a horgászat megtervezése is, hiszen a Duna szeszélyes és változékony vízállása egyik napról a másikra keresztülhúzhatja a számításainkat. A helyszín megközelítése további nehézségeket rejthet, hiszen nagyon nem mindegy, hogy az autóból kiszállva gyakorlatilag elénk tárul egy rendezett és tiszta vízpart, vagy pedig több száz métert gyalogolva, árkon-bokron át, kövezéseken, meredek lépcsőkön kell eljutni a horgászhelyig.
Horgászatom helyszíne a Duna folyó Bács-Kiskun vármegyei szakaszán, Foktő településen, a Kalocsa-Baráka vízmű közelében található. Korábbi írásaimban már ismertettem ezt a szakaszt, így részletesen nem is térek ki erre. Elég erős sodrású, folyamatosan mélyülő, közepesen mély víz, valamint kövekkel és kagylókkal borított meder jellemzi ezt a részt. Megérkezés előtt természetesen beszereztem a töltésre való felhajtáshoz szükséges engedélyt a területi vízügyi hatóságtól, hiszen a kikötő közelében található parkolótól legalább 600 méterre volt a kiszemelt horgászhelyem, melyet a nehéz táskákkal, felszerelésekkel lényegesen nehezebb lett volna megközelíteni. A part menti kövezésre a lejutás sem volt egyszerű feladat, hiszen egyetlen lépcső sincs a közelben, és a meredek árvízvédelmi töltés oldala a hajnali párás időben fokozott óvatosságra intett. A sikeres megérkezést követően rövid terepszemlét tartottam, majd neki is álltam a horgászatra szánt etetőanyagok összeállításának. Először az alapozó etetéshez szükséges keveréket készítettem el, melyhez Haldorádó Bázis Mix - Folyóvízi Alapot és főtt csemegekukoricát használtam. Az összeállítást követően tömör gombócokat formáltam, melyekből kezdésként 10 darabot juttattam be a meghorgászandó területre. A kosárba szánt etetőanyaghoz a durvább szemcseméretű Big River - Mohos Dévér változat került, melyhez Nagy Dévér Aroma Turingot, illetve egy kevés Haldorádó Additives - Pantonchino adalékot tettem, majd ezt tovább dúsítottam főtt csemegekukoricával. A sodrás erejéhez mérten 240 grammos Haldorádó Big River kosarakat alkalmaztam, hogy az etetésen stabilan megálljon. A mérsékelten akadós, de kagylókkal és kövekkel telített meder, illetve a viszonylag sűrű dobások indokolttá tették a dobóelőke használatát is. A bot hosszának nagyjából kétszeresét csévéltem fel az orsó dobjára 0,16 mm átmérőjű fonott zsinórból. A főzsinór Team Feeder - Long Cast típus volt 0,22 mm-es változatban. A nagy tömegű kosár a fárasztás során könnyedén feltépheti a dévérkeszeg vékony húsú száját, ami növeli a halvesztés kockázatát. E hatás kiküszöbölése érdekében Team Feeder 1 mm-es erőgumit iktattam a horogelőke elé kb. 15 cm-es hosszban. A körülmények miatt nem finomítottam le túlságosan a végszereléket, a 0,20 mm-es, kb. 70 cm hosszú előkére egy 10-es méretű horog került. Csaliként mindössze néhány szem csontkukacot kínáltam fel.
Az alapozó etetésre rövidesen meg is érkeztek a várva várt dévérkeszegek, melyek jelenléte kapásokban is megmutatkozott. Az első halra ugyan nem kellett túl sokat várni, de az ütemes horgászat és a kapások folyamatossága csak később épült fel. A folyamatosan bejuttatott etetőanyag segítségével egy etetett sávot sikerült létrehozni, melyet igyekeztem minél pontosabban meghorgászni.
A nagyjából egyforma méretű dévérkeszegek között akadt azért egy-két szebb példány, de az igazán termetes egyedek száma évről évre csökken ezen a szakaszon. Korábban nem volt ritka, hogy több 2-3 kilogramm körüli egyed is horogra került néhány órás horgászat során, de sajnos a mérhetetlen kizsákmányolás eredménye itt is megmutatkozik.
A horgászat során azt tapasztaltam, hogy az idő múlásával a kapások egyre inkább folyásiránnyal lefelé, az etetési sáv végére helyeződnek át. Kezdetben elegendő volt alig 15 méterre bevetni a végszereléket, és sorozatban érkeztek a kapások, majd egyszer csak szinte teljesen megszűntek. Ekkor változtattam, és a távot nagyjából 25 méterre növeltem, itt rövid időn belül ismét jelentkeztek a kapások. Vélhetően egy kisebb törés volt a mederben, és a folyó által elsodort etetőanyag ott rakódott le, és ez hosszabb ideig helyben tartotta a dévérkeszegeket. Később még egy-két kisebb márna is betévedt az etetési sávra.
Érdekesség, hogy horgászbarátom és kísérőm – aki néhány méterrel feljebb horgászott – ugyanezekkel a csalogatóanyagokkal és módszerrel próbálkozva lényegesen kevesebb kapást ért el. De hasonló eset történt korábban, mikor a tőlem kissé lejjebb horgászó társam szebbnél szebb dévéreket fogott, míg én csupán néhány kisebb példányt tudtam horogra csalni. Folyóvízen számtalan alkalommal tapasztaltam, hogy az etetésünk alatt horgászó társak eredményesebbek, míg a feljebb lévők kevésbé sikeresek. Ennek oka az, hogy a bejuttatott etetőanyagból a folyó sodrása sávot képez, és az idő múlásával e sáv alsó része egyre szélesebb lesz, valamint folyásirányban egyre lejjebb kerül. A halak rendszerint az áramlással szemben úszva indulnak el a táplálékforrás felé, majd arra rátalálva lassan vonulnak egyre feljebb. Ha viszont a sodrás egy medertörésen vagy nagyobb kövek közelében rakja le a folyamatosan beszórt etetőanyagot, egyáltalán nem áll érdekükben feljebb úszni, hiszen gyakorlatilag egy „terülj-terülj asztalkám” kerül eléjük, ahonnan kényelmesen lakmározhatnak. Véleményem szerint akkor lehetünk sikeresebbek, ha rátalálunk egy kisebb akadó környékére vagy medertörésre és ezt horgásszuk meg, illetve ha jelentősen növeljük az etetőanyagunk sűrűségét különféle adalékanyagokkal, leginkább agyaggal, földdel, mivel ezek magukat a szemcséket is elnehezítik (szemben a kaviccsal, amely csak a gombócok gyorsabb süllyedését segíti, a szétmálló gombóc szemcséinek helyben tartását nem). Ezeket azonban sokan költséghatékonysági szempontból kihagyják, illetve ezekkel a nem feltétlenül szükséges adalékokkal sem akarják tovább növelni az egyébként sem kis súlyú felszerelésük súlyát. Ha nem versenyzünk, érdemes egyszerű és költséghatékony megoldást választani, mert gyakran előfordul, hogy ez lesz a legjobb döntés! Egy tudatosan felépített horgászat, valamint a sokoldalú és gazdag ötlettár sokkal inkább vezet eredményre, mint a minél drágább, bonyolultabb csalogatóanyagok és felszerelések használata. Akad azonban jó néhány olyan dolog, amin nem hogy nem lehet, de nem is szabad spórolni. A megfelelő és jó minőségű horgászzsinór, illetve az ugyancsak jó minőségű horgok használata elengedhetetlen. A cikkben említett horgászat során kiemelt jelentősége volt az erőgumi használatának is, melyen szintén nem érdemes spórolni, ha célzottan keszegfélékre horgászunk folyóvízen. Ez a kellemes nyári végi dévérhorgászat tökéletes beharangozója volt a közelgő márnaszezonnak, melyet már a fővárosi Duna-szakaszon kezdtem meg és újabb cikkek témájához adott kiindulópontot…
Írta: Holler Imre
