Zalai karikák a Nagy Dévérrel

Zalai karikák a Nagy Dévérrel

Jól emlékszem az első zalai halamra, egy szép karikakeszegre, amit évekkel ezelőtt fogtam. Azóta nagy kedvencemmé vált a keszegezés ezen a vadregényes folyón. Egy tavaszi hosszú hétvégén a legtöbb horgász a vízpartra látogat. Én is így tettem, amikor április végén újra eljutottam kedvenc folyómra, hogy megfogjak néhányat az ottani keszegek közül. Már a horgászat előtti napon azon gondolkoztam, hogy mit tartogat majd számomra ez a titokzatos víz.

Egyik ismerősöm éppen egy hete horgászott a folyón, elmondása szerint, jó tenyeres keszegeket fogott. Nem volt kérdés, hogy amint lesz rá időm, indulok a Zalára! A peca előtti nap egy része szokás szerint az etetőanyag elkészítésével és az előkészületekkel telt. Nem kellett sokat gondolkoznom azon, hogy melyik terméket viszem magammal! A Nagy Dévér már számtalanszor bizonyított a Zalán is. Ez volt a keverékem alapja, amit néhány hozzávalóval egészítettem ki.

Ha keszegek vannak a közelben, nem fogják otthagyni ezt a keveréket!

Sosem szoktam több kiló kaját vinni a Zalára, egyrészt azért, mert felesleges, másrészt azért, mert szigorúak a szabályok. A szoktató etetést például büntetik, itt nem szabad minden nap szemes takarmányt szórni a halaknak! Némi csalogatóanyagra viszont szükség van, hogy horogra lehessen csalni az itteni ravasz halakat. Keverékemet a következő alapanyagokból állítottam össze:

  • 500 g Haldorádó Nagy Dévér
  • 300 g darált kukoricacsíra pellet
  • 100 g őrölt halibut pellet
  • 100 g olajos mag őrlemény, fekete napraforgómag és kendermag fele-fele arányban
 

Természetesen ásványvízzel állítottam be a megfelelő tapadást, amihez némi ananászos Carp Syrupot öntöttem. Ez az aroma elsősorban pontyoknak és amuroknak készült, de kellemes, édes ízét a keszegek is nagyon szeretik. A benne lévő fluo adalék csalogató hatása pedig még zavarosabb vízben is érvényesül. Ha egy sokoldalúan használható aromát keres valaki, a Carp Syrup termékcsaládot mindenképpen érdemes kipróbálni!

Így néz ki a bekevert etetőanyag
Néha a kevesebb több! Ennyi csalogatóanyag bőven elég szokott lenni

Mivel sok apróhal él a folyóban, mindig teszek egy kis csemegekukoricát és főtt kendermagot a keverékhez. Ha magasabb a vízállás, pár marék kőzúzalékkal szoktam lesúlyozni az etetőanyagot. Amikor keszeg a célhal, nem maradhat ki a kajából a forrázott csontkukac, ezt nagyon szeretik! (A főtt kender kiszáradhat egy idő után, de ez elkerülhető, ha vízbe tesszük és mindig a kosár megtöltése előtt rakunk az etetőanyaghoz egy keveset.) Csalinak csontkukacot és trágyagilisztát vittem, de bevetettem egy kis praktikát. Daráltam egy kevés vaníliás cukrot és fahéjat, majd ezt a csontikra szórtam. Egy este pont elég arra, hogy a kellemes illat érezhető legyen a lárvákon. Tapasztalataim szerint gyorsabban reagálnak a keszegek az ilyen csalira. Érdemes kipróbálni!

Kissé hűvös és ködös volt az idő reggel
A szúnyogok is meglátogattak a korai órákban

Legtöbbször csak egy botot viszek a folyóra, de nem mindig egyszerű kiválasztani, melyik módszer lehet igazán eredményes. Egy biztos, tavasszal és nyár elején van itt a legtöbb hal. Ilyenkor a rákok sem mutatnak még akkora aktivitást. Az ívási időszak lezajlása után a halak nagy része eltűnik, a rákok pedig örülnek, és szívesen szórakoznak a felcsalizott horoggal. Úgy döntöttem végül, hogy feederbottal próbálkozom.

Egy 360-as, medium-heavy bottal készültem…
… és a hozzá illő, 40-es méretű orsóval

A 18-as főzsinórhoz 12-es fonott dobóelőkét kötöttem. A végszerelékemet nem bonyolítottam túl, a jól bevált erőgumis megoldást alkalmaztam. A végszerelék elkészítéséről egy korábbi írásomban olvashattok, melynek címe „Keszegező szerelék, egy kicsit másképp”. Horogelőkémet 12-es monofil zsinórból kötöttem, a Gamakatsu A1 Team Feeder Pellet Carp horogra pedig néhány csontit tűztem.

Több etetőkosarat is vittem magammal, végül nagy kedvencemet, a Tufty Feedert választottam
A 12-es méretű horog ideális néhány szem csontkukachoz
Türelmesen vártam az első kapást

Mivel csak én vagyok megszállott horgász a családban, néha egyedül megyek a vízpartra. Így azért nehezebb olyan képeket készíteni, ahol a horgász és a hal is látszik. Egy kis barkácsolással azonban gyerekjáték lesz az egész. A horgászboltban kapható legolcsóbb bottartó fejet vettem meg, majd kivágtam a középső részét. Ezután belefúrtam felülről, majd a megfelelő méretű, előre levágott menetes szár darabot beleragasztottam. A fényképező alján lévő furatba tökéletesen passzol a menetes szár, a bottartó fej csavarja pedig kompatibilis a leszúrható bottartókkal, a tripodokkal és hasonló eszközökkel. Persze, ez a kis „alkatrész” nem olyan profi megoldás, mint a speciális adapterek, de megteszi.

Ha egyedül megyek horgászni, sokat segít ez a kütyü a fotózásnál
A közepes erősségű spiccet szereltem fel, a 25 g-os kosár pedig elegendő volt
Szerencsére nem kellett sokat várni az első kapásra
Egy-két rák is tiszteletét tette, majd ment is vissza! Nagyon hasznosak és védettek!

A reggeli órákban elég aktívan táplálkoztak a halak, ha nem is voltak olyan kedvezőek a körülmények. A horgászat előtti nap volt egy kis csapadék, kár, hogy nem tudtam az eső előtti időszakban kint lenni. De nem csüggedtem, mert hamarosan egy határozott, botgörbítős kapásra vágtam be!

Egy szép, laposkeszeget sikerült fognom, először a Zala folyóból
Fotózás után már úszott is tovább

A nap kezdett előbújni a felhők mögül, a halak kapókedve viszont alábbhagyott. Úgy gondoltam, ideje hosszabb horogelőkét használni, valamint kipróbálni egy másik változatot, pontosabban ízesítést. Volt nálam olyan csonti, amire nem szórtam semmit, csak őrölt TTX-ben mászkáltak. Ezekből tettem a horogra, majd jól megmártogattam ananászos Carp Syrup aromában. Nemcsak az íz, hanem a feltűnő szín miatt is fogósabb ez a változat! A trágyagiliszta szintén felkeltette a keszegek érdeklődését.

A változtatások gyakran meghozzák a sikert…
… volt, hogy pár másodperc múlva gazdára talált az ananászos csonti!

Kiváló keszeges horog a Gamakatsu 1310N. A Pellet Carp horoggal ellentétben ez lapkás, megkötése nehezebb. Szerencsére előkötött változatban is beszerezhető, az előke 45 cm-es hossza pedig a legtöbb keszegező módszerhez megfelelő.

A kiakasztott zsinórklipszes technika segítségével pontosan tudtam horgászni

A Zala folyón, ha az első bedobás után már pár perc múlva jelezi a spicc, hogy hal van a környéken, nem szoktam alapozó etetést végezni. A tavaszi horgászatok nagy része ilyen, csak annyi etetőanyagra van szükség, ami a kosárba kerül bedobás előtt. Amikor kevesebb a hal, és többet kell várni a kapásra, dobok be pár kosár kaját horgászat előtt. Így kialakítok egy csalogató etetést, ami remélhetőleg felkelti majd néhány hal érdeklődését. De itt, a Zalán, nem mindig lehet tudni, mi okozza a spicc mozgását! A rákok rossz szokása, hogy párszor megrángatják a csalit, majd helyben elkezdik enni, szinte mozdulatlanok maradnak. Ebben az esetben vagy a félig megrágott csali, az üres horog, vagy rák apó jön ki a vízből. A kisebb halak és a rákok kapását nehéz elkülöníteni, de ha nem csak pár keszeg van a folyóban, a horgászatot általában siker koronázza. Aki többet szeretne tudni a kiakasztott zsinórklipszes technikáról, annak nyugodt szívvel ajánlom Döme Gábor „Kiakasztott zsinórklipsszel” című írását és filmjét!

Dél körül végre kisütött nap
Szerencsére a változtatások eredményesnek bizonyultak
Jöttek kisebb...
… és nagyobb karikakeszegek

Két óra körül bekövetkezett a kapástalan időszak, ami elég gyakori a folyón. Úgy vettem észre, hogy a reggeli, kora délelőtti és a késő délutáni, esti órákban kapnak leginkább a halak. A spicc mozdulatlanul várt. Nem sokkal később az ellenőrök is megjelentek, igazoltattak, majd további sok sikert kívántak. Az ívási időszak környékén szinte naponta járnak ellenőrök a Zalán. Sajnos nem mindenki tartja be a szabályokat, előfordult, hogy engedély nélkül is horgásztak itt emberek.

A kisebb keszegek boldogan úsztak tovább...
… és a nagyok is visszanyerték szabadságukat

Nem vagyok nagy halevő, de néha a mamám készít paprikás lisztben sült keszeget, amit puha kenyérrel szívesen elfogyaszt a család. Ha viszek haza halat a Zalából, akkor a tenyeres méretű keszegeket választom. A piciket azonnal visszaengedem, a nagyobb példányokat szintén. Sosem voltam az a típusú horgász, aki kifosztja a vizeket. Egy szép hal visszaengedése mindig boldogsággal tölt el!

A kifogott keszegek egy része. Ha nem is pontyokkal van tele, de azért van hal a Zalában!

Leginkább a tenyeres karikakeszegeké volt a főszerep, de egy igazán mozgalmas horgászatban volt részem. Összesen 37 halat fogtam: ennek java része karikakeszeg volt, emellett egy hosszúkás laposkeszeg, egy bodorka, valamint egy mohó küsz is horogra akadt. A megfogott halak összsúlya kb. 5,5-6 kg lehetett. Nagyon jól éreztem magam, kifejezetten örültem ezeknek a szép karikáknak, hiszem az elmúlt években kevés volt belőlük. Biztos vagyok benne, hogy a márciusi esők jó hatással voltak az itteni halakra. Köszönöm, Zala!

Még visszatérek!

Írta és fényképezte: Járfás Dávid

* Amennyiben nem jelennek meg a kommentek, úgy szükséges a böngészőben bejelentkezni a Facebook profiljukba!

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.