Az idei szezon első hosszabb túráját a békéscsabai Nagyréti Horgásztóra terveztem. 2017-ben horgásztam már ezen a tavon és mindjárt elsőre sikerült is gyönyörű pontyokat fognom. Ekkor megfogadtam, hogy a jövőben egészen biztosan visszatérek ide. Az eltelt évek alatt a tó egy igazi bojlis paradicsommá nőtte ki magát, a halállomány fejlődése pedig egészen elképesztő. Minden adott volt egy remek, nagyhalas horgászathoz, a kérdés mindössze annyi volt, hogy sikerül e jó eredményt elérnem feederbotos módszerrel.
Nagyon kedvelem az ilyen típusú nagy pontyos, bojlis tavakat. Mindig nagy kihívás számomra feederbotos módszerrel ilyen vízterületen jó eredményt elérni. Bár a tavon engedélyezett a behúzás, a bójázás és a csónakból történő etetés is, egyáltalán nem akartam ebbe az irányba elmozdulni. Azt a fajta horgászatot akartam a halakra erőltetni, amit a legjobban szeretek űzni. Bojlis-method módszer egy tuti etetőanyaggal és egy-két fogós csalival karöltve. Ennyi mindösszesen? Igen, ha ez máshol mindenütt tökéletesen működik, itt miért ne lehetne jó?! A fentebb leírtakból egyértelműen következik, hogy sem alapozó etetést nem végeztem, sem a meghorgászandó területet nem jelöltem meg bójával, sem pedig csónakkal nem húztam be a végszerelékemet. Nagy távolságú kereső horgászatot végeztem, ahonnan pedig halat sikerült fognom, oda igyekeztem visszadobni a végszerelékemet. A horgászhelyet, amely szám szerint a 2-es állás volt, és amelyhez egy jól felszerelt kis ház is tartozott, délben foglaltam el. Sok időt nem töltöttem az elhelyezkedéssel, fél egykor már mindkét feederbotom a kapásokat várta. Eső előtti, kellemetlen, nyomott idő volt ezen a napon, ami rá is nyomta a bélyegét a halak kapókedvére. A nappali órákban egyetlen kapást sem sikerült elérnem. Az első jelentkező már sötétben, csaknem 9 óra kapástalanság után érkezett, és rögtön a túra legnagyobb hala volt az elkövető.
A jól sikerült éjszakát intenzív esős nappal váltotta fel, ez viszont kifejezetten kedvezett a halfogásnak. Hiába, ami jó a halnak, nem feltétlen jó a horgásznak. De kit érdekel, milyen az időjárás, ha karikába görbül a feederbot?!
Az első 24 óra intenzív horgászat után egyértelműen sikerült megtalálnom azokat a csalogatóanyagokat és stratégiát, ami a legjobban működik. Lassabban épült fel ugyan ez a horgászat, mint ahogy arra előzetesen számítottam, ám a megfogott halak mérete és mennyisége több mint kellemes meglepetés volt számomra.
A nap egyre lejjebb bukott az égen, elérkezett az utolsó este és éjszaka. „Mit tartogathat nekem még a tó, hova lehet még fokozni ezt a remek horgászatot?” E gondolatok jártak a fejemben, miközben a lemenő nap utolsó sugaraiban újradobtam mindkét végszerelékemet. Előfordult, hogy a kapások csak 3-4 óra várakozás után érkeztek, így fontos volt, hogy a jónak vélt helyen várják a végszerelékeim a halakat. Sűrűn újat dobni és kapkodni nem volt értelme. Ez az éjszaka mindössze egyetlen akciót tartogatott számomra, ám kora hajnalban egy újabb matuzsálem ébresztett. Soha rosszabb ébresztőt!
A 48 órás túra alatt 13 pontyot sikerült fognom, amelyek közül a legnagyobb 16,6 kg-ot nyomott. Három halam meghaladta a 15 kilogrammot, három pedig nem sokkal maradt alatta. Ennyi kapitális méretű pontyot egyszerre talán még soha nem sikerült fognom. Ezek viszont csak számok, ami igazán fontos, azt ott helyben kellett átélni és megtapasztalni. Ez a horgásztúra és ez a remek tó olyan élményeket adott számomra, amit csak nagyon kevés horgászat. Szerencsésnek érzem magam, hogy időről időre ilyen fantasztikus élményekben lehet részem, és mindezt a Haldorádó színeiben élhetem át.
Írta: Borbiró Ádám
Fotók: Libor Erika
