Jól emlékszem az első zalai halamra, egy szép karikakeszegre, amit évekkel ezelőtt fogtam. Azóta nagy kedvencemmé vált a keszegezés ezen a vadregényes folyón. Egy tavaszi hosszú hétvégén a legtöbb horgász a vízpartra látogat. Én is így tettem, amikor április végén újra eljutottam kedvenc folyómra, hogy megfogjak néhányat az ottani keszegek közül. Már a horgászat előtti napon azon gondolkoztam, hogy mit tartogat majd számomra ez a titokzatos víz.
Egyik ismerősöm éppen egy hete horgászott a folyón, elmondása szerint, jó tenyeres keszegeket fogott. Nem volt kérdés, hogy amint lesz rá időm, indulok a Zalára! A peca előtti nap egy része szokás szerint az etetőanyag elkészítésével és az előkészületekkel telt. Nem kellett sokat gondolkoznom azon, hogy melyik terméket viszem magammal! A Nagy Dévér már számtalanszor bizonyított a Zalán is. Ez volt a keverékem alapja, amit néhány hozzávalóval egészítettem ki.
Sosem szoktam több kiló kaját vinni a Zalára, egyrészt azért, mert felesleges, másrészt azért, mert szigorúak a szabályok. A szoktató etetést például büntetik, itt nem szabad minden nap szemes takarmányt szórni a halaknak! Némi csalogatóanyagra viszont szükség van, hogy horogra lehessen csalni az itteni ravasz halakat. Keverékemet a következő alapanyagokból állítottam össze:
- 500 g Haldorádó Nagy Dévér
- 300 g darált kukoricacsíra pellet
- 100 g őrölt halibut pellet
- 100 g olajos mag őrlemény, fekete napraforgómag és kendermag fele-fele arányban
Természetesen ásványvízzel állítottam be a megfelelő tapadást, amihez némi ananászos Carp Syrupot öntöttem. Ez az aroma elsősorban pontyoknak és amuroknak készült, de kellemes, édes ízét a keszegek is nagyon szeretik. A benne lévő fluo adalék csalogató hatása pedig még zavarosabb vízben is érvényesül. Ha egy sokoldalúan használható aromát keres valaki, a Carp Syrup termékcsaládot mindenképpen érdemes kipróbálni!
Mivel sok apróhal él a folyóban, mindig teszek egy kis csemegekukoricát és főtt kendermagot a keverékhez. Ha magasabb a vízállás, pár marék kőzúzalékkal szoktam lesúlyozni az etetőanyagot. Amikor keszeg a célhal, nem maradhat ki a kajából a forrázott csontkukac, ezt nagyon szeretik! (A főtt kender kiszáradhat egy idő után, de ez elkerülhető, ha vízbe tesszük és mindig a kosár megtöltése előtt rakunk az etetőanyaghoz egy keveset.) Csalinak csontkukacot és trágyagilisztát vittem, de bevetettem egy kis praktikát. Daráltam egy kevés vaníliás cukrot és fahéjat, majd ezt a csontikra szórtam. Egy este pont elég arra, hogy a kellemes illat érezhető legyen a lárvákon. Tapasztalataim szerint gyorsabban reagálnak a keszegek az ilyen csalira. Érdemes kipróbálni!
Legtöbbször csak egy botot viszek a folyóra, de nem mindig egyszerű kiválasztani, melyik módszer lehet igazán eredményes. Egy biztos, tavasszal és nyár elején van itt a legtöbb hal. Ilyenkor a rákok sem mutatnak még akkora aktivitást. Az ívási időszak lezajlása után a halak nagy része eltűnik, a rákok pedig örülnek, és szívesen szórakoznak a felcsalizott horoggal. Úgy döntöttem végül, hogy feederbottal próbálkozom.
A 18-as főzsinórhoz 12-es fonott dobóelőkét kötöttem. A végszerelékemet nem bonyolítottam túl, a jól bevált erőgumis megoldást alkalmaztam. A végszerelék elkészítéséről egy korábbi írásomban olvashattok, melynek címe „Keszegező szerelék, egy kicsit másképp”. Horogelőkémet 12-es monofil zsinórból kötöttem, a Gamakatsu A1 Team Feeder Pellet Carp horogra pedig néhány csontit tűztem.
Mivel csak én vagyok megszállott horgász a családban, néha egyedül megyek a vízpartra. Így azért nehezebb olyan képeket készíteni, ahol a horgász és a hal is látszik. Egy kis barkácsolással azonban gyerekjáték lesz az egész. A horgászboltban kapható legolcsóbb bottartó fejet vettem meg, majd kivágtam a középső részét. Ezután belefúrtam felülről, majd a megfelelő méretű, előre levágott menetes szár darabot beleragasztottam. A fényképező alján lévő furatba tökéletesen passzol a menetes szár, a bottartó fej csavarja pedig kompatibilis a leszúrható bottartókkal, a tripodokkal és hasonló eszközökkel. Persze, ez a kis „alkatrész” nem olyan profi megoldás, mint a speciális adapterek, de megteszi.
A reggeli órákban elég aktívan táplálkoztak a halak, ha nem is voltak olyan kedvezőek a körülmények. A horgászat előtti nap volt egy kis csapadék, kár, hogy nem tudtam az eső előtti időszakban kint lenni. De nem csüggedtem, mert hamarosan egy határozott, botgörbítős kapásra vágtam be!
A nap kezdett előbújni a felhők mögül, a halak kapókedve viszont alábbhagyott. Úgy gondoltam, ideje hosszabb horogelőkét használni, valamint kipróbálni egy másik változatot, pontosabban ízesítést. Volt nálam olyan csonti, amire nem szórtam semmit, csak őrölt TTX-ben mászkáltak. Ezekből tettem a horogra, majd jól megmártogattam ananászos Carp Syrup aromában. Nemcsak az íz, hanem a feltűnő szín miatt is fogósabb ez a változat! A trágyagiliszta szintén felkeltette a keszegek érdeklődését.
Kiváló keszeges horog a Gamakatsu 1310N. A Pellet Carp horoggal ellentétben ez lapkás, megkötése nehezebb. Szerencsére előkötött változatban is beszerezhető, az előke 45 cm-es hossza pedig a legtöbb keszegező módszerhez megfelelő.
A Zala folyón, ha az első bedobás után már pár perc múlva jelezi a spicc, hogy hal van a környéken, nem szoktam alapozó etetést végezni. A tavaszi horgászatok nagy része ilyen, csak annyi etetőanyagra van szükség, ami a kosárba kerül bedobás előtt. Amikor kevesebb a hal, és többet kell várni a kapásra, dobok be pár kosár kaját horgászat előtt. Így kialakítok egy csalogató etetést, ami remélhetőleg felkelti majd néhány hal érdeklődését. De itt, a Zalán, nem mindig lehet tudni, mi okozza a spicc mozgását! A rákok rossz szokása, hogy párszor megrángatják a csalit, majd helyben elkezdik enni, szinte mozdulatlanok maradnak. Ebben az esetben vagy a félig megrágott csali, az üres horog, vagy rák apó jön ki a vízből. A kisebb halak és a rákok kapását nehéz elkülöníteni, de ha nem csak pár keszeg van a folyóban, a horgászatot általában siker koronázza. Aki többet szeretne tudni a kiakasztott zsinórklipszes technikáról, annak nyugodt szívvel ajánlom Döme Gábor „Kiakasztott zsinórklipsszel” című írását és filmjét!
Két óra körül bekövetkezett a kapástalan időszak, ami elég gyakori a folyón. Úgy vettem észre, hogy a reggeli, kora délelőtti és a késő délutáni, esti órákban kapnak leginkább a halak. A spicc mozdulatlanul várt. Nem sokkal később az ellenőrök is megjelentek, igazoltattak, majd további sok sikert kívántak. Az ívási időszak környékén szinte naponta járnak ellenőrök a Zalán. Sajnos nem mindenki tartja be a szabályokat, előfordult, hogy engedély nélkül is horgásztak itt emberek.
Nem vagyok nagy halevő, de néha a mamám készít paprikás lisztben sült keszeget, amit puha kenyérrel szívesen elfogyaszt a család. Ha viszek haza halat a Zalából, akkor a tenyeres méretű keszegeket választom. A piciket azonnal visszaengedem, a nagyobb példányokat szintén. Sosem voltam az a típusú horgász, aki kifosztja a vizeket. Egy szép hal visszaengedése mindig boldogsággal tölt el!
Leginkább a tenyeres karikakeszegeké volt a főszerep, de egy igazán mozgalmas horgászatban volt részem. Összesen 37 halat fogtam: ennek java része karikakeszeg volt, emellett egy hosszúkás laposkeszeg, egy bodorka, valamint egy mohó küsz is horogra akadt. A megfogott halak összsúlya kb. 5,5-6 kg lehetett. Nagyon jól éreztem magam, kifejezetten örültem ezeknek a szép karikáknak, hiszem az elmúlt években kevés volt belőlük. Biztos vagyok benne, hogy a márciusi esők jó hatással voltak az itteni halakra. Köszönöm, Zala!
Írta és fényképezte: Járfás Dávid
