Évek óta horgászom a Zala folyón, nagy kedvencem ez a vadvíz. Az amúgy is rendkívül szeszélyes folyó tavaly sajnos nem kecsegtetett jó lehetőségekkel. Egyre inkább megmutatkozott, miért horgásznak itt évről évre kevesebben. Engem valamiért mégis magával ragad, rendkívüli szépsége és kiszámíthatatlansága miatt igazi kihívás az itteni horgászat! Az alsó szakaszán űzöm a halakat kisebb-nagyobb sikerrel. Ebben a cikkben egy olyan szereléket mutatok be, amit gyakran használok ezen a vízen, de természetesen írok a folyóról is.
November végén zártam a tavalyi horgászszezont a Zalán. Egy ilyen vadregényes helyen egyáltalán nem ritka, hogy hal nélkül távozik a horgász! Ez alól az akkori peca sem volt kivétel. Szerettem volna írni egy keszeges cikket, de alig fogtam halat a folyón. Több oka is van sajnos, hogy miért csökken az itteni halak száma. A közeli Kis-Balatonon rengetegen horgásznak, és legtöbben hazaviszik a halakat. Szomorúan nézem az weboldalakon, hogy az ott kifogott hatalmas keszegeket, akár 10 kg feletti, gyönyörű pontyokat és amurokat már nem a vízparton, hanem otthon, a kertben fotózzák le. Véleményem szerint jobban meg kellene becsülni ezeket a nemes ellenfeleket!
A Zala a Kis-Balaton északi részébe folyik, és az ott kifogott halak nagy része már a folyóba sem tud felúszni. Nem telepítik olyan gyakran a Zalát, mint a kedvelt „kockatavakat”, az itt kihelyezett halak nagy része pedig olyan helyekre úszik, ahová a horgászok csak igen ritkán és nehezen jutnak el. Természetesen van benne hal, de nem kevés a sikertelen pecák száma. Egy igazi vadvízen ez már csak így működik! Ami még nehezebbé teszi a sikeres horgászatot, az az apróhalak gyakorisága és a folyamatosan növekvő kecskerák állomány. Ez a „kis” állat remekül érzi itt magát, fontos számára a jó vízminőség, ami jellemző is a Zalára. A legtöbb horgász éppen annyira utálja a rákot, mint a törpeharcsát, mert ezek a tízlábú élőlények megesznek mindent, legyen az kagyló, csiga, féreg, lárva, vízi rovar, kishal, törmelék, dög, etetőanyag vagy éppen maga a csali.
Nagy valószínűséggel azért szaporodtak el ennyire, mert egyre kevesebb a hal, ami táplálkozásával csökkentené az állományt. Mohóságuk ellenére a rákok nagyon hasznosak! Tisztítják a vizet, és amikor még nem nőnek túl nagyra, fontos táplálékot jelentenek a kapitális dévéreknek, pontyoknak, harcsáknak és más halaknak is. Egyáltalán nem rossz tehát, ha van belőlük, sőt! A kecskerák nem utolsósorban védett! Több olyan rákot is mentettem már meg, amit „horgászok” dobáltak a vízpartra. Ha olvassák ezt a cikket olyan személyek, akik a nádasba dobálják vagy elpusztítják ezeket az amúgy hasznos és ártalmatlan állatokat, soha többé ne tegyék! Kíméletesen vissza kell őket engedni! A partra vetett rák nem mindig tud visszajutni a vízbe, elpusztításuk pedig tilos! A becsületes horgász nem károsítja a természeti értékeket!
A rákok jelenléte valóban nehezíti a horgászatot, de nem teszik lehetetlenné! Praktikák persze léteznek, amikkel el lehet kerülni őket. Ilyen például az úszós módszerek valamelyike, feederen a kemény csalik stb. Nyáron, amint lesz rá lehetőségem, többször is horgászom majd a Zalán, és ha sikeres lesz a peca, írok róla cikket. Elsősorban keszegekre horgászom a folyón, több végszereléket is kipróbáltam már itt. Sokszor adódott olyan helyzet, hogy kezdetben erőgumira volt szükségem, majd teljesen feleslegessé vált. Olykor az erőgumi hosszúsága volt kérdéses. Egy egyszerű praktikával azonban megoldható, hogy pillanatok alatt le lehessen cserélni az erőgumit anélkül, hogy le kellene vágni és újra kellene kötni.
Először a fonott dobóelőkére húzom a gyöngyös csúszó kapcsot, ezt követi egy kisméretű gumigolyó, majd a legkisebb méretű előkerögzítő gyorskapocs. Dupla Clinch csomóval rögzítem. A golyó a forgóra tolható, ezáltal megvédi a kötést és ütközőként is funkciónál. A Zalán leggyakrabban kétfajta kosarat használok. A Special Round Feeder és a Tufty Feeder is egyaránt megfelel az alsó szakaszra. Itt nincs szükség túl nehéz kosarakra. A nagyobb lyukbőségű típust akkor alkalmazom, ha kiakasztott zsinórklipszes technikával etetek egy keveset, ha nagyobb méretű szemcsék vannak az etetőanyagban, vagy ha esetleg jobban reagálnak arra a halak, ha több kaja van a kosárban. A Tufty Feeder viszont az, amit sosem hagyok otthon! Tökéletesen működik a horgászat során. Kialakításának köszönhetően gyakran elég belőle a könnyebb változat, az sem mozdul el a helyéről.
Az erőgumi egyik felére végfület kötök. Ez a fajta erőgumi nem vastag, könnyebb a kezelhetősége, jól kialakított végfület lehet rá kötni. Elsőre nem sikerült ezt pontosan elkészítenem, de némi gyakorlás után már nem okozott gondot.
A gumi másik végére, mindig egy kisméretű feeder gyorskapcsot kötök. Ez egy praktikus aprócikk, amely biztosítja az előke gyors cseréjét. Nagyszerű megoldás a hétköznapi horgászatok és versenyek során is! A forgó rögzítése az erőgumira csak megfelelő kötéssel lehetséges. Nagy kedvencem a Döme praktikák sorozat. A 4. részben, Gábor részletesen bemutatja, miként kell megkötni az erőgumit. Én kipróbáltam, tökéletesen működik!
A Haldorádó aprócikkek között minden hasznos dolog megtalálható, legyen szó, pontyozásról vagy leheletfinom keszegezésről. Az előkerögzítő gyorskapocs szilikon csöve pont ideális a dupla erőgumi szálhoz. Kellően tartja, de nem deformálódik a gumitól, az gond nélkül mozoghat benne. Az előre elkészített, végfüles, gyorskapcsos erőgumikat létrára rögzítem és mindig többféle hosszúságút viszek a Zalára, hogy a lehető leghatékonyabbat tudjam kiválasztani. Ha nincs szükség az erőgumira, akkor nem vágom el a szilikon csövet és egyszerűen csak a horogelőkét helyezem fel.
Remélem, egy következő írásomban szép zalai halakat tudok majd mutatni! Addig is, ha valaki kipróbálja ezt a szereléket, bízom benne, hogy nem fog csalódni és szép halakat fog vele! Görbüljön!
