Régi vágyam teljesült a közelmúltban, mikor végre eljutottam a Nógrád megyében található Maconkai-víztározóra. Eddig ez a gyöngyszem valahogy kimaradt az általam becserkészett vízterületek közül. Hogy mi az oka? Nem tudnám megmondani. Így utólag azzal magyarázhatnám, hogy a Magyarországon lévő több száz felfedezni váró horgászvíz közül nem a legismertebbekkel kezdtem. Az azonban már szinte biztos, hogy a jövőben ide sűrűbben is érdemes visszalátogatni.
Dr. Dérer István elnök úr volt segítségemre, mikor aziránt érdeklődtem, hogy ebben az időszakban hol érdemes helyet választani. A késő ősszel nehéz a halak tartózkodási helyeit pontosan felmérni, magamtól talán valahol a mélyebben fekvő területeket tettem volna próbára, de hogy ezen a vízen ez hol is van pontosan? Nos, mint István elmondta a II. tórészlet jó lehet ilyenkor, valamint a gáti szakasz közepe is fogós lehet ebben az időszakban. Ez utóbbit választottam.
Különösen nagy izgalommal készültem a maconkai horgászatra. Igyekeztem átolvasni a vízterületről írt beszámolókat és összegezni mások ezen időszakban szerzett korábbi tapasztalatait. Mivel ezúttal elsősorban a keszeg- és pontyhorgászat miatt jöttem ide, egyértelmű volt, hogy a feederbotoké lesz a főszerep. Két etetést terveztem, egyet a parttól kb. 80-90 m-re, a másikat közelebb, mintegy 40-50 m távolságra. Titkon abban bíztam, hogy a távolabbi dobásokkal megtalálhatom a mélyben lakozó termetesebb pontyokat.
Gondolva arra, hogy a távoli dobások és a pontyok jelenléte miatt mindenképpen erősebb, gerincesebb botokra lesz szükség, magammal hoztam két kedvencemet. Mindkettő a Döme Gábor nevével fémjelzett SPRO Pellet Feeder botcsalád tagja, nevezetesen a 390H és 420H típusokról van szó. Annak ellenére, hogy e botok a heavy kategóriába tartoznak, fantasztikusan rugalmasak!
Mindkét botra SPRO Aeronium Special Feeder 555 gyorsfékes orsó került, melyek dobjára 0,20 mm átmérőjű Haldorádó Feeder Master Pellet Line zsinórt csévéltem. Az orsókról - azoknak, akinek még nem volt szerencséje hozzájuk - csak annyit mondanék, hogy kifejezetten a nagy dobásokhoz, így a nagyobb távolságban való horgászathoz lettek kifejlesztve, és remek társai a fenti feederbotoknak. Számomra sok jó tulajdonságuk mellett a nyeletőfék - vagy inkább gyorsfék - megoldása az, melyet igazán kedvelek, mert rendkívül megkönnyíti a használatot és a fárasztást is.
A végszerelék összeállítása során az alábbi receptet követtem: 8-9 méter hosszúságú L&K SUPER BRAID 0,15 mm fonott zsinór dobóelőke, amin 35 grammos, gubancgátló csővel ellátott bordás etetőkosár csúszott. A zsinór végét egy 10-es méretű Berkley EASY CLIP gyorskapocsba kötöttem, mely elé egy gumi ütközőt tettem. A horogelőke Sufix Feeder Braid 0,14 mm volt, hossza 10 cm. A horog mindkét esetben egy 6-os méretű Gamakatsu 2260B típusú horog volt.
6:30 körül érkeztem a tópartra. Ködös volt a reggel, gyenge délkeleti szél fújt, a víz hőmérséklete 6-7 fok körül volt. A jegyváltás után érdeklődve végighallgattam a helyi horgászrend fontosabb szabályait, majd egy rövid terepszemle következett. Így utólag be kell vallanom, hogy egy apró részlet elkerülte a figyelmemet a felkészülés során, nevezetesen a parkolási lehetőségek korlátozottsága, pontosabban annak távolsága a horgászhelyemtől. Pedig olvastam róla korábban, de akkor, ott váratlanul ért. Nem volt mit tenni, nem akartam kétszer fordulni. Mint az a bizonyos karácsonyfa, úgy nézhettem ki a magamra aggatott felszerelések sokasága alatt rogyadozva, miközben a kiszemelt horgászhely felé tartottam.
Aznap reggel a gáton - egy helyi veterán kivételével - csak jómagam tartózkodtam. Mikor „elrobogtam” mellette, megkérdezte, hogy tudok-e neki tüzet adni, de aztán - gondolom felismerte, hogy az életemért küzdök - megkegyelmezett. Szerintem rájött, hogy hamarabb csihol tüzet magának, mint ahogy én kihámozom magam készségeim fojtogató szorításából. Mindenesetre végül sikeresen elfoglaltam a helyemet. Következett a felkészülés és az etetőanyagok bekeverése.
Kétféle etetőanyagot terveztem kipróbálni, melyek fogósságát már saját tapasztalatból is ismertem. Az 1. etetés helyére 1 kg Haldorádó Fűszeres Hal etetőanyagot kevertem be CSL Tuning Tenger Kincse hideg vízi aromával. A 2. etetés helyére 1 kg Haldorádó Pelletes Fekete etetőanyagot készítettem elő CSL Vörös Démon aromával. Alapozó etetést csak a 2. helyen végeztem, ide 15 gombócot juttattam be kiakasztott zsinórklipsszel. A másik helyet elsősorban a keszegeknek szántam és kíváncsi voltam, hogy esetleg pontyok is megtalálják-e a horgomat így, előetetés nélkül.
Kezdődhetett a horgászat!
7:30 körül járt az idő, mire minden összeállt és beetettem. Először mindkét botot kisméretű, 10 mm-es Magyar Betyár lebegő Hybrid pellettel csaliztam.
8 óra körül jelentkezett az első kapás a 2. etetésen, melynek eredménye egy 20 deka körüli kárász lett.
9 óráig a keszegekkel és kárászokkal múlattam az időt, váltogattam a csalikat, de pontyot nem sikerült fognom. Mígnem aztán a távolabbi helyen, a botspicc határozott meggörbülése kapást jelzett, majd a bevágást követően elkezdett ciripelni a fék. Ez az! Erre vártam! A 2. etetés helyén vette fel a csalit, a parttól kb. 80 m-re. Lassan, komótosan, de igen erőteljesen mozgott a hal. 10 percig nem is láttam, csak a hatalmas burványokat itt-ott, pedig már nagyon kíváncsi voltam rá! Még 5 perc, és sikerült szákba terelni az első maconkai pontyomat. Örömömet tovább fokozta, amit a fárasztás alatt már éreztem, de csak a mérlegelés után vált bizonyossá: megdöntöttem korábbi rekordomat!
Remek kezdet! És még csak kora délelőtt van. Horgásztársaim is még csak ekkor kezdtek szállingózni a vízpartra. Lehet, hogy csak szerencsém volt? Ennek jobb, ha most a végére járunk, hiszen hosszú még a nap! A távolabbi készségen csalit váltottam: ideje kipróbálni a nagyobb pelleteket is. RED Tuning Fűszeres Hal pellet következett, de vagy 40 percig csak eredmény nélkül dobálgattam a kiszemelt helyre. Közben a másik boton be-beesett néhány dévér és kárász csontira és lebegő pelletre. Márpedig így nem lehet vége! Az előkére RED Tuning Kék Villám pelletet fűztem, könnyítésként Technopufit raktam mellé.
12:00 Bedobás után nem telt el 10 perc, és egy rendkívül határozott, botgörbítős kapás következett. Végre! Megvagy! A 4,2 méteres Pellet Feeder gyönyörűen dolgozott, nem volt esélye a halnak. Pedig mindent megtett, húzta-vonta, de hiába. Azért igen megdolgoztatott annak ellenére, hogy ezúttal is érkezett segítség a szákolásnál. Mintegy 15 perc múlva így is parton volt. Már szemre is nagyobb volt, mint az előző.
Gyors fertőtlenítés, mérlegelés és fotózás után Ő is mehetett vissza a vízbe. Nincs mit tenni, ezt a napot már nem lehet elrontani. De vajon sikerül a „mesterhármas”? Persze mester nem vagyok, ezért azzal nyugtattam magam, hogy most már mindegy, mi történik, ide megérte ellátogatni. Azért tegyünk egy próbát ismét, hátha a lebegtetett pellet megint beválik! Csalizás, bedobás. Zsinór megfeszít - és elernyed. Megint megfeszítettem, de megint elernyedt. Ennek a fele sem tréfa! Bevágás után éreztem, hogy komoly jelentkező akadt megint, hiszen nagyon húzott, meg sem állt a ciripelés. Aztán egyszer csak nem húzott többet. Leakadt. Pedig milyen szép lett volna! Hiába, valahogy így, közvetlenül bedobás után ezt a „beejtős” kapást nem sikerült megfogni.
13:45 Feltettem hát megint a Kék Villám pelletet, bedobtam és vártam. A közelebbi etetésen közben a keszegek feladták a küzdelmet, már nem volt sok kapás. Azért ami volt, azt megfogtam. Nem telt el 15-20 perc, és határozott bólintással adta tudtomra a 4,2 méteres feeder, hogy valaki ismét próbára akarja tenni. Bevágtam hát és éreztem, hogy megint egy termetesebb hal akadt horgomra. A kezdeti kirohanásai után már „csak” a nagy súly volt az ellenfelem, és a felszerelés ezúttal is remekül teljesített. Mintegy 10 percen belül sikerült szákba terelnem aznapi harmadik pontyomat, melynek súlya 11,28 kg volt. Természetesen fotózás után ez a szép ponty is visszanyerte szabadságát.
15 óráig még horgásztam, de mivel kapásom már nem volt és az aznapra tervezett horgászidő is véget ért, elbúcsúztam a tótól, összepakoltam és felejthetetlen élményekkel gazdagodva hazaindultam.
Összegzés:
Azt hiszem, bizton állíthatom, hogy minden elképzelésemet felülmúlta az első maconkai teszthorgászatom. Nagyon bíztam benne, hogy nem fogok benullázni itt első alkalommal, de soha nem gondoltam volna, hogy ebben az időszakban ilyen szép eredménnyel sikerül zárnom a napot.
Összesen három pontyot fogtam, melyek összsúlya 35,06 kg volt. Mindhárom ponty a 2. etetésnél jelentkezett, egyet Magyar Betyár Hybrid pellettel, kettőt RED Tuning Kék Villám pellettel sikerült horogra csalnom. Az etetőanyag itt minden esetben a Haldorádó Pelletes Fekete keverék volt, mely itt is remekül teljesített. Keszeg és kárász több kiló lehetett, de az örömmámorban meg sem mértem, csak visszaengedtem őket.
Mit is mondhatnék így, a végén? Maconka, visszatérek!
Írta: Stötzer István
Fotók: Stötzer István, www.haldorado.hu
