Országjáró körutamat tovább folytatva ismét egy új és számomra ismeretlen vízterületet szemeltem ki. Folyamatosan keresem, kutatom az újabb kihívásokat és a jobbnál jobb adottságokkal rendelkező horgászparadicsomokat. Szerencsére kis országunk bővelkedik a remek horgászvizekben, így némi túlzással egy élet is kevés lenne rá, hogy mindegyikre ellátogassak és próbára tegyem magamat és az általam képviselt nagyhalas, feederbotos technikát. Ettől függetlenül feltett szándékom, hogy a létező legtöbb ígéretes horgászvizet előbb- utóbb „górcső” alá vegyem.
Mindig is előnyben részesítettem a nagy kiterjedésű tavakat, ahol távoli, pontos dobásokkal lehet csak igazán jó eredményeket elérni. Tiszta erőből „meghúzni” egy finom feederbotot, látni, ahogy bőven 100 méter felett csapódik a végszerelék a vízbe, majd rendszerint a botgörbítős kapás után, nagy távolságból kihúzni a hatalmas pontyokat… felemelő érzés! Ettől pezsdül meg az én vérem igazán. Egy modern feederbottal már nincs elérhetetlen távolság, és a legnagyobb pontyok megfogása sem a bojlis horgászok kiváltsága manapság.
A felfedezésre váró, számomra ismeretlen vízterület a Békéscsaba mellett található Nagyréti-tó volt. Egy viszonylag „fiatal” tóról van szó, 2014-ben alakították ki, majd 2015-ben halasították. Főként nagytestű, 5-10 kg közti pontyokkal lett betelepítve, ám ennél lényegesen nagyobb halak is élnek itt. Keszeg és kárász is fogható, mellettük megtalálható a szürke harcsa, a csuka és a süllő is. 23 hektár területen fekszik a tó, nettó vízfelülete 15 hektár. A tó nyugati és keleti oldalán 9-9 db horgászhelyet alakítottak ki, melyek gyakorlatilag teljesen egyformák és pontosan 57 méter távolságra helyezkednek el egymástól. Kiválóan alkalmas a tó a horgászversenyek rendezésére is, mivel a horgászállások előtti horgászható terület, a mederfenék, valamint a vízmélység közel azonos. Az átlagmélység 2,3 méter, a meder teljesen akadómentes. A tavat hosszában nádsövénnyel választja ketté, ami pontosan 130 méterre helyezkedik el mind a keleti, mind a nyugati oldaltól.
Ezen a tavon főként a bojlis módszert preferálják a horgászok, a feederbotos horgászat elméletileg nem is engedélyezett. Természetesen nem szegtem meg a tó szabályzatát, a tógazda engedélyével és beleegyezésével használhattam kedvenc feederbotjaimat. A horgászatot egy kánikulai napon, késő délután kezdtem meg. Előzetes tervem az volt, hogy másnap délutánig próbálom meg a tó nagytestű halait becserkészni, tehát hozzávetőlegesen egy 24 órás horgászatot terveztem. Mivel ezen a tavon engedélyezett a behúzós horgászat és az etetőhajó használata is, szinte kivétel nélkül mindenki a tó közepén kialakított nádsövény elé, attól visszább pár méterre húzza a végszerelékét. Ez már a kipakolás és a felszerelések összeállítása közben is feltűnt. Egyértelmű volt tehát, hogy én is a tó e részét próbálom meg elsőként meghorgászni. Jó kiindulási alap volt ez számomra, érdemes mindig nyitott szemmel járni…
A két kosártípus adottságait igyekeztem a legjobban kihasználni, így a Method Flat Feeder kosárral darabosabb etetőanyagot és nagyobb méretű csalikat használtam, míg a Long Cast Method Feeder kosárral finom szemcseméretű, gyorsan oldódó keveréket és kisebb méretű csalikat kínáltam fel. Természetesen mindkét változat alkalmas bármilyen etetőanyag és csali felkínálására, ám ebben a helyzetben az eltervezett stratégia így volt a legjobban érvényesíthető.
Alacsonyan járt már a nap az égen, mire minden felszerelésem a helyére került. Tele izgalommal és bizakodással vágtam neki ennek a túrának is. Imádok ismeretlen vízterületen horgászni, majd lehetőség szerint mihamarabb megfejteni azt. Szerencsémre már a legelső bedobásokat is sikerült kapásra váltanom, így viszonylag hamar kaptam ízelítőt a tó bivalyerős halállományáról.
A remek kezdés után hamar besötétedett, a forró nyári nappalt jóleső hűvös éjszaka váltotta fel. Joggal bíztam az éjszakai órák eredményességében, sok új ötletem volt, sok mindent ki akartam próbálni és tesztelni éles körülmények között. Az éjszaka tökéletesen alkalom volt minderre, bár meglepetésemre közel sem volt annyira eredményes, mint ahogy reméltem. Egész éjszaka csupán néhány szebb pontyot sikerült fognom.
Az események felpörögtek… Olyannyira, hogy felmerült bennem a kétely, hogy át kell állnom egy botos stratégiára. A második dupla kapást követően ezt meg is tettem, hisz annyira gyorsan alakultak ki a kapások, hogy két bottal képtelenség volt horgászni. Mivel hatalmas szél fújt már délelőtt is, a By Döme TEAM FEEDER Long Cast Method Feeder kosárral szerelt végszerelékkel és bottal folytattam a horgászatot. Azért esett erre a választásom, mert ezzel a kosártípussal egyértelműen nagyobbat és pontosabban tudtam dobni a viharos erejű szélben is. Ráadásul a fél fix önakasztós rendszerének köszönhetően a nagy oldalszél miatt kialakuló „öblöt” a zsinóron nem kellett teljesen megfeszítenem. Ilyen viharos erejű szélben, mire sikerül megfeszíteni a szereléket, garantáltan el is húztam volna a kosarat a bedobott helyről, ezzel „agyoncsapva” a technikát. Bedobás után mindössze annyit tettem, hogy mielőtt a végszerelék a vízbe csapódott volna, ráfogtam a zsinórra, melynek hatására a még levegőben repülő kosár valamelyest kihúzta a zsinóron keletkezett „öblöt”. Ezek után egy-két rátekerés az orsóval elegendő volt, hogy éppen ne legyen laza a zsinór. Ezzel a végszerelékkel horgászva rendszerint intenzív, botgörbítősek a kapások, hisz a hal saját magát akasztja meg, majd elemi erővel próbál menekülni, így garantáltan nem maradtam le a kapásokról.
Nem emlékszem, hogy valaha is lett volna ismeretlen vízterületen, első alkalommal ennyire eredményes horgászatom. A horgászmódszerek és horgászeszközök folyamatos fejlődésével egyre jobb és jobb eszközök és praktikák kerülnek a horgászok kezébe. Ezen innovációk helyes használata mellett a siker szinte garantált. Egy olyan vízterületen, ahol szinte csak és kizárólag a bojlis technika a favorit, a method feeder technika mindent vitt.
Ismét sikerült egy eredményes horgászatot zárnom, és egy újabb remek vízterület neve mellé került pipa a bakancslistámon. Gyönyörű, egészséges és bivalyerős halak élnek ebben a tóban. A közel 24 órás horgászat alatt több mint 20 db halat sikerült fognom, melyből 15 db nagytestű ponty volt, ráadásul a horgászat jelentős részében mindössze egyetlen bottal tudtam csak horgászni a folyamatos és rendkívül gyorsan kialakuló kapások miatt. Az itt eltöltött 24 óra felejthetetlen emlék marad számomra, újfent rengeteg értékes információt és tapasztalatot gyűjtöttem. Köszönöm, Nagyréti-tó!
Írta: Borbiró Ádám
Fényképek: Libor Erika
